Borsszem Jankó, 1888 (21. évfolyam, 1-52. (1042-1094.) szám)

1888-10-14 / 42. (1083.) szám

Október 11. 1888. Borsszem Jankó: A czimszerep, az ártatlanul rágalmazott hűséges »En Thurán Anna, a híres Loreley-hajjal« Pulszky Károly képviselő bájos felesége részére íratott és szabatott. A darab Apponyi Albert is képviselőnek, van ajánlva. A darab hőse, a felesége szoknyájához ragadt bártfai Trekitorisz lovag, őse Grünwald Béla képviselőnek, aki nem zsidó, hanem régi nemes. * *) A darab meséjének történeti alapeszméjével a szerzőnek ugyancsak Grünwald Béla képviselő úr kedveskedett. A sajtóban a darab részére a reklámot Ábrányi Kornél képviselő vállalta magára és teljesítette is dobverő buzgalommal. A darab fő vonzó erejét képező medvét a siker teljessége kedvéért lőtte Kricsfalusy képviselő. Az általános tapsvihar fölidézését s a szerzőnek a lám­pások elé hívását elvállalta és megcsinálta Fenyvessy Ferencz képviselő. A kritikusi székeken ülők közt felvonásközi »ámbityusi kápáczityaállások» által kedvező »hangulat­ot« eszközlé Mik­­szaáth Kaálmaány képviselő. Irta pedig a darabot »Bartók Bajosa**) ur, ki ugyan nem képviselő, de szeretne az lenni. * Opera. — Bemutatás. —­­V Beniczky kormánybiztos tegnapelőtt mutatta be az Opera művészeinek, szinfah­ologatóinak, villámgyűjtóinak és tűzoltói­nak az új igazgatót. Az ünnepies bemutatásnál, az opera portá­sát kivéve, aki az ő rendes kapu előtti dolgait végezte, az Opera összes személyzete volt jelen. Beniczky Ferencz a következő szavakkal mutatta be az új igazgatót: »Hölgyeim és uraim! A békés tőke nem kellett önöknek — hoztam hát a gólyát. Mahler úr szép ember és fiatal, s ez, hölgyeim, önök előtt minden esetre becses tulaj­donság. Szeressék őt mindannyian kor- és nemkülönbség nél­kül. Finom tapintatáról meg fognak győződni.« Mahler úr meghatottan, németül bár, de már is magyar jargonban üdvözölte a tagokat. »ígérni nehéz, de megtartani könnyű«, mondja az a kitűnő férfiú, kinek nevéről neveztetik a szép­et, melyen ez a — engedjék igy mondanom — ez a mi intézetünk áll. Az ő utján fogok haladni én is, mely a biz­tató remény zöldjébe torkollik bele. Magyarország polyglott állam lévén, az eddigi öt nyelvű előadások helyébe a nyolc. *) A képviselő úr óhaja folytán ezt bármikor készek vagyunk kije­­jelenteni. A szer­k. *­) A szerző ur saját elmésségű­ betűcsusszantásai. A szerk. nyelvű előadások lépnek. Könnyíti e feladatot az a körülmény, hogy azon a színpadon, melyen még az olasz szó is németnek, a tallián is tótnak, a cseh is angolnak, a franczia beszéd is nagykőrösi ablakropogtató magyarságnak hangzik, helye van a volapüknek is, amelyet nyolc­adikul szántam a mi zengő Bá­belünkbe. Természetes, hogy az Opera könnyű lovasságára, a balletre is súlyt helyezek, remélvén, hogy a tánczoló hölgyek ezentúl még jobban fogják kezelni lábszáraikat; elvárom tőlük, hogy a történelmi balletekben korhűségre törekednek. Ezzel, hölgyeim és uraim, koránt sincs még kimerítve mindaz, amit mondani akarok. De, jóllehet wagnerista vagyok, nem trombi­tálom ki egy szuszra egész programmomat. A rivederci! Piano, andante, piu mosso, con fuoco, crescendo, accelerando, dore­­mi fasollasivességükbe ajánlom magamat! Elljén!« Ezzel a jelentős és tartalmas bemutatás befejeződött. * Szigeti bácsi lova. Nem a Pegazusa, — szárnytalan kesely volt Szigeti bá’ lova, mely a minap elhalt. Kimúlt lova helyett Szigeti papának Thalia papjai más lovat adának. Az se repül égig ; szelíd, jámbor fajta — Csak a Svábhegyre jár a jó öreg rajta. .A. Izáp­viselős darab. — »Én Thurán Anna.« — Az uj kínai fal. . ТТГ— . --­"Revujelei az idegenek ЬеуапАрт1аьл.ellen.

Next