Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)

1908-12-13 / 50. (2140) szám

1908 .­eczember 13 — BORSSZEM JANKÓ ..............---------------- ■ - Nemzetközi műtárlat. II. Hazaiak. (Folytatás.) 194. Spányik K. Vasfüggönytaps. 727. Komáromi K. E. Szörnyű rémtett. --------i­_________ 203. Glatter Gy. Coco öreganyja. Katonák búcsúja. I. A generális. — Also auf Wiederseh’n! A kegyelmes asszony. — Alter, leb’ wohl! Vigyázz a reumádra. II. A kapitány. — Szervusz, édesem. Fogsz-e sokat gondolni rám ? A kapitányné (sírva.) Valahányszor nyakon ütöm a privátdinert, mindig rád gondolok. III. A hadnagy (érzelmesen.) Nagysád, messzire, Boszniába szólít el a császár parancsa. A bakfis. — Aztán írjon ám szorgalmasan. Szép török anzikózokat küldjön, olyan még úgy sincs. IV. Az őrmester. — Vigyázz, asszony, a gyerekekre! Az asszony. — De te is odalenn. V. A káplár. Hát szerbucz babám ! Hónap megyünk abba a görbe országba. Aztán pontossan küldjed ám a libac­ombokat. A szakácsnő (sírva fakad.) Hogy valami bosnya lánnyal együtt edd meg! . . . VI. A baka.­­ Isten áldjon meg! A mindeneslány. Hát elmész, igazán? A baka. — El! Muszáj! A leány (a kapufélfához dől.) Jaj, belehalok . . . A prepa. Milyen idők ! Milyen idők ! Villámlik a zsendicze. Köhög a bolha. Lázad a prepa. A prepa, a szegény, az elnyomott, a lenézett „képezdész“, vagy a temetési kántálás czímén „dö­gész“, egyszóval az örök nemzeti nyomor, a nép­­tanítóság jámbor jelöltje revoltál, föllázad a felsőbbség, a püspök, a császár tekintélye ellen! Meg kell adni a koalícziónak, hogy olyan szik­lákból fakasztotta fel a nemzeti ellenállás buzgó for­rását, melyeknek meddő keménységével szemben Mózes csudatévő vesszője is tehetetlennek bizonyult volna. Szegény győri prepák! Azt hittétek, hogy a mai dicsőséges nemzeti korszak előtt érdemeket szereztek, hahogy nem hajbókoltok osztrák rabszolga-módra a nagyhírű császár-jubileumon ? No hiszen megjártátok, jó fiuk! Megkaptátok rövidesen a consilium abeundit a Szeretet vallásának főpásztorától. Tilos néktek, lelkesedő, naiv gyerekeknek a nép nevelése. A hatalom kiragadta kezetekből az egy életre szóló koldusbotot. Mert ti a legnagyobb bűnt követtétek el: a Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf s a többi nagy hazafi ünnepélyes függetlenségi hitvallását komolyan vettétek. Erre az égbekiáltó ostobaságra csak a nemzet egészének van joga. Csiribiri, tandíjmentes győri pre­páknak soha! Ez a magyar nemzeti, koalicziós kormány dilopyja. ■ 13

Next