Borsszem Jankó, 1907. július-december (40. évfolyam, 27-52. (2065-2090.) szám)
1907-07-07 / 27. (2065) szám
1907. Julius 7. Borsszem Jankó Olay L. — Disznóság ! Az apád kutya üstökit, minek sinkófálod el a jogaidat? Beszélj horvátul, én megértem, jobban mint te. Supiló. — Megtenném, testvér, de nehezemre esik. Engedjétek meg, hogy magyarul beszélhessek. (Felkiáltások: Nem engedjük!) Vlad A. — Ez terrorizmus! Itt a magyar parlamentben volnánk vagy mi a szösz! Vinkovics Bozsó. — Meghiszem azt! Csak nem akarjátok, hogy németül ugassunk? Rakovszky. — Aber ja! I kenn’ ká Kínig, i kenn’ nur án Kaiser! Vinkovics B. — Gyalázat! Az alelnök úrtól megvonom a szót! Justh Gy. (kaczag.) — Megfájdul az oldalam. Mi bajod Polit komám? Polit M. — Ezek a fránya Nagy Gyurkáék szeretnének Vajdával kibékülni. Aszongyák, hogy hozzam be a Házba. Hozza a hozó fene! Mi a nyavalyának zavarják az én nyugodt fogpiszkálásomat ezzel a rusnya oláhval? Nagy Gy. — Ne bolondozz, öreg! Nekem fáj, hogy a múltkor se találkozhattam vele. Hiszen, t. Ház, rövid az élet, örök a sir. (Könyezik.) Justh Gy. — Ne sírj, Gyúró! Mi bajod ? Nagy Gy. — Indítványozom, hogy izé... Vajdát, az én jó felebarátomat rehabilitáljuk, kövessük meg. Aztán az én felséges királyom I. Ferencz József személye iránt. .. Justh Gy. — A király ő felsége személyét nem engedem a vitába vonni. Sümegi (a hátsó padok alól.) — A király nálam van. Terez, ász, bella! Mehettek! Id. Madarász József. — Visoki sabore! (Általános éljenzés. A horvátok közt mozgolódás.) Popovics Dusán. .— Csak magyarul! Ez nem Horvátország parlamentje! (A horvátok tapsolnak.) Justh Gyula. — Ne zavarjátok ki a szónokot ezzel a folytonos közbetapsolásokkal. Józsi bátyám, te csak vígan visoki saborézz, hiszen te nem vagy horvát. Rakovszky. — Erről jut eszembe valami. (Éljen Cziczeszbeiszer Stefi!) Mi az istennyila különbség van a horvát meg a szerb között? Búza Barna. — Semmi! Testvérek vagyunk mindnyájan. Nincs itt Bokányi? Szeretnék a keblére feldőlni és sírni . . . Justh Gy. — Tán már elég is lesz a napirend előtti vitából? Színház előtt szeretnék uzsonnázni. Gyerünk a zöldbe! Návay. — Ugyan hol találunk ennél zöldebb, illetve kellemesebb helyet? Hoffman Ottó. — Buziáson! Barabás Béla. — A segesvári dombokon! Lengyel Zoltán. — Géza bátyám, hol vagy? Polónyi G. — Nem láttátok Zoltán öcsémet? (Egymást keresik.) Justh Gy. — A napirend ... mi az ördög is fekszik szőnyegen ? ... Csányi L. — Még annyira nem vagyunk, hogy szőnyegre feküdjünk. Terembiztos úr, egy litert abból a jégbehűtöttből. (Dancl.) Nincs szebb madár a fecskénél. Fehér lábú menyecskénél. Justh Gy. — Tyuhaj! Az ülést bezárom. A gyorsírók menjenek a fenébe ! A horvát képviselő urak hozzanak ide czigányt. Náczi bátyám, egy szép nótát! Darányi. — Sűrű csillag ritkán ragyog az égen... Az én kulim zabot hegyez a réten. Horvátok. — Eláll! A Hymnusz! A Szózatot! (Megcselekszik. Hodzsa Milán csárdást énekel. A balközép zsiór. Az oláhok a Rákóczit, a néppártiak a Marsellaiset próbálgatják.) Wekerle. — Hátha még éjféli üléseket tartanánk? (És igy tovább esti 9 óráig) Régi nóta. — Danolta Kossuth Ferencz julius 2-án. — Sziljuk csak, sziljuk csak keservesen, Hogy a törvény meggebedjen. Hadd jusson jól az eszünkbe még egyszer, Mit jövendölt Tisza Pista bajmester, Plutarchos párhuzamos életrajzaiból. 1. Szapáry Gyula gróf engedvén az ellenzék nyaggatásának, benyújtotta a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatot. Kossuth Ferencz engedvén az ördög (advocatus Diaboli, P. G.) incselkedésének, benyújtotta a vasutasok pragmatikájáról szóló törvényjavaslatot. 2. A magyar ellenzék több hónapos szívós és kánikulai obstrukcióval megakadályozta a javaslat törvénnyé válását. A horvát ellenzék két héten át tönkre obstruálta a magyar Képviselőházat. 3. Ekkor visszaszítta az egész törtépt vényjavaslatot, ----paragrafusos elvi kijelentéssel födözvén csúfos megfutamodását az obstrukczió elől. két 4. Ezen — — paragrafusos törvény nevezteték a ,, trit Szapariana , Corpus Juris ban Jygx ,7. _m.k. r Kossuthiana 5. Ezen az alapon Szapáry grófnak a Közvélemény ő felsége, a Kaas Ivor báró ellenjegyzésével, a »Zöld Szamár« czimet és jelleget adományozta . . . 3