Borsszem Jankó, 1890 (23. évfolyam, 1-52. (1147-1198.) szám)
1890-02-23 / 8. (1154.) szám
!Budapest, február 23. 1154. (8. ) szám. XXIII. évfolyam. 1890. ORSSZEM JANKÓ ANDRÁSSY. adrassy meghalt! Roppant zuhanás. Vártuk — s ma mégis a szivünk eláll. "Földön hever a szellem-óriás, Leverte őt az iszonyú halál. Hiába milliárd könny egybefolyva, Hiába millióknak panasza — Andrássy meghalt! — E fájó sikolyba Tör a világ ki s a magyar haza. Nem méri őt ma pontosan szemünk, Hisz könnyeink még sűrűn omlanak; De tudjuk: olyat kelle vesztenünk, Ki a világdrámában volt alak. A benne tört Európa színpadára Fajunk, az elnyomott, a megvetett. Ő általa nagyot fordult a dráma — Szerephez juttatá e nemzetet. Egész világnak nagy halottja ő, Hisz’ az egész világnak épített; De a magyar faj az a sziklakő, Mit alapul a világrendbe tett. S lehet irígyünk, ellenünk tömérdek, De élni kell fajunknak nemzetül; És létezésünk nagy világi érdek, Mert, ha mi dőlünk, — egy világ ledül. Egész világ csodálta a dicsőt És irigyelte érte nemzetünk. De mi csodáltuk és szerettük őt, Nagy volt szemünkben s kedves volt nekünk. Mélységei fölött nagy szellemének Kedélye fényes tükre csilloga. Egyszerre éposz s pajkos, játszi ének. . . De sose zordon s könnyelmű soha. Mélységes elme, csillogó kedély — Most mind a kettő végkép kialudt. A dalnak vége — Andrássá nem él, Sírjára hordjuk már a koszorút. S ha ezt a mondást sírkövére vésnék, neni lenne frázis, nem lenne hamis. .,Amint halálig !"- szerette népét. Úgy áldja népe még porában is“ Előfizethetni a kiadóhivatalban : Budapest, Ferencziek tere 3. sz. Előfizetési dij : Egész évre 18 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. Egyes szám 18 fr.