Borsszem Jankó, 1897 (30. évfolyam, 1-52. (1517-1568.) szám)
1897-08-29 / 35. (1551.) szám
Augusztus 29. 1897, Borsszem Jankó, van tengerre. Asztán tuttam meg, hogy matróz a yacktra. Röggé, mike kimentem, éppen ujan büdös szénszag ütötte meg az orromat, mint Pesten; alig tettem pár lépést, ott meg ma bekellött fogni az orromat, mer olyan bolondot tettem, hogy a »rózsa liget« nek körösztői ösvényen mentem le, ahin három nyílt csatorna büzölög. Egészen Pesten éreztem magamat. Gyerünk fördeni mondok. Megfördöttünk, pedig hát nem szokásom, mert alfodi ember, úgy is leizzadgya magára, ami ráragad, hát mi a fenének a fördő. Egy lepedőt attak rám, olyan rongyos vót, hogy oda szótam a fürdő szolgának, hogy ez tán még az a lepedő, akibe András király hamvait szállították Tihanyba, vagy akibe az öreg Asztrik törüközött. Azt felete, hogy a Silbermann úr törüközött vele utójára. — Ne tegyétek — mondok — a múzeumba, ezt ő nem lopja senki. Emöntünk ebédem. Hát mögeszöm, amit elibem annak, hanem, könyebben mögöttem, mint kifizettem az ebédet. No itt nem maradhat sokáig az ember, ha csak bankóprést nem hoz magával. Mondtam is a komának, hogy az itteni kocsmárosok tán mind atyafiságbannak a Patkóvá, vagy a Savanyu Józsivá, mer kiszedik a pézt az ember zsebibe. Asztán yachtra ütünk. Szép sport ez, hanem azé szívesebben ülök én a kocsin, mint ezen a vitorlás csónakon. Egy óra alatt a Somogyi parton vótunk. — Hogy hijják ezt a községet? kérdem. — Szamárdinak — mondják a matrózók. — No akkó koma itthon vagyunk! Éppen ott fekütt a parton vagy nyolcz bivaly, a szekéren lévő hordókat meg tőrögették a bőrösök. — Ki emberei ketök? — A Szalay nasságáé, annak visszük a vizet, mer neki is van fördője — felelik. — De a fene egye meg, tán burgundinak viszik ketök ezt a fogas fördőt, mondok nekik, amire összenéztek. Ma még emnek Fodvárra, ahin a gróf Széchényi a kistükörbe irta fő a jelszót: Kizárattak innen a zsidó lakosok, Mert nekik a fürdők mi nálunk tilosak! Két újdonság egy napon. □ Újpesten megint csőrepedés volt. Mindennap csőrepedés! A sok milliót elpocsékolták és ilyen vízvezetéket tudtak csinálni. Valóságos török gazdálkodás. Skandalum! Kitüntetés. A hivatalos lap mai száma közli, hogy Jossits fővárosi tanácsos a fővárosi vízvezeték létesítése körül szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József rendjelt kapta. Általános az öröm e kitüntetés fölött. Gratulálunk! Tőrtödések Seiffensteiner SoLonxontul. ф О Vilmossászár pétervári átjárói utologason jutja az eszembe о paksi robinos és о ritküzség küzti etlenetlenkedés. О hitküzsék sehodse nem tudta о robival üszeférni ed tetű olott. Mit fedjenek? Elköldeni nem lehet. Erre Gedalje Immergrün gyorosolta: »Ki fák jók kültüzni magonkot о töüzsék házábul s ha majd minden öres lesz, rebe is kényytelen lesz távozni.« Elfogadták és id is selekedtik, süt mi tüp, nőd vigodojlomt is sopták önok az ürümére, hódi robinos sokadjon élmente. Mikor nodbon molotoznak, jütte ismét vissza о robinos. Bámulva nézték rája. Manta о robinos: »Visszajüttem о sóját йгйтйтгел Még jobban bámolták. »Hiszen én rajtom molottok, hát itt akarok lenni о vígságon.« О Vilmossászár is elmente oro az országos ürümünnepre, amit az araszok о franczia barátság ürümére sopták. ф О kormánypárt és az appeziczeón küzt létrejött kompromiszomról jut eszembe о Bézele jerek, aki faltanasan bugott és jojgotta egész пор. Oz anyja semit se nem birt vele csinálni. Edszer sok о Bézele füllodjto о engedelemmel és о szemeit türülve, leülte magát. О mámija tülesodálkozva kérdezi: »Na, lángyömlében, fülhotytál már végre-volohárom sirással?« »Nem, — pityeregte о Bézele — sok ed kicsit pihenem magomot.« — О Bánfe preság is aztot hitte, hód az elemik о békékütés után fülhoty az országos engedelemmel. Mire о kölünbuzü frakczeók kórusban kejebálták: »Nem, sok ed kicsit pihenjék magunkat.« ф О gráf Oppongye oreság ottot mond о jászberéngyi levélben, hódi magával is, о szabadelvipárt karifeusokkal is megvan elégedve, sopáncsok . Bánffy Dezsü nem tetszik neki. Oz eszibe jutjo nékem ed anekdoto. О Borach Blaustein mente sétálni о Joszl Wassvogellal. Edszer kérdi о Borach: Micsode ház ez itt? Mondja о Joszl: Ez von о graf Károlitul о poloto. Odje szép épölet? — Czezcz! Jönörü. Попет mégis van néki ed nodj hibája. — Nü, mi az? — Sopáncsak az, hodj gráf Károli palotának hivnak és nem ódj: Borach Blaustein-polota. — Oz Oppongye szerint Bánffy Dezsü oreságnak is van edj nodj hibája, hodj von neki ed rasz melléknév, miniszterelnük. Ciclopaedia. Biró , a tulajdonos. — Csapadék , a pofon. — Verő fény — a villám. — Kötelezvény : az akasztás .— Bajnok , a szerencsétlen flótás. — Takarmány , a paplan. — Kötnivaló a harisnya. —