Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)
1884-08-10 / 32. (865.) szám
— Augusztus 10. 1884. — ORSSZEM Jankó. — Mit főznek Ischlben? — Eredeti tudósítások a P. Napló külön diplomatájától. — Ischl, aug 6. Bizonyos, sőt több mint bizonyos, mert valószínű, hogy itt a népek szabadsága ellen valami készül. Nemcsak abból következtetem, hogy Tisza Kálmán a nagy zsarnok ide érkezett, hanem másból is. Meglestem, mikor két titkos rendőr egymással suttogott s ezt hallottam: — Hm! »Szjaja!« — Az ám! »Hogy is ne!« — Mindenesetre. »De bizony.« — Kétségtelen. »Majd ha —« Akinek ez a conversatio mindent el nem árul, az nem született diplomatának és nem érdemes rá, hogy a P. Napló külön isdib diplomatája legyen. Én a következőképen egészítettem ki a társalgást. — Hm ! itt készül valami Bismarck akarata következtében. »Hjaja! rég tudom, hogy ő a népeket le akarja igázni. — Az hm! szándéka, hogy minden ember, aki Európában se nem katona, se nem beamter — lánczot viseljen a nyakában, melyet egy mögötte álló rendőr tart kezében, és valamennyi a központi rendőri hivatalban fut össze. »Hogyis ne ? Ez volna kétségkívül a legokosabb, mert akkor nem volna se szoczialista, se nihilista. — Mindenesetre. »De bizony, már láttam is egy mintáját azon lánczoknak, melyek a népek nyakába lesznek vasalandók. Kálnoky hozott egyet magával. Sárga rézből vasláncz.— Kétségtelen. »Majd ha ez a terv kivitetik, a rendőrök bére is fölemeltetik. Hehehe!« Íme egy éles elmü diplomata-agyvelő találgatási eredménye a siker koronájától megkoszorúzva! Kitaláltam, elárultam az ischli találkozás eredményét. Csupán éles elmével és minden egyéb kunsztok segedelme nélkül! Ez diadal! A »Napló« büszke lehet külön diplomatájára, a külön diplomata büszke a »Naplóra.« * Ischl, aug. 7. Tegnapi combinatióim csak részben felelnek meg a valóságnak, de kiegészítésre szorulnak. A népek szabadságán kívül más ellen is készül merénylet. Ez a más Európa békéje. Tessék méltányolni az elmés combinatiót, amivel én ezt kisütöttem. A vasúton, a pályaudvaron vagyok, mikor Kálnoky megérkezik s a málha-kiosztásnál szemfüleskedem , mi vitte oda, nem tudom. Egy ösztön, egy sugallat, egy ihlet, egy orr! Igen, diplomata külön orrom ösztöne, sugallata, ihlete! »Für Excellenz Graf Kálnoky!« kiáltja egy lakáj. S a holmi azonnal kiadatik. Koffer, koffer, koffer. De a kofferokon kívül volt ott még valami, ami nagyon sajátságosnak látszott. Gömbölyűnek lett volna mondható, ha kerekdedsége nem közeledik a szögletességhez. Egy szóval határozatlan forma és én azonnal ráismertem, hogy ez bizonyosan a boszorka üst, melyben Macbeth mintájára az európai diplomaták mindenféle ingredientiák főzésével a népek boldogságát elsózzák. De ez még semmi, hanem a lakáj elmenet egy levelet hullatott el, mely sensatiót fog az egész világon kelteni. Blowitz megpukkad mérgében, hogy nem ő találta meg ezt a fontos okmányt. Az irat egy irkából kitépett lapnak látszik, melyen gyerekirással a következők olvashatók: »Látta ön a szakácsot ? A szakács jó. A szakácsnak egy gyermeke volt, de most két gyermeke lesz. A szakács a konyhában főz ? Mit főz a szakács a konyhában ? A Rajna szép folyó. Páris szép város. Varsó nincs messze. A vihar készül.c íme egy programm virágnyelven. A »szakács« Bismarck. Neki egy gyermeke volt (Austria-Magyarország), most még egy gyermeke lesz, t. i. Oroszország. Vagyis naiv formában a hármas szövetség declarálása. Mit főz a szakács ? Mit tervez Bismarck ? S a felelet e kérdésre: a Rajna szép folyó, Páris szép város! A vak is látja, mit jelent mindez. Háború Francziaország ellen. A befejező két mondat mély értelme pláne szembeszökő : Varsó nincs messze — a vihar készül. Bismarck egész haditervét egy ártatlan irka alakjában fogalmazta, hogy jó lélekkel elmondhassa ismét: Ischlben a megállapodásokról jegyzőkönyv nem vétetett föl — de a furfangos diplomatán kifogott a még furfangosabb diplomata, a »Napló« külön ischli diplomatája. Törődések Seiffensteixter Soldaontól. — Nem értek ottot, hóid a gráf Czepári exlencz mért nem pakoltatja eczer , csepczit ed kiszlibe és köldi Bécsbe. Talán ezt is ellopnák. — Láczik hóid élénk antiszemitikus világban. Mást csak akkor zárják be, hoidha csinálja valami. Szegén Kohn, ferencz Londonba nem sinálta sémi, mégis bezárták. — Az Adam oszonság oleyan kalandságokat irja Madjerországról, mint edy Adam, aki még nem ette az ismeret fájárul.