Borsszem Jankó, 1907. július-december (40. évfolyam, 27-52. (2065-2090.) szám)
1907-11-03 / 44. (2082) szám
4 NYÍLT levél. Méltóságos Dr. Popovics Sándor úrhoz Pénzügyministérium. Miután az összeférhetetlenségi törvényszakasz szerint egy ministeriumnak csak egy államtitkára lehet egyszersmind képviselő, miután Désy Zoltán ünnepélyesen kijelentette a pártban, hogy ő államtitkári állását politikainak tekinti s igy képviselői mandátumával együtt megtartja az államtitkárságot is, mindezeket tekintetbe véve, nem tudunk elképzelni más megoldást a törvényesség látszatának megőrzéséért, mint hogy »az okosabb enged« elvének alapján Méltóságod mondjon le akár a pozsonyi mandátumról, akár a pénzügyminiszeri első államtitkárságról. Ha pedig ezt most, hogy súlyos inkompatibilitása tudomására jutott, nyolc nap alatt meg nem cselekedne, a t. Ház kénytelen lenne önt képviselői megbízatásának elvesztésére elítélni. Tisztelettel Kraxelhuber Tóbiás és társai Pozsony —első kerületi választók. * Ehhez a nyílt levélhez csak az a megjegyzésünk van, hogy a derék preschburgerek túlságosan aggodalmaskodnak az ő szigorú törvénytiszteletükkel. Hiszen, ha még manap is adna valaki valamit a törvényre, hogy lehetett volna képviselő Jekelfalussy honvéd-minister, az aktív katona? Hogyan akczeptálták volna a Papp Béla királyi ügyész nagykárolyi mandátumát, holott azt a három havi előzetes lemondás elmulasztásának czímén eredendő érvénytelenség okából kellett volna hivatalból megsemmisíteni ? A szerk. Csak az első napon ... A kulisszák mögött lelkesen magasztalja a rendező a fiatal, szőke színésznőt, akivel szerencsét próbált az igazgató. Egy habitus kellemetlenkedik: — Csinos, csinos, de tremolázik a hangja. — Oh, kérem, a lámpaláz . . . hebegi a rendező. — A játéka is bizonytalan . . . — A debüt-vel járó izgalmak . . . — Azonfelül görbe a lába, jegyzi meg fitymálva a habitus. — Oh, ez is csak az első napon, dadogja gépiesen a buzgó rendező. Négyszemközt. Wekerle Sándor. — Hát csakugyan haragszol rám, Géza ? Polónyi Géza. — Már hogyne lennék dühös, mikor napok óta lázongok és még csak le se szereltek ! Borsszem Jankó W07. November 3. Páros élet a legszebb a világon . . . Ollósy mester, az újságíró, a kávéházban nagyban dicséri a páros élet gyönyöreit: — Barátaim, a házasság a legszebb intézmény ezen a sivár földön. Semmi sem pótolhatja ezt a boldogságot. Gondoljátok csak el: az ember hazamegy éjfél után. Az aranyos kis feleség ott piheg a fehér ágyon. Amoda a bölcső, benne szendereg az egyetlen drága csemete. A díványon alszik a dajka. Az ember még az előszobában leveti a czipőit, hogy zajt ne üssön. Nesztelenül lopózik be a boldog fészekbe. Óvatosan közeledik ágya felé. Közben a diványon szuszogó dajkát szép csöndben megöleli. Barátaim, nincs szebb a házas életnél! * Nincs is szebb ennél a koalícziós életnél. A függetlenségi képviselő hazajön éjszaka. Ott szunnyad a hitvestárs, az imádott Negyvennyolczaska. A bölcső külön (vám) területében alszik a Negyvennyolczas Elvike, a drága csemete. A képviselő beoson, hogy az alvókat fel ne költse. Szépen elsurran mellettük. Odasettenkedik a szuszogó dajkához, a Hatvanhéthez és szépen megöleli. Mégis csak szép ez a koalicziós házasélet ! DILEMMA. — Egy 48-as képviselő morfondírozása. — Hívnak, hívogatnak a választóim egy kis barátságos beszámolásra. Már most az a kérdés, hogy’ jelenjek meg magas színük előtt, fölemelt fővel, vagy fölemelt kvótával? Érzem, a kettő együtt bajosan megy. A jó taktikus. Egy német generális. — Kár ezért a Moltke grófért. Azt hiszem, háborúban kitűnő szolgálatokat tenne. Egy diplomata. — Hogyan? A generális. — Fényesen támadná hátba az ellenséget. A kezdet és a vég. Lucaciu László nagy emfázissal vágta ki a t. Házban, hogy ő mindhalálig imádja az édes hazát. Egy régi függetlenségi erre megjegyezte: — Nincs ezen csodálni való, hiszen valamikor Lucaciu is 48-as volt, Mangra Vazullal együtt. Egy csípős beszédű újságíró malicziózusan egészítette ki ezt a kis reminiszczencziát. — Úgy van és mint minden régi 48-as, Lucaciu is a »hazaáruláson« végzi.