Borsszem Jankó, 1887 (20. évfolyam, 1-52. (990-1041.) szám)

1887-05-08 / 19. (1008.) szám

10 Borsszem Jankó. Május 8. 1887 De jeutli. Krricsi dear, van nekem is egy leib­­sticklim, egy dálom, egy skandálom — és ez a fütty, melyet a közönségnek oda hányunk. A verrset skan­dálni, a publikumot skandá­­lizálni kell. Aczél szen­tesiti az eszközt. Mirxt’n ? A zsurm­alisták nagy kerreplést vittek véghez. Dalunkat ad nótám vették. Je m’en fitty! Miraculous, by Mirrczi! Az á Brroulik 18.000 forrintot nyög ki magának az operrái deczifittyből. Ekkor­­ra jövedelemhez csak annak­ van joga, aki nem énekel, hanem sivít. Szó á kláná pém, und son szó á kecklevics! Apropos Stefi grróf — isz á­­pfiffig ! Nagyon sokat ad ki, csak évkönyvecskét nem, hogy der közvélemény szá­mon ne kérrhesse a sok hallgató énekest. A Szigetiné az operrától el van szigetelve — a Fleissig heveri­ — a He­gedűs nem muzsikál — die Risley trröpfelt kaum — a bevehetetlen Komárromy szűz Márrcskának fügét mutat a repertoir — á Dopplert simpelt — á Brrottert kiirrtva — hát még a szegény Rreich! — és Abriányiné az élet megrrontója — á Málénekeczky, az á néma nemo — és á Vas ávás — á Fektér bátrján lakhatna Ravenná­­ban — és most jön a Boczkó, aki nem tud varrázsolni és a monopropriás Bella aki megszilágyulva tük­röződik a szerrződésében — és e mellett a »Grand Hotel de l’Opér­­rában« mindig az a sok vendég — szóval: bromlik va­­lami Intendániában. Hanem azérrt for ever Hagbarth, in hoc Signe vanczivinczivinczi! Schon der hexit Mihálokeglevicz ! S most itt van a Lassalle — bondée. Tant de bruit pour un Hamlet! És jön a diva, á sembrich virens. Hanem azérrt az operrai turfon »Buzgó« és »Abonnent« nem fog győzni — das sag­­i! Schwangban vagyok mámá, by jen ! A Rrothschil­­dok, a Sprringerek és a Schoossberrgerrek a gyepen is előtre tolakodnak. S ez még hagyján — de a Goldberr­­gerrek a high life salonjaiban is az összetévesztésig per­fect adják az arrisztokrratát. Der Kerri pumpt wie’r a geperener grráf. Nem már rád egyéb hátrrá, mint hogy én meg geldvekszterr botot nyissak. Et, pour comble, ce eher Albert leszállt az ősök vérrtes parripájárról és a »Philosemit« öt éves verrseny lórrá kápaszkodott. Feudal után zsidocratique! Feuderfel! Szerrencsérre megint itt van á Xanderri, á zisze muczerri, á hoho mauserri. Itt van á Martens, die schön­ste Blume des Gartens. I wir und müde des Startens, bárr mindig azt mondja: »Warren’s!« To­day á bárrná cziczá — to morrow á kék cziczá. Iczá, cziczá, kukorriczá! Yours trulye ^ZZRKISZTÖi UZZKXTKK^ Furibundos. Enyhe ugyan a tréfa, de jó. — Barbarossa. Mind egy szálig jelesek. — Knsz. Nem uj móka. — Nkljvcs !’. Minden alak alá olvashatón volt kinyomatva az illető neve. Mégis, hogy Seiffensteiner Salamonunkat össze ne tévessze Bubovay Abszival: dr. Schoenberg az, aki a vadász mögött áll. — Gimnst. A­mennyi­ben még meg nem jelentek, örömest közöljük. — Ny. F. A tanár úr csak goromba. Abban a rovatban a fonák és fura bir érték­kel. — Alter ego. Most is került. Ne pihentessük szegényt egy kissé? — V. M. (Arad.) Az önök troubadourja, Trottilius Duplex, mert ne nevezze ki magát saját félkegyelméből az ország korte­sének, amikor a nálánál különb Veray János kinevezte önmagát hazafinak és a szegény nép jótékony vándor­dalnokának? Legyünk méltányosak. — Klim­. Biztató kezdet. Folytassa. — I. A. A .B. J.* szerkesztője semmiféle pressio alatt nem áll. A közle­ményt tisztán technikai okok késleltették. Az üzenetekbe jó ám bele­nézni némelykor. — Fig. (München) Köszönet és bocsánat! Levél megy. — H. L. Intézkedtünk. Az apróságokat felhasznál­juk. — K. 15. Justh Zsigmondra, a „ Kápr­ázatok* szerzőjére nézve teljesen egy véleményen vagyunk önnel. Az ő sötét világnéz­ete nem az oroszok s a franczia Bourget utánzata. Bár ezek hatása meglátszik rajta: saját dispositióját követi. Egy belső szükség, lelki szerkezete hajtja őt a szinte vigasztalan kedélyállapotok raj­­zára, a végzetes összeütközések kihüvelyezésére, bár egy-egy alakja meg nem fejtett enigma marad előttünk. Keze biztos, ítélete erős, néha kegyetlen; előadása előkelő; nyelve, noha egy-egy idegen inversio veti rá árnyékát, jobbára szabatos, amit — sajno­s — fiatalabb íróinknál külön kell ma mág kiemelnünk. A négy elbeszélésből álló, 261 lapra terjedő, a »Pallas«­ elegáns ki­adásában megjelent s Gyulai Pálnak alált kötet legkülönb s nem csupán sorra, de értékre nézve is első darabja a »Taedium vitae«. Tartalmas, termékenyítő olvasmány. — S. R. Az adoma kitűnő. Megrajzoltatjuk. — Több kéziratról a jövő számban. Felelős szerkesztő : CSICSERI BORS. Csodabogár. — II. váradi szinlap. — Miss Carri­el Miss Betsy két élő csoda elefánt, itt másodszor. Csiky Gergely új szinműve A nemz. színház repertoire-darabja, itt harmadszor:­­A. Stomfay család.. stb.

Next