Borsszem Jankó, 1894 (27. évfolyam, 1-52. (1356-1412.) szám)
1894-01-07 / 1. (1356.) szám
2 Apró Iprek. 0 Egy kissé korai volt az a pásztorlevél, melyet a katholikus főpapság közrebocsátott. Nem új esztendőre kellett volna annak megjelenni, hanem farsangra. ♦ * * □ Wekerle telefont kapott ajándékba. Apponyinak fonográfotkellene adni. Hadd mondja bele mind a beszédét. Élvezze a jövő is, és tudja meg az új generáczió, hogy volt egy szónok, akit a kortársai nem értettek meg, pedig szépen beszélt. * * * □ Olcsó hazaárulás. A »Hazánk« ára 4 krajczár. Eladó ! minden traikban valláskülönbség nélkül. * * * ft Mi az egyforma ? Ábrányi Kornél kijelenti lapjában, hogy egy perczig sem kételkedik a Horváth Gyula őszinteségében. Ez a kijelentés amilyen megtisztelő Horváth Gyulára, épp olyan felemelő Ábrányi Kornélra nézve. A „nemzeti párt“ nemes önzetlenségükről ismert egyes korifeusai mindig azt hánytorgatják, hogy a kormány az ő politikájukat »kisajátította«. A »kisajátítás« még csak hagyján, de az fáj nekik, hogy minden kisajátításért fizetni szoktak, ők pedig legszentebb kisajátított elveikért semmit sem kaptak. * * * ! Csodáljuk, hogy a tudomány az időszámítást nem forgatta ki a régi valóságából. Miért nem alkalmazzák ennél is a tizedes rendszert, mint egyéb mértéknél ? Milyen jó volna pl. ha az esztendő ezer napból állana. A mostani számítás szerint csak minden harmadik esztendőben kellene az újévi köszöntőket végigélvezni. Az újévi borravalók is leapadnának egy harmadrésznyire. És az emberi kor legvégső határa a harminczadik esztendő volna. * * * X Ismered a hont, hol a narancs virul, hol a felizgatott tömeg vérbe fojtogatja egymást, hol a vasutak elakadnak e hófúvásokban? Ismered szép Taljánországot? Nem, nem vágyódunk mi oda. Jobb nekünk itthon.* * * * A dinamit-bombás anarkista merénylőkön kifogunk. Most már kénytelenek leszünk a repülőgépet föltalálni. Ha ez meglesz, nem félünk, hogy házunkat felrobbantják. A repülőgépek segítségével erős légvárakat építünk majd. Jókai: Ötven év, hej, nagy idő! Ötven éve szövi ő Lankadatlan csoda észszel, Képzelmével, a merésszel, A meséknek özönét. Ötven éve álmodik, S mondja bűvös álmait; A regéi messzi szállnak És legyőzik a világnak Rideg, néma közönyét. Ötven évünk, mely letelt, Vélünk, sok csodát műveit: Szerte omló, megtört népbül Öntudatos nemzet épül — Rangot kér ez s vár jövőt. Jókait és műveit Meg kell jól becsülni itt. Ez a nemzet kisebb lenne, Hogyha ő nem támad benne — Ezért ünnepeljük őt. A magyar hitét nevét ő világgá vitte szét; És a merre őt olvassák, Ott manap már a magyarság joga, léte nem vitás. Ott már van becsületünk, Ott barátra lelhetünk S kis fajunknak becses, drága, Megnyert szivek barátsága — Ez a nemes hódítás! Ötven munkás év letűnt! ő ir és hódit nekünk. Képzelete gazdag, friss még, ír és hódit egyre ismét — S a mi hálánk végtelen. Hulljon rá ma a virág, Hadd bámulja a világ: Költőt nálunk mint becsülnek! Mint ma őt mi, nem becsült meg Soha költőt még jelen. Borsszem Jankó, Január 7. 1894