Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)
1908-07-05 / 27. (2117) szám
Borsszem Jankó 1908. Julius 5. A perzsa parlament és a mienk. Dicső perzsák pompás atyja Parlamentjét bombáztatja. Holt honatya hever ám ma Nem egy, szerte Teheránba. „Ez eljárás ! Ez ám munka ! — így kiált a Stefánunk ma — Kitől szót megvonhatom csak, Szájasz bomba ott agyon csap !“ Dicsérjük hát a sáli in sálit; Van benne ész és tapintat És eréll, mint Mihasznában, Megmutatta minapában. Öli sah, te nem szót fojtsz, ha’ szuszt Elnökséget tanulhat Juszli, És Rakovszky Stefán főleg Railikális kúrát tőled. Mely állt magas színvonalon, Parlamented ím romhalom ; Hired nem halod soha meg, Dicső Ali, jó Mohamed ! Ad patres ment ellenzéked, Nincs már néked ellenséged, így kell lenni! — mert lilában — Csak te vagy úz Perzsiában . . . Gondolkodunk, elmélázunk : Való igaz, hogy t. Házunk’ Még eddig nem dúlt a bomba, Tehát nem is dűlt halomba. No hát e tény vigasztaló. Csakhogy az is igaz, való. Koaliczió műre nőtt meg, T. Házunknak is már —lőtték. Mit jelent a végrehajtási novella? — A kisemberek új mentői a Házban. — Ügyvéd-képviselő. — Szocziálpolitika, kisemberek mentése ez? Nevetséges, ostoba állítás! A végrehajtási novella tönkre teszi a végrehajtókat, az ügyvédeket, a becsüsöket. Egész sereg ember válik földönfutóvá és sohasem kerül a fejük alá az utolsó párna, amelynek megmentése érdekében csinálták ezt az osztálygyilkos javaslatot. Hát igazságos dolog ez? Mondjuk, elvész a kamat, elvész a tőke, de hogy még a perköltség is elvesszen, azt már csak az olyan ember kívánhatja, aki vagy naiv, vagy rosszlelkű. Hiszen, kérem a lássan, gondolja ön, hogy most már minden embernek lesz tűzhelye, utolsó párnája és minden ember boldog lesz ? Éppen most mondtam, hogy az ügyvédek, a végrehajtók, a becsüsök a saját fejük alól ránczigálják ki az utolsó párnát és válnak földönfutókká, nemzetközi szoczialistákká. Mit jelent tehát ez a javaslat ? A kisemberek tönkretételét, elzüllését, az elégedetlenség növekedését. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés.) Bankár képviselő: _ Nagyon téved az igazságügyminiszer úr, ha azt hiszi, hogy ezzel a javaslattal országos szocziálpolitikai czélt szolgál. Ez a javaslat antiszocziális valami, mert felbomlasztja az adós és hitelező közötti jó viszonyt, melynek ápolásán éppen úgy kell fáradoznunk, mint a polgárság és katonaság közti viszony ápolásán, nehogy egymás vérét ontsák. Tudni kell, hogy az adósnak nem bútorra, utolsó párnára van szüksége, hanem hitelre. Ezt veszi el a javaslat a szegény embertől, amikor a hitel alapját kivonja a kereskedelmi forgalomból. Igenis, a hitelezőnek, a bankoknak szükségük van arra, amit a javaslat meg akar menteni. Szükségük van azért, hogy a hitelnyújtással új vért eresszenek a pangó közgazdasági életbe. Hány bank van mint szövetkezet, amely utolsó garasát az utolsó párnára adta. Az igazságügyminiszer úr megvédi a párnát, igen, de ki védi meg a bankot? Ha a szövetkezetek feje alól kirángatják az utolsó reményt, ha a fölemelt kamatlábnak nem biztosítanak szilárd alapot, akkor a kereskedelem, az ipar, szóval az egész közgazdaság feldől és a társadalomnak az az osztálya, amely szövetkezeti igazgatók kasztja néven áll és ül a mi társadalmunkban (és a vizsgálati fogságban) végromlásba jut, szaporítván az anyagi elégedetlenkedőknek az államra veszedelmes táborát. Éppen ezért nem fogadhatom el a javaslatot, mert nem akarom, hogy egy szerencsétlen társadalmi osztályt kifosztottá és reményvesztetté tegyek akkor, midőn már az csak az utolsó párnába kapaszkodik. (Éljenzés.) Új szó. A koalíczió olyan idegenül hangzik. Sehogy se fér a magyar ember fülébe. A magyar nyelvmestereknek harmadfél évi fáradozás után végre sikerült megfelelő magyar szót találni. Koalíczió: Össze függetlenségi párt. Hát ez már csak név! A többi párt, ha volna, majd irigykednék érte. 2