Borsszem Jankó, 1891 (24. évfolyam, 1-52. (1199-1250.) szám)
1891-11-08 / 45. (1243.) szám
2 Az uj primás. Szent-mártoni szüzek fehér kendőt mosnak, Nyájas búcsú-intőt Vaszary Kolosnak, Vaszary Kolosnak, senkinek se másnak, Jó Yaszary Kolost elviszik prímásnak. Szent-Márton fölött áll magas Pannonhalma, Ott nevet is, sir is a búcsúzó dalma. Boldog Bencze-papok zokogják el százszor: »Elmegyen prímásnak a kedves főpásztor.« Vaszary Kolosnak nagy a szerencséje, Ragyog Esztergomból nagy trónus feléje; Hódolva egy szerzet nézett eddig rája, Hive már az ország minden pápistája. Nagy szerencséjére Kolos apát méltó, Lelke tiszta, fényes, mint akár a mély tó; Hite oly szilárd, mint a kárpáti szikla, Tudós velejében van isteni szikra. De fényes erénye bármilyen sok lenne, Fő érdeme mégis, ami nincs meg benne; Cselszövés, hiúság, kincs-szomj, kapaszkodás — Bár főpap — nincs benne, s ez rajta a csodás. Astorik székére úgy lett ő érdemes, Hogy élte szerény volt, csöndes, buzgó, nemes; Hogy sohasem gondolt hatalomra, fényre — Útja egyenes volt, szin-arany erénye. Sohasem álmodta, hogy ily polczra jusson; »Egy czellára van csak — így gondolta—jussom; Egy nagy díszre, melyet az oltárnál öltök, Szent életre, melyet el imában töltök.« De betellett rajta szava az írásnak: Alázatos volt és — elviszik prímásnak, Prímásnak, elsőnek legelsők élére! Tappot sem futott ő, mégis nagy czélt éré. Esztergomi szüzek fehér kendőt mosnak, Üdvözletét intet Vaszary Kolosnak. Öröm vonja fénybe nagy Magyarországot, Főpapi székébe most az erény hágott. Apró Iprek. *o A jövő évi választás előre veti az árnyékát: ime a szélsőbal és nemzeti párt egyesülése. * * * o Mentő gyakorlat volt a héten Gödöllő mellett. A markírozó katonákat mind egy szálig megmentették. Nem pusztult el ott még egy macska sem. Akárki intézte, nem originális ötlet, csak halvány utánzat. Láttunk mi már különb mentő gyakorlatot is akárhányat. Az volt csak valami, mikor a honmentők nagy csengés-kongás közt kivonultak. Tíz órakor kiadták a jelszót, hogy a haza veszélyben. Nosza az őrt álló honmentők azonnal alarmírozták a többieket. Egyszerre kirukkolt az egész trupp. Betanult mozdulatokkal és fogásokkal hozzáláttak a mentéshez. Egész két óráig mind egyre csak mentettek. Két órakor a markírozott veszély elmúlt, mindenki mehetett ebédelni. Másnap ismét megkezdődött a honmentés erős munkája. És milyen fárasztó munka volt ez! Nem csak maguk a honmentők fáradtak ki, hanem a nemzet türelme is. — Önkéntes mentők, ne tegyétek eztel! * * * ?— A világváros kezd megfelelni a nevének. Most már gőzerővel jutunk ki a temetőbe, és az a remény is kecsegtet, hogy ezt a gyorsaságot a villamos erővel még növelni fogják.* * * Az új prímás eddig a hazai történelemmel foglalkozott. Reméljük, ezután sem hagyja abba ezt a foglalkozást és az eddig megírt történethez még egy pár szép lapot csinál.* * * * Az óvatos Baross már előre egyengeti az útját arra az eshetőségre, ha netán valamikép az az előre nem látott lehetőség bekövetkeznék, hogy a nemzeti párt jutna a kormányra. Már húzódik a nemzeti színezet felé és a millenniumos kiállítást ő is nemzetinek nevezi.* * * * A »Times« azt újságolja, hogy Milán és Natália ki akarnak békülni és újra egybekelni. Az a vak gyűlölet mire nem viszi rá az embert! Natália képes volna visszamenni Milánhoz, csakhogy kedvére kitölthetné rajta boszuját. Különben nagyon valószínű, hogy a »Times« híresztelése csak afféle hirlapsus. йяяззалядамяззязз HIRDETÉS: Kellő gyakorlattal bíró párbajsegédek állandó foglalkozást kaphatnak. Bővebb értesülés szerezhető: a Párbajnok-utcza hetvenkedődik szám. Ugyanitt egy jó becsület-ügyhöz párbajtárs elfogadtatik. BORSSZEM JANKÓ. November 8. 1891.