Borsszem Jankó, 1891 (24. évfolyam, 1-52. (1199-1250.) szám)
1891-11-08 / 45. (1243.) szám
io Tűnődések Seifflensteiner Solomontól. О Otóvégre is oz lette о prímás, öleinek sekkevesen volt a kontrája. О Oz oj primás mindjár jól kezdte о mesterségit, sinálta jó stimmungot, jól hangolta о közvéleméngyel. Ф Én oztot hiszek, majd az о legjobb prímás, aki az egyházt az állammal jó karmomba tudja hozni. Ф Oz az ój nemzeti párt majdnem odyonannyi tagból áll, mint о mennyi szinbul о nemzeti szín. О En sopán egyedül orra rá vodjok kiváncsi, hojd az ój küztemetüi vosót-társaságud о füvárosi közegességüdji tanács tagjai részvénygyesek-i. fÖNYVES fÁZ. „Komor napok.“ Palágyi Lajos újabb költeményei. — »A Byron neveletlen árvái«, mondaná Pákli Albert, végig tekintve azokon a sötét ifjakon, kik vádolva sorsot, emberi társaságot (istent nem, mert az nincs), ékes rímekben átkozódnak, mig orczájuk megcsattan az egészségtől s emésztésük (az a boldogtalan fiú ezért eszik !) lelkesedésbe ejtené Pettenkofert, a nagy higiénikust. Ezek a majmolók a »falsche« ábránd csapos legényei, akik busán fújják, mert ah ! — olyan jól illik ez tágra nyitott, révedező szemükhöz s boglyasan hagyott fejükhöz. Társadalmi görcseik azonban az első jó téli kabát alatt kiengednek. A jelen való füzet szerzőjét mi nem sorozzuk a műkedvelő Hamletek bandájához. Neki igaz bánat üli szívét, őszinte kétségbeesésnek ólomsúlya nehezedik lelkére, valóban oldatlan problémák őrlik a végesben a végtelent fürkésző agyát,miközben nem feledkezik meg róla, hogy mindezeket a dolgokat gondos alakban, a vers takaros fűzésével illik elmondani. A 132 lapra terjedő gyűjteményt Singer és Wolfner csinosan állította ki s 1 frt 50 krjával árulja. Bő kelendőséget kívánunk neki a boldogok nagy kisebbségében. »A puszta könyve.« Irta Justh Zsigmond. Forró szívnek s finom elmének a munkája. A szerző a hazai földbül szedte a termő meleget s a színeket. A szabatos rajzot a francziák közt tanulta el. Érzelmeivel itthon vert gyökeret. Ízlése ezer selyemszállal fűzi a párisi mondain világhoz. A sivárság, mely ennek ragyogó felülete alatt vicsorit rá gyöngyfogsorral, de festett ajakkal, megszomjaztatja vele a tiszamenti síkot. Meddő sivatagból a termő pusztába kívánkozik, melynek épp úgy ismeri és szereti minden fűszálát, mint ahogy ismeri a szőnyegek s a csipkék mesterséges szövedékeit. Televény szántó földek szaga s ötszörösen szűrt chipre illat, a természetes és a »factice« : ez az egymástól oly végtelen messze eső két motívum olvad művészi egészszé az ő tolla alatt. »A puszta és Páris« — a cabinet particulier az ő vaksira karczolt apró tükreivel, s a bánatosan csillanó nádas — a tagfintorgató cahut, s a »vérbély« csárdás- t’áncz: ezeket az ellentétes hangnemeket csudás symphoniává szőtte a szerző e czikksorozat elsőjében. Az »Anyaföld« czíműben az újabb orosz írók erős nyoma látszik, oly kegyetlen igaz, a megdöbbenésig való az. És szép. Ami azt jelenti, hogy Justh itt is a magáéból költekezik, csakhogy muszka módra. A könyv többi részében szintén nyilatkozik erő és tudás, habár egyenetlenül. Ennyi (megérdemelt) dicséret után szabad talán egy kis megrovást fűzni e sorokhoz : ez a színekben gazdag nyelv közzel foltos, ezekben a zengő mondatokban némelykor bántó nyikorgás hangzik, ami azt jelenti, hogy előadása nem áll mindenütt annak magasan, amit lát és érez. De ezek fiatalságának boldog hibái. A díszes kötet Singer és Wolfner kiadásában jelent meg. Malepartus. Az ön kedviért elolvastuk. Örökké meg is siratjuk azt a tíz perczet, amelybe került. Híg dolog besz’ az. De hát tetszik tudni : a szerzője realistának híreszteli magát, pedig csak gymnasista. — „Figyelő“. A kis álmoskönyves majd csak visszasülyed most abba a homályba, ahonnan került. Egy kissé meg van legyintve, de támadásra nem méltó. — N. L. Ne erőltesse. Semmi sem vált be a sok sűrű írásból. — Its Lt. A legritkábbak közül való. Megjelenés után köszönettel téritjük vissza. — (Jr. S. L. Hízott példány. Felfűzzük. K. Irin. A »P. H.« okt. 29. sz. foglalt versfordításnak első strófája igy szól: Alig két éves, szép kicsi ! Hugómmal ott sétálgatunk Leányka voltam én, Az erdő hits ölén. Csakugyan valami »enfant terrible« lehet az a csodagyermek. — Siculus. P. ezredesné a »Brassó« okt. 27. sz. szerint nem csak példátlan kegyességü asszonyság, de határozottan szt. Erzsébetre emlékeztető az ő csodatevése, mert, midőn a bucsujáráson utolsó krajczárját is a szegényeknek adta, útközben 400 írtját lopta el valami gézengúz. — Váriba. (Olvashatatlan név.) Bérezik Árpád »Vig órák« cz. kötete kedves olvasmány. Bátran atálhatjuk. — Ki. A »Kagál« nagyot nevetett neki. Ezzel beérheti. Üdv! — K. M. Még ha jó volna is a költemény, subjectiv bánatánál fogva nem a »B. J.«-ba való. — K. N. (N. Vrd.) Vesztett pőre van. Elleniratának legkisebb hiánya az a gondatlanság, mellyel a sajtóhibákat úgy elburjánozni engedte oly munkában, mely épp e tekintetben tartozik a legérzékenyebb nyomdai termékek közé. — ('s. I*. Biz’ az nagy sor, hogy azt a Barosstól elrugaszkodott újságot oda gyűrték az urakhülgyekbe, abba a czifra kabinétumba, ahol az öt minuta is csak három számába megy, olvasgatni hát nincs érkezése az érdemes ittas embernek. Nyilván a fegyelmes úr parancsolatjából cselekedte azt az Ádány bácsi és gyugta oda csomóstul a culipendiumot, hogy olyképen páczolja, mint német a nyulat. De hát, hogy ez az újságlap majsztrumnak a csizmaszárában hallgatta a szót, megérthette belőle, hogy némelykor több az elmésség és igazság a kabinétumban mint a . . . kabinetben. Minden egyebekben is oda limitálunk, hogy helyesen tetszett arbitrálni. — Telefonos. Hát van magánelmegyógyintézet is? Egy kis írásjegy, az u. n. divis (-) hiánya okozta a félreértést. — Több levélről a jövő számban. Felelős szerkesztő: CSICSERI BORS. IbráTidón ma megjósolta,, hogy a copaivabalzsamot és a cubébát félre fogják dobni az orvosok, sok fiatal ember nem akart hitelt adni, kik most a legtevékenyebb terjesztői a Midy-féle santaltokocskáknak, melyektől gyors és biztos gyógyulást nyertek. Minden tokocskán a »Midy« név olvasható. Egy üveg ára 40 kr, tokocskával 2 frt 10 kr. Kapható : TÖRÖZS JÓZSEF gyógyszertárában, Király-utcza 12. sz. (447) Borsszem Jankó, November 8. 1891.