Borsszem Jankó, 1904 (37. évfolyam, 1-52. (1882-1933.) szám)
1904-03-27 / 13. (1894.) szám
A szent ügy. Eh, régen is nem volt már lárma, Jó lesz hát egy kis mozgalom , És felhangzott a teszt, a szózat, S ömlött a bor az asztalon. Néhány buzgó szentimre-tag Hatalmas éljenzésbe kap . És a keresztkérdés megint Boldog jövő felé tekint. Előkerül majd Miklós mester, S óvatosan, mint a hiúz, Bölcselkedni kezd a dologról, Ö, a magyar Cartesius. Eszméit — csupa finom bomba — úgy önti apró mondatokba, Hogy abból jut neked s nekem, Csak egy nem nyer : az egyetem ! A küldöttségek felvonulnak, Az ájtatos, a szent sereg, Eljő a nap, hogy a kivénült, A rest jogász se szendereg. Megannyi modern Themistokles A körmenetben mind-mind ott lesz. Babért arat — nyilt a mező — Tömérdek államszervező. Folytatva régi, rossz szokását, Interpellál majd Kaas Ivor, Arczán a lázas pir kigyullad, Mint másfél éve annyiszor. Hangját a célig felviszi, Az apró cseprő sok Zichy, Süvitve, mint a bősz kuvik : Tehát a kormány megbukik ! S a vége? — Néhány lelkes férfi Még egy kicsit erőlködik, Aztán — mintha mi sem lett volna _ A zászlókat begönygyölik. Azért a hősök arcza nem lesz Egy árnyékkal se szomorúbb, Mig átadják az enyészetnek Ez uj keresztes háborút. Furcsa, ha valaki vörös bortól zöldeket beszél és a fehér bortól vörös az orra. Borsszem Jankó Márczius 27. 1904. Kereskedők, tisztelgése. A budapesti kereskedelmi kamara küldöttsége ma tisztelgett Lánczy Leo udvari tanácsos, kamarai elnök vezetésével Csutak Abris urnál, az újonnan szervezett ablakkeverők egyesületének vezetőjénél. A tisztelgő deputáczió tagjai voltak megyeri Krausz Lajos, Sándor Pál, maróthi Fürst Jakab, budai Goldberger Berthold, szurdai Weisz Nándor, hatvani Deutsch Sándor, ómoroviczai Weinrich Perencz urak. Csutak Abris az újpesti dűlő uton levő »Bableves« csárda külön pincze helyiségében fogadta a küldöttséget. Az elhangzott beszédek a következők: Lánczy Leo: Nagyérdemű férfiú! Miután ön állásánál és elvénél fogva hive az egyenlőségnek, tisztelettel esedezünk, hogy hazafias ünnepélyek alkalmából ne mindig csak a kereskedők ablakát és kirakatait tessék bevenni. Méltóztatik tudni, hogy a kereskedő eminenter adófizető-alany és a közgazdasági pangás is főleg ezt az elemet sújtja. Ismerve az ön nagylelkűségét, amelyre apellálni bátorkodunk, reméljük, arra fog törekedni, hogy hazafias tömörülésük alkalmával ne gondoskodjanak elsősorban a kereskedőkről. Szavaimat azzal, a mindnyájunk által hőn óhajtott vágygyal végezem, hogy az Úristen önöket éltesse a halva született ember életkorának legvégső határáig. (Lelkes helyeslés.) Csutak Abris: Szeretve tisztelt burzsoá! (A nemesi osztály megsértődik.) Köszönöm a bizalmat. Közölni fogom kérelmüket irányadó körökkel. Minden követ meg fogok mozdítani, hogy kívánságuk teljesedjék. Legyenek meggyőződve, hogy eddig is nem rajtunk múllott és nem is szűkkeblűség, hogy csak a kereskedők felé terelődött bizalmunk. De hisz a bankok nem esnek úgy kezünk ügyébe, mint az a vzlágok. Ismételve köszönöm a bizalmat, és én is önöknek hasonló jókat kívánok. Ezután a »követség« bemutatkozott az illusztris férfiúnak, aki mindnyájukkal barátságosan kezet fogott. Mire a deputáczió a kocsikra ült, már egyiknek sem volt brilliáns gyűrű az ujján. Végrehajtók dala. Végre! A végrehajtók volnánk tehát újra. Szaporán bajtársak, vetkezzünk ingujjra. Tömérdek a munka, várnak ránk, legények, A kettős ajtajú, fényezett szekrények. * A magas ég könyörült Utóvégre, rajtunk. Ismét vígan dolgozunk S utó-végrehajtunk.