Borsszem Jankó, 1903 (36. évfolyam, 1-52. (1830-1881.) szám)
1903-04-12 / 15. (1844.) szám
8 Csevögés. — No komám, mondok a Ferecónak, hát Halas város kis basája, a Babó Miska ugyancsak sarokba szorította rám a Zapponyit, mer’ hogy a Zalbert ez écéző máj’ ki kis tanára vakkantani aztat, ami jó szívin fekszik. — Hát nekem a zsótár szavai jutottak eszembe, amikora kis Babóra,, meg a hosszú Apponyira, gondolam, hogy »együtt mélység és magasság«, mondgya ja koma. Hanem azér ne féltsd te ja Zalbertet komám, mer’ én, hogy ha ja Hoch János spiritista tanait, a rejinkarnáczióját, rematerializácziját, meg a lélekvándorlást kéne hinnem, hát aszondanám, hogy a Zalbert vér az, aki valamikor Delfibe vagy Dodonába ült a jós-széken, mer’ a görögök valamennyi isteninek a jóssá se tudott olyan »ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes« módra beszélni, mint ahogy azt a nagy Albert érti, erősíti ja Ferkó. — Jól is festött vóna azon a három lábú kis széken az a lábaival, mondok, abban a füstben! — Most is a tömjénfüstöt szereti legjobban, czélozgat a koma. Ahogy igy elmélkedünk, eltüngyün a Halmos János sógor, a pógármester. Oda köszönünk. Kérdem, hogy hun, mibe jár? Aszongya: valami angoly részvényes társaság spekulál arra, hogy a Rudas meg a Sáros fürdőt kiépítse, de utánuk járt, oszt’ kisült, hogy Alagon febukott valami Totalizator Williram nevű ember, alapított itt hét részvénnyel még be nem fizetett hét sillinggel egy részvényes társaságot, hogy a fővárost baleknak megfogja. -Hja, az idők változnak! A tősseink aszondják: »Gyerünk lopni!*- Mink meg aszondjuk, hogy: * Alakítsunk részvényes társaságot vagy szövetkezetet !* jegyezi meg a koma. — Hogy esnél már bele mögén a Zádriába! kajátok rá ja Ferkóra, amért nem hagyod békibe ja hősöket. — Hát, mondok a Halmos sógornak, igy csak mögén kútba jesett a fördők építésinek azügye. — Kútba jám, mert híjába akarja szent Márkus, hogy ha szent Lukács nem akarja, neveti ja Ferkó koma. De különben minek is az a sok fördő itt, mikora magyar ember számára megteremtette ja Zisten Kalszbádot, Marienbádot, Franczenczbádot, Grastaint, Isiit. Minek akku nekünk a fördő Pesten ? A zsidóknak tán? Mert az öreg vajda, a Eötvös Károly aszondgya, hogy fördeni csak a kacsa meg a zsidó szokott. — Én meg aszondom, hogy egy jó izzadás föl is ér egy fördéssel; hanem azér aztat is mondom ám, hogy kár Ausztriába vinni ki jó pézt, mike itthon is vannak jó fördőink. Már azér is nagyon tisztelöm a herczegprimást — pedig hát jó kálomista vagyok — mer’ az, hogy ha fördőre kő neki menni, hát elmen Balatony-Füredre. — Jó hazafi! Hanem a fölséges Balatony is úgy járt, mint a fővárosi fölséges gyógyforrások, hogy a legindolenesebb és legélhetetlenebb népnek adta süket a Zúristen, simföl a koma. — Hát, mondok, a csehek, németök, francziák mesebeli dógot csinyátak vóna belűle. Van a Balatonynak halászati részvénytársasága? — Van, csak hogy annyi jött a hal, mint a Rónay János sógor meg a Veszter Imre alapította kefegyárba ja kefe; meg hogy úgy vannak azok a hallal, mint ahogy mink, a Purgly Sándor meg a Szabó Iimre sógor, a képviselői mandátummal, hogy t. i. nem gyün horogra, évelődik a koma. — Ejnye de csak szeretnél már tejis küldöttséget vezetni ja Zapponyi elibe mondok. — Bizony, most lenne érdemes ellenzékinek lenni, amikor szóba jáll a kormány az emberrel, meg értékeli. Értesz koma? — Ért az értő fene!... ’szé nem vótam én soha se mameluk, mondok. De kiis kérem, hogy a függetleny embörökrül ilyest főtégy! Mer’ ha már abba a pártbais bejutött vóna ez a szabadelvű epidemija, még ott is bűzlene, hát akko szagtalanítani köll azt is. — Még pedig Olajjal, komiszkodik a koma. — No csak azzal a vén hörcsöggel kezdjél ki, mondok, máj’ megtanít az keztyübe dudáli, vagy áthagyint a kerítésen, mint azt a káplánt, aki Kossuth ellen hecczet; tudom, hogy akkó nem eszöl húsvéti bárányt többet! — Tisztelöm nagyon, mer’ demokrata elnök az öreg, véli ja koma. — De nagyon szaporodtak tik demokraták! mondok. — Honné? Mikó ja Hock János is működő tag! felel a koma. — No, mondok, téged is mosson meg a holló nagy pénteken, vagy verjenek hozzád húsvéti piros tojást! BORSSZEM Jankó Április 12. 1903. Kathedrai bölcseségek. — Ne látogassák kérem olyan gyakran azokat a tinglitangli operetteket. Én már háromszor voltam a »Fehér czicza« előadásán és mindannyiszor pirulnom kellett. — Shakspeare az ember belsejét kutatja és azt próbálja kifelé fordítani. — Ezért kellett ide Jago, kire semmi szükség sincsen. — Evvel a módszerrel Shakspeare alakjainak a fenekébe látunk. — Ha két vagy több fogalomnak több lényeges tulajdonsága megegyező, akkor ebből arra következtethetünk, hogy azok a tulajdonságaik is egyformák, melyek nem megegyezők.