Borsszem Jankó, 1902 (35. évfolyam, 1-52. (1778-1829.) szám)

1902-05-04 / 18. (1795.) szám

Borsszem Jankó. Május 4. 1902. Csivögés. Már éppen harmadik napja, hogy ott ülünk a Ferkó komá­val a Benke Gyula sógorék dunaparti osztályos sorsjáték­palotája előtt lesni, hogy mire vágja hát hanyatt magát a­z es­­kütéri hid, mike szalad ám át hozzánk a szomszédból a Talér Móricz szent sorksíri konzul , avval a hírrel, hogy a szögén Horánszky meghalt! — No, mondok, most ma bukfenczet vethet az a hid, mert nem interpelláltatják meg érte a szögén Ferdít. — Ilyen a­zélet, véli ja koma. Ahogy a zédgyik nyakig esik bele ja Zádr­ába, nyomogatják is bele, osztán mégis szárazon gyün ki belüle, a másik meg egésségesen mén be jó templomba, oszt betegen gyün­­k belüle nem csak, de Isten nagyobb dicsőségire meg is kő neki halni! Hát hun itt a­zigasság? Szegén jó Nándor — elmélkedik tovább a koma —­ még a halálával is böcsületes vót, mert még csak penzióval se terhete meg a­z állam szögén kasszáját! — Biz’ az elment a hosszú útra! Hát nem irónia az komám — mondok — hogy aki tizennégy­­ezer kilométernyi vasútnak a­zura, annak a Szem­­mihály lován kölljön a­zelső meg a­z utolsó utat meg­­tönni! — Oda ma mindegy akár miön mén a­zember, veti oda a koma, mer soha se hallottam, hogy aki más világra ment, valahun rostokét vóna j odáig. — No nem tudom, hogy ki lösz a­z utódgya? kérdem. — Én se tudom, de úgy vélekedek mint a Rubin sógor Halason, akirül 1871-be, mike kérdezte a szom­­szédgya, hogy nem tudgya-e ki lösz a Napóleon, helibe franczia császár, azt felelte: »Aszondom én szomszéd, van állásra akad h . . . t elég!« Hát csak majd akad miniszter is, véli ja koma. — Aszongyák hé, mondok, hogy a vót nemzeti párt követeli, hogy a szukczédálja azzal a­z örökséget, mert hogy igy is lett vóna benne a paktumba’, hogy addig, amég a régi liberálisok ki nem halnak, erre jó tárczára külön álljon fönn az­­ örökösödési joguk. — Hát van pragmatika sankczijó-féle, ugy­e? kérdi ja koma. — Őszi a fene! mondok, hásszé nem liberális­­párti képviselő a Simli Mariska, hogy a férfi­ág kihaltával rámaradgyon a kereskedelmi tárcza! — Dejsze, akkó, ahogy én ösmerem Széll Kálmányt, azt is mondgya az nekik, hogy »meghalt a gyerek, oda la komaság!« véli ja koma. — Nosszé akkó lesz is van versenygés, mondok, amién sé Jepszomba, sé Párisba, sé Jalagon nincsen! Én legjobb szeretném a Nagy Ferenczet, mert hogy ha ja kijedgyezés fölött bírókra kerül a dolog, hát akkora nagy masina ember elver egy féltuczat osztrák hig üllepü ministert. — Nini, Láng Lajossal mi lesz? kérdem. — Maj’ csak elmén a Lukács, osztán akko máj’ begyün a helire, mondja ja koma. ■— Legjobb is vóna ma a­z egész egyetemöt oda vinni A-tól Zs-ig, elkezdve Antal Gyulától Zsögöd Benőig, mondok. — Kár vóna, veti a Ferkó koma, mer’ aszongya, van ott énnéhány, akinek a­z egyetemön is hasznát veszik, ott pedig nagyobb szükség van a­zokos embö­­rekre. Mer’ aszongya, az Oxenstierna mondása­­az, hogy »párva sápienczia réggitur mundus« — az egy pletonazmus, mer­t azt tartja, hogy »nulla sápienczia réggitur.« — Igazad lehet komám mondok, mer’ hogy Meránba vótam, hát a­z ottani népséget látva fe­sóhajtottam, hogy mér nem olyanok az én telelő jószágaim, hogy azok is mögönnék széna beött a rozs-szalmát, hogy ha szentet vízzel bespricczenék! — Oda kék kűdeni a néppártot, véli ja­koma, mer’ aszongyák, hogy ott becsukják azokat, akik heten­­kint meg nem gyávolnak! — Jól teszik, mondom, ha vétkeznek. A ti liberalizmustok teszi úgy is tönkre a világot. Azzal a sok oskolát kéli bezárni, mer’ aszongyák a papok, hogy csak addig vallásosak a­z emberök, a még buták. Ami igaz is. —­ Hát akko ja papok vallástalanok? kérdi ja koma. — Má mé vónának? kérdem. — Mer’ ha ja buták csak vallásosak, akkor ük vallástalanok, mivel hogy ük nem buták! feleli ja koma. — No, jezt mondd el Stájerországba! Majd ki is kisérnek a határból, mondok. — De lehet ám boldogani h­ás-óvasás nékül is, mondgya ja koma, amit a zöreg Ho­ldndernek a zesetje is igazol. A zöreg vót Nyitrán a második sámesz, templomszolga. Mikó ja­zelső sámesz mög­­hótt, a Holländer pályázott a­z állására. Hanem a zsidók aszondták, hogy miután sé jirni, sé­golvasni nem tud, nem lehet Nyitrán első sámesz. »Nem lehe­­tek első sámesz?« mondotta a­z öreg. »Akkor hát elmegyek Pestre!« Kapta magát, ott hagyta a máso­dik sámeszséget és Nyitrát és ide gyütt Pestre, ahun milliomos lett, akkor osztán aszondta, hogy: »Lám, ha jén tudtam volna írni és olvasni, akkor én most volnék az első sámesz Nyitrán; de mert se jirni, se jolvasni nem tudtam, vagyok most egy milliomos Pesten!« * — Akkó hát mégis igazuk van a papoknak! — Henne ? De most gyerünk az Izébe, mon­dok, mer’ ott Méránba már azzal is elfelejtettem, hogy mi is az az »izé.*

Next