Borsszem Jankó, 1899 (32. évfolyam, 1-53. (1621-1673.) szám)

1899-12-31 / 53. (1673) szám

14Borsszem Jankó Deczember 31. 1899 ZERKESZTŐ­ ÜZENETEK­ Zodiakus. Abból az ön saját külön állatköréből olvasni ki a jövő év és szá­zad eseményeit, annál nehe­zebb, mivel maga az astro­logia is, mint az alchymia, hitelét vesztette. De e téves tanokból serkedt astronomia és chemia a politikára alkalmazva nem egészen mutatkozik meddőnek. Althotas a sü­lyesztőben eltűnt s most már csak a Bunseneknek van hitelük. Számítá­saira a próbát meghozza a legközelebb jövő. Rövid idő, de mégis nehéz kivárni. A »mérleg« jegyében üdv ! — F. K. A vers farka végéből villan ki az elektromos szikra. Különben kérjük a becses átreczt. Szives kívánságait tetézve viszonozzuk. És . . . világgá lépett-e már az apja fia? Mert sohasem volt érdekesebb ebbe a világba s drága hazánkba bele kukkantani, mint most. — L. S. Került sikerült. l)d. Egyet a hiriért. — l)r Sz. Erő­szakos a magyarázat. Az, amit ön hibáztat, egy perez műve. Legalább az egyik félről. A másikról az a bizonyos számú hónap. Tehát ekkor sem egy egész életé. — Klzsúr. F. J. czikke elke­seredésből, sok tekintetben méltó elkeseredésből fakadt. De végre is azt a nagy napi, heti, havi s időszaki sajtót csak a ma­gyar közönség tartja fenn, a bőven omló új könyvkiadásokat szintén csak az fogyasztja, s a képzőművészetek iránt folyton foko­zódik a vásárlásokban nyilatkozó érdeklődés, mely Hock János lelkes mozgatásával mind inkább fölpezsdü­l s tettekben nyil­vánul. Minden nagy intézményünk nemzeti s ha az állam, a tudományos és szépirodalmi társulatokat s vállalkozásokat jobban meg nem segítheti, mint ahogy rendén is volna , nem a kormány­férfiak hazafias jóakaratán, hanem a Creusotban öntött aczél ágyú­kon múlik. A gazdag Francziaországban, melynek művelt kö­zönsége oly nagy mértékben consumál könyvet, képet s egyéb műtárgyakat : e hatalmas és művelt állam közoktatás-ügyi minis­­teriuma p. o. subventionálja Avrilnek pompás monográfiáit a zo­­mánczról, keztyüről, csipkéről s egyebekről. S­a prix de Rome mi egyéb, mint állami segítség ? S az állam az, mely a pályanyertes műveket a vidéki városok gyűjteményeinek juttatja, sat. Ezen a szűkre szabott helyen bővebben ki nem térhetünk e tárgyra. Még csak annyit, hogy, tudtunkkal legalább, a K. T. nem élvez állami subventiót. A mi spanyolországi diplomata képvselőnk olyan ma­gyarfaló fráter, akit F. J. urnak, jó magyar ember létére, gyűlöle­tes kifakadásaiért meg kellett volna leczkéztetnie. — Szépnevű­. V. Laczi azt izeni, hogy a vélsz rossz. — D. E. Kubelik Jant, a csoda­­legénykét, a nagy hegedüskét, egy csöppet sem neveli nagyobbra az a vásári hűhó, melyet impresája csap körülötte. Csak­hogy azt nem közölte velünk a lapok hirdetése, hogy hegedülés közben kóczot eszik és malomköveket köpköd. — „Törvsz. és rendőri ujj.“ Örömmel köszöntjük a szép vállalatot s bízunk is sike­rében, ha következő számai az elsőhöz lesznek hasonlók. Egyéb azonban tőlünk nem telik. — Sisyphus. Hetenkint állandó hűséggel hengergeti föl mifelénk heti computusát s az, ha vissza nem is, de abba a nagy recaptaculumba gurul, melynek papiroskosár az ő félelmetes neve. Küldeménye nem kő ugyan, de, P. V. ur szerint, épp ez okból nem kő. A szives kívánságért hasonlót s azt a reményünket, hogy, mint már több ízben, ismét juttat valamit, ami megáll a tetőn. — Brun. Nagy részt már megjelent.. De bizva a m. t. clv. közön­ség rövid emlékezetében, újból közöljük. Tessék a papirosnak csak az egyik lapjára írni. — H. n. Elmés. — P. M. Mentül sűrűbben lássuk. Csak elő a többivel! -- Apja. A »Bacskaer Zeitung« szerkesztője nyilván Luegerista, különben a lapja német szövegének a legvégén (links beim Ausguss) nem compro­­mittálná a magyar nyelvet Leona versével, ki a tél örömét zengvén, a többi között igy rekedez : Hagyjuk a meleget gyerünk a szabadba, Hol számtalan emberek örömmel mulatnak. Hódolnak a tél-papa gyenge örömének. Begenező ifjakat nevezik a vének. Kivilágítják a korcsolya pályát, Korcsolyáznak rajta a kipirult orczák. A város tornyában megcsendül a harang. •Telezve van ezzel a készülő alkonyat. S mily édes ilykor nyugalomra térni, S a viruló hölgyekről szépet álmodozni. Aber Nassád, Fräulein! Mért nem németül tetszik inkább lantolni a tél öröméről ? De hát ön nem is kisasszony, hanem szerelmes urficska, aki a viruló hölgyekről szépet álmodoz. Mindenképen azonban jó lesz a »kipirult orezával« nem bóge­­nezni a jégen, mert ez elsőben is leslájfolná a nasenspitzlijét, ami poétának sem illik. —­SS: Ne terheltessék amaz írásnak, mely érthetetlen módon tűnt el az irat­ Kárpátokban, foglalatát in vuce megismételve megküldeni, hogy még e héten járhassunk el benne alaposan. — Gy. S. Kívánsága teljesült. — Vivr. Már csak különb az apatini költő. — Ifj. H. Carpe diem ! — К. А. Levél megy. — Virus. Haszonnal fogja olvasni dr. Mangold kir. tanácsosnak erős bár, de tárgyilagos kritikáját a f. é. május három napján Berlinben állott tubereculosis-congressusra s méltányolni fogja a hazai fürdőket illető panaszok ellen vitt harczát. Hazai balneológiánk ez elismert elsőrangú tekin­télye (b.-füredi orvos) megkövetelheti, hogy szózatát lelkekre vegyék úgy a fürdő-tulajdonosok, mint a közönség. — B. Sz. B. Az irodalom legérdekesebb özvegye a »Fővárosi Lapok”. Tóth Kálmán után a Vadnay kezére került, akitől Porzsolt Kálmán vette át, hogy Virágh Gyula ölén elhullajtva szirmait, legújab­ban, közben elviselt két rövid házasságot absolveálván, a Thúry Zoltán szerelméhez és hűségéhez folyamodjon. Végre egy erős férfin megint, aki meddő vergődéseinek véget vetve, a 36 esz­tendős hölgyet újabb virágzásra éleszti. A »Főv. Lpk.«, melye­ket elsőrendű írók támogatnak, rajzok díszében is jelen meg. Röpke napi közlönyből megülepedett hetivé lett, szolgálatában a szépirodalomnak s a hét mozgalmas történetének, nyilván­tartva a színházak, zene, képzőművészet termékeit, melyek egyedül szépítik meg ezt a borús életet. Félévre 12 korona. (V. Hold-utcza 15.) — K. A. Vannak pillanatok, hogy az embernek hirtelen még a saját édes neve sem jut eszébe. Ilyen lehetett az is, mely a »JTet« szerkesztőségének elméjéből kizárta épp annak a nevét, aki együtt alapította meg Kiss Józseffel a lapot s vele együtt két évig szerkesztette is. Megillette volna ezt a nobilis irót, Justh Zsigmondot, egy szép fotográfia s egy szép emlékvers. Meg is jön az ! — Több kéziratról a jövő számban. Felelős szerkesztő CSICSERI BORS. *) Olvasóink figyelmét felhívjuk lapunk mai számában foglalt újévi tárlatra. *) Illévi ajándékok, u. m. legújabb és legfinomabb Illatszerek és pipereczikkek dús választékban kaphatók Müller I. L. Illatszerésznél (cs. és kir. udvari szállító) Koronaherczeg­ utcza 2. szám. 12 művészi lux kártyát kaptunk, a­melyek örvendetes jelen­ségei annak, hogy a magyar ipar ezen a téren is kezdi kiszorítani a külföldi, különösen pedig a német sablonos mintákat A művészi kezek­től származó aquarellek után sokszorosított kártyákat a »Képes levelező lapok kiadóhivatala« (Budapest I., Hold­ u. 21) adta ki — a valóban meglepő pompás kivitel pedig a Hornyánszky udvari nyomda műnyomá­sát dicséri. A 12 fajtából álló sorozat kiváló ízléssel összeválogatott luxok­­ból áll s egy forint beküldése e­zen megrendelhető a kiadó czégnél és kapható az ország össz s elárusítóinál. 0 OMII 10 Újévi ajándékokra alkalma®, 3 és 6 üveget tartalmazó kosarakban. Kapható a következő bor- és fűszer-BELATINI BRAUN­A,Seib I­szt,To­rczeg-utcza. Iroda: Gyár: Lápossy Ferencz és tsa, Gizella-tér. Budapest — Velencze Vogel Gyula, Andrássy-ut. Збоо Vili., Üllői-út 60. (Fehér megye.) Pintér Gyula, Kecskeméti-utcza.

Next