Borsszem Jankó, 1907. július-december (40. évfolyam, 27-52. (2065-2090.) szám)

1907-11-03 / 44. (2082) szám

6 Borsszem Jankó 1907. November 3 . F Ü R D­Ő )-B O J K O T T. Őrzik a fürdőt. Urunk Gézus Polonus feltámadása. •— Az apokrif könyvek írói nyomán. — I. RÉSZ. G. Polonus meghal és eltemettetik. G. Polonust Lengyel Pilátus elé vitték, aki szóla: Ebben az emberben én sok bűnt találok, meg­ostorozom azért és el nem bocsátom. 2. Kiálták vala mindnyájan a radikálisok és más hazátlan bitangok: feszítsd meg! feszítsd meg! 3. Monda pedig G. Polonus: Az én panamám nem e világból való. Minister vagy te azért? — kér­dezd L. Pilátus. Te mondád, hogy én minister vagyok. Mindazonáltal ne múljék el tőlem e keserű pohár és ne úgy legyen, amint te akarod, hanem amint én. 5. Erre L. Pilátus átadd a jakaboknak Polonust, hogy megfeszítsék. Kivivék őt a Nap­ hegyére és meg­feszítek több latrok társaságában. 6. Eljövének pedig a jakabok vénei L. Pilátushoz és mondák neki: Uram, e hitető még életében meg­mondotta, hogy feltámad. Parancsold meg azért, hogy revolveres sajtó-katonák őrizzék az ő koporsóját. 7. Úgy jön. II. RÉSZ. 6. Polonus feltámadása és csodatételei. A hét közepén szerdának virradójára a fegyveres sajtó-katonák csodákat jelentenek a halottról. 2. Benéztek a dohos üregbe, melyben Urunknak a palesztinai doktorok közreműködésével bebalzsamozott holtteste feküdt és rémülten kiálták: Nincs itt az Úr, feltámadott! 3. A kiegyezés végén a kvóta-emelés virradójára nagy földindulás jön. A zúgás betölté az egész Házat, melyben az analfabéta tanítványok ültek. 4. Megtelenek pedig mindnyájan szentlélekkel, de nem merének szólani más idegen nyelven, csak mint K. Franciscus adta nekik szólniok. 5. Ekkor II. Georgus előállott és igy szólt: Édes bortól részegedtek meg ezek, akik a kvótát emelni akarják. Én kilépendek. Követé őt Péter, Lajos, József és néhány más tanítvány, akik igen kesergének, hogy nem vala Mesterek. 6. E pillanatban megjelent az Úr, G. Polonus. 7. A tanítványok megrémü­lenek és csodálkozva néztek össze. 8. A Mester hogy bizonyságot szolgálhasson maga felől, ezt kérdé: Van-e már valami ennivalótok? 9. Felelének neki a szamaratlan nyáj tagjai. Add meg a kiegyezést, akkor elhisszük, hogy fel­támadtál. 10. Nézzetek kezeimre! — mondá a Mester. A tanítványok ránézének és megismerek a kezeket, mondván: Ezek az Úr kezei! Éljen ő, aki feltámadott. 11. A mester pedig bemenvén a pénzügyek bizottságába, életét és étvágyát bebizonyítandó, jóízűen falatozott és azt mondá a szamaratlan nyájnak: Én leszek a ti szamaratok. Elviszlek benneteket virágos és kövér legelőkre. 12. A tanítványok igen megörülének. 13. L. Pontius meghallván a történteket, igen megrémült és haragszik vala a fegyveres sajtó­kato­nákra, akik az eltemetett holttestet kiszökni engedék. TÓ­T­ VESZEBELES. Csernovai jámbor tótok Vére csinált piros tótot. Jobb lett volna, szegény tótok, Hordtatok vön’ inkább drótot. Hlinica, Hodzsa no nem vét ott, Mikor gyilkolták a tótot. Hősen elhordták a gyócsot, S szidják a fekete grófot.“

Next