Borsszem Jankó, 1892 (25. évfolyam, 1-52. (1251-1302.) szám)

1892-01-03 / 1. (1251.) szám

2 Új évre. Fordul megint egyet az idő szekere, S akik rajta ülünk mind fordulunk vele. Ha végig döczögü­­k, rövid minden utcza — De melybe betérünk: se vége, se hossza. Az újban mit érünk — szivszorongva várjuk. Nem-e borulunk föl amig végig járjuk? Nem-e érünk benne roppant bökkenőre? Bármi lesz, bárhogy lesz , menni kell előre. Mint egy nagy komédiás családnak kocsija, Melyen rajt a truppnak minden ija-va. Olybá tününk éppen e napon föl nékem Mi magunk, én kedves, drága magyar népem. Gubbasztunk a régi kocsi széles lapján, Egymással útközben sokszor hajba kapván. Hogy ne unatkozzunk, egymással marakszunk S hogy kibékülhessünk, egymásra haragszunk Első szereplőkre buzgón intrigálunk, Mivel is különbek vájjon ők minálunk? Ki nem figye­b nálunk a bukfencz-vetésben, A csepű­rágásban, vagy a késnyelésben? Akinek nem feszül úgy trikóban izma, És magánál jobban másban még ki hisz ma, Ha szó van futásról, ugrásról, dobásról S vásári versenyre alkalmatos másról? A nagy kocsi gördül s egymást rontja rajta Nagy sivalkodás közt a komédiás fajta, De, hogy versengésük soha sem halálos — Mosolyogva tudja minden falu, város, Mert ha sor kerül a nagy produkczióra: Egymást rontó kedvünk fordul mindjárt­­ra; Békét hagy magyar kéz mindjárt magyar híjnak, S mint egy ember állunk szembe minden hjnak. Kis irígykedésnek, intrigának vége, Összetanult módon ugrálunk a légbe; Meg van osztva minden szerep s kötelessg. S mind csak arra buzgunk, hogy játékunk essék. Hej, nagy közös érdek a közös bevétel! Attól függ, hogy lesz-e közös ital­étel? Lehet, hogy a konczon összeveszünk maian. Ám, ha közös koncz nincs, mindnyájunknálaj van. S még szebb: közös részben a nagy összetartás! Minden magyar ekkor csupa testvér, bajtárs ; Kiki kész meghalni bajtársén, testvérért, a közös talajunkért, a közös szekérért. És mert így van, ahogy van, én csak arra vágyom : Hallgassa az ég meg okos imádságom, Melyben uj­ esztendő alkalnából kérem — Legyen csak marakvás az öreg szekéren! Kritikus alakkal eztán is hadd szidja Egymást irigykedve sok házsártos szittya. Parlamentben, lapban és vivó­teremben Álljon vad magyarral ízérges magyar szemben. Szóljuk a honit le, dicsérjünk idegent, Jónak ne találjunk semmit sem ide bent. Jósoljuk örökké, hogy pusztulunk-veszünk, Hogy nagy romlottságunk, de kevés az eszünk. Amen, igyen légyen! Mert ha igyen lészen, Nemzetünk szénája rendben lesz egészen; Mert mig magyarokat csak magyarok marnak, Kutyabaja sincsen addig a magyarnak. Karácsonyi lapszemle. Keresztyén egyházunk szent ünnepén . . . Svartz Adolf (»M. Hírlap«.)* Nemzetünk szivének dobbanása jelzi, hogy keresz­tény anyaszentegyházunk . . . * Rosenblu­th Oszkár (»P. Napló.«) * Megkondulnak a harangok, hirdetvén a Megváltó... Grün Jakab (»P. Hírlap.«) * Szent áhitat szállja meg szivünket. Hitsorsosaink milliói . . . Pollák Károly (»»M. Hírlap.«)* Félre az over workinggal! Az emberszeretet val­lása holnap szent ünnepet ül . . . Kohn Dávid (»M. Hírlap.«) És meggyujtják az oltárok gyertyáit és zsolosmát zengenek az áhitatos hivők . . . Löwy Ignácz (»M. Újság«.) * Alleluja­ Szent Péter templomának . . . Leberteig Aladár (»M. Állam«.) BORSSZE­ M JANKÓ. Január 3. 1892.

Next