Borsszem Jankó, 1910. január-április (43. évfolyam, 2-14. (2196-2208.) szám)

1910-01-09 / 2. (2196) szám

A Van és a Nincs. Lukács kabinetet alakít. A „nincs“-hez elvhiven Ragaszkodik, A „van“-tól vak dühvel Megverte Isten e Boldogtalant, Kinek „nincs“ kellene S veszti a „van“-t. Aki van s ami van, Csak az él s női vigan. Halál a „nincs“. Mindig a „nincs“ után Öngyilkos fut csupán, Kinek a lét, a „van“ Megunt bilincs. Hát élni, igazán Oly rettenet? Hát nincs már e hazán „Van“ és „lehet“? Aki ezt hirdeti, Adjon az Ég neki Jó kötelet! Nem vesszük el jogát, Akassza fel magát — Hanem a Nemzetet, Azt — nem lehet! Rugaszkodik, Ami nincs: kell neki, Ami van: megveti — Ki e bolond? Magyarom, tudhatod, Magadban súghatod, De ne légy áruló És ki ne mondd! Ami kell és lehet: Vigye manó! De ami nem mehet: Az volna jó! Lehetőt sem nyer el S fölszerel, leszerel Esztelenül. A kárán sem tanul, Javíthatatlanul Kezd buta harczokat Mindig elül. A teremtés titka. A mostanság divatba jött Nemzeti Társaskör teljesen az ős Chaosz képét mutatja föl, közvetlen a teremtés előtt. Nincs egyetlen megkövü­lt fix-pont, csak a Lukács sarok-fotólje a Deák-kép alatt, ahol a keszeg örmény­isten guggol a kormány teremtésének emésztő gond­jai közepette. Körül a még alaktalan, híg zűrben még kiformá­­latlan fél­lények úszkálnak, eviczkélnek, melyek csak most kezdenek miniszteri, államtitkári és főispáni alakot öltögetni. Legelsőbb persze a csúszó-mászó stréberek kap­nak lábra, majd a kapaszkodók rendje nyújtogatja görbe kézlábait. A teremtő pedig eltűnődik s homlokán kidudorul az erőlködés vastag redője: — Uramfia, hol veszek én itt embert ? BORSSZEM JANKÓ 1910 január 9 Botrány a nyugati pályaudvaron. Cook és Kardh­ordó tárczát vállalt. Mindet letartóztatták. Lukács (Bécsből jövet a nyugati pályaudvaron Kardhordó Árpád Ibrahimhoz, aki hordár­ruhában ott sompolyog.) Ugyan kérem, nem tudja, hol lehet itt kabinetet alakítani ? Kardhordó. — Milyen kabinetet? Koalicziósat egyáltalában sehol. Ez az üzlet hamis bukással csődbe ment. Lukács. — Bocsánat, én Lukács-félét akarnék. Kardhordó. — Az már más! Cook dr. (északsarki uniformisban most ugrott le a kupéból.) Mit keres uraságod ? Én mindent meg­találok, még ha nem lelem is. Lukács. — Valami kibontakozás-félét szeretnék találni. Cook dr. — Oh, én azt is fölfedezem. Tessék velem jönni valami félreeső helyre. Én ott terep­fölvételt, hamis szögméréseket és hamis tanukat készí­tek. Grönlandi kutya legyek, ha nem sikerül becsapnunk az egész világot. Kristóffy (vasúti málházó álruhájában.) Hohó! Wekerle is volt már díszdoktor, még­se sikerült neki véglegesen. Ha alkotmány­kerülő utakon óhajt urasá­god czélhoz érni, én szívesen támogatom és örömmel félrevezetem. Lukács (zavartan kitámolyog az utczára. Alál­­kozók követik.) Kossuth (frakkeros kocsis, gebe lóval.) Hoppla! Nagyságos úr! Szálljon az én kocsimra. Ez a leg­olcsóbb fuvar. Én zóna-díjszabás szerint hajtok. Min­den utam Bécsbe vezet. Válogatós se vagyok. Min­den pasazsért fölveszek, csakhogy a bakon marad­hassak. Justh (gummirádlival elébe kanyarodik.) Kuss te?, azzal az ócska szekérrel! Az én kocsimba szálljon uraságod. Nézze, milyen tüzes csikók. Ezeket én tör­tem hámba. Úgy húznak, hogy no! Minden kátyúból kirántják a szekeret. Csak azt kell nekik mondani hogy — Bank te!... és mindjárt árkon-bokron átrohan­nak. Ennek a vén frakkerosnak már hajtási engedélye sincs. Beszállni csak, gyorsan! Lukács­­zavartan tekintget.) De hát kivel is menjek ? Mind (rángatják.) Velem jöjjön az úr! Lukács. — De kérem, én kabinetet akarok ala­­kítani, Lukács-kabinetet. Mind. — Mi is! Engem ki ne hagyjon! Én féláron segítek! Nekem prakszisom van! (Rángatják Lukácsot.) Lukács. — Rendőr! Rendőr! Rendőr. — Micsoda gyanús banda! Tán kormányt alakítanak kendtek ? Személyigazolásra mars befele! (Bekíséri az egész társaságot.)

Next