Borsszem Jankó, 1904 (37. évfolyam, 1-52. (1882-1933.) szám)

1904-03-27 / 13. (1894.) szám

­ A szent ügy. Eh, régen is nem volt már lárma, Jó lesz hát egy kis mozgalom , És felhangzott a teszt, a szózat, S ömlött a bor az asztalon. Néhány buzgó szentimre-tag Hatalmas éljenzésbe kap . És a keresztkérdés megint Boldog jövő felé tekint. Előkerül majd Miklós mester, S óvatosan, mint a hiúz, Bölcselkedni kezd a dologról, Ö, a magyar Cartesius. Eszméit — csupa finom bomba — úgy önti apró mondatokba, Hogy abból jut neked s nekem, Csak egy nem nyer : az egyetem ! A küldöttségek felvonulnak, Az ájtatos, a szent sereg, Eljő a nap, hogy a kivénült, A rest jogász se szendereg. Megannyi modern Themistokles A körmenetben mind-mind ott lesz. Babért arat — nyilt a mező — Tömérdek államszervező. Folytatva régi, rossz szokását, Interpellál majd Kaas Ivor, Arczán a lázas pir kigyullad, Mint másfél éve annyiszor. Hangját a célig felviszi, Az apró­ cseprő sok Zichy, Süvitve, mint a bősz kuvik : Tehát a kormány megbukik ! S a vége? — Néhány lelkes férfi Még egy kicsit erőlködik, Aztán — mintha mi sem lett volna _ A zászlókat begönygyölik. Azért a hősök arcza nem lesz Egy árnyékkal se szomorúbb, Mig átadják az enyészetnek Ez uj keresztes háborút. Furcsa, ha valaki vörös bortól zöldeket beszél és a feh­ér bortól vörös az orra. Borsszem Jankó Márczius 27. 1904. Kereskedők, tisztelgése. A budapesti kereskedelmi kamara küldöttsége ma tisztelgett Lánczy Leo udvari tanácsos, kamarai elnök vezetésével Csutak Abris urnál, az újonnan szer­vezett ablakkeverők egyesületének vezetőjénél. A tisz­telgő deputáczió tagjai voltak megyeri Krausz Lajos, Sándor Pál, maróthi Fürst Jakab, budai Goldberger Berthold, szurdai Weisz Nándor, hatvani Deutsch Sándor, ó­moroviczai Weinrich Perencz urak. Csutak Abris az újpesti dűlő­ uton levő »Bableves« csárda külön pincze helyiségében fogadta a küldöttséget. Az elhangzott beszédek a következők: Lánczy Leo: Nagyérdemű férfiú! Miután ön állásánál és elvénél fogva hive az egyenlőségnek, tisztelettel esedezünk, hogy hazafias ünnepélyek alkal­mából ne mindig csak a kereskedők ablakát és kira­katait tessék bevenni. Méltóztatik tudni, hogy a keres­kedő eminenter adófizető-alany és a közgazdasági pangás is főleg ezt az elemet sújtja. Ismerve az ön nagylelkűségét, amelyre apellálni bátorkodunk, remél­jük, arra fog törekedni, hogy hazafias tömörülésük alkal­mával ne gondoskodjanak első­sorban a kereskedőkről. Szavaimat azzal, a mindnyájunk által hőn óhajtott vágygyal végezem, hogy az Úristen önöket éltesse a halva született ember életkorának legvégső határáig. (Lelkes helyeslés.) Csutak A­bris: Szeretve tisztelt burzsoá! (A nemesi osztály megsértődik.) Köszönöm a bizalmat. Közölni fogom kérelmüket irányadó körökkel. Minden követ meg fogok mozdítani, hogy kívánságuk teljesedjék. Legyenek meggyőződve, hogy eddig is nem rajtunk múllott és nem is szűkkeblűség, hogy csak a keres­kedők felé terelődött bizalmunk. De hisz a bankok nem esnek úgy kezünk ügyébe, mint az a vzlágok. Ismételve köszönöm a bizalmat, és én is önöknek hasonló jókat kívánok. Ezután a »követség« bemutatkozott az illusztris férfiúnak, aki mindnyájukkal barátságosan kezet fogott. Mire a deputáczió a kocsikra ült, már egyiknek sem volt brilliáns gyűrű az ujján. Végrehajtók dala. Végre! A végrehajtók volnánk tehát újra. Szaporán bajtársak, vetkezzünk ingujjra. Tömérdek a munka, várnak ránk, legények, A kettős ajtajú, fényezett szekrények. * A magas ég könyörült Utóvégre, rajtunk. Ismét vígan dolgozunk S utó-végrehajtunk.

Next