Borsszem Jankó, 1910. január-április (43. évfolyam, 2-14. (2196-2208.) szám)
1910-01-09 / 2. (2196) szám
A Van és a Nincs. Lukács kabinetet alakít. A „nincs“-hez elvhiven Ragaszkodik, A „van“-tól vak dühvel Megverte Isten e Boldogtalant, Kinek „nincs“ kellene S veszti a „van“-t. Aki van s ami van, Csak az él s női vigan. Halál a „nincs“. Mindig a „nincs“ után Öngyilkos fut csupán, Kinek a lét, a „van“ Megunt bilincs. Hát élni, igazán Oly rettenet? Hát nincs már e hazán „Van“ és „lehet“? Aki ezt hirdeti, Adjon az Ég neki Jó kötelet! Nem vesszük el jogát, Akassza fel magát — Hanem a Nemzetet, Azt — nem lehet! Rugaszkodik, Ami nincs: kell neki, Ami van: megveti — Ki e bolond? Magyarom, tudhatod, Magadban súghatod, De ne légy áruló És ki ne mondd! Ami kell és lehet: Vigye manó! De ami nem mehet: Az volna jó! Lehetőt sem nyer el S fölszerel, leszerel Esztelenül. A kárán sem tanul, Javíthatatlanul Kezd buta harczokat Mindig elül. A teremtés titka. A mostanság divatba jött Nemzeti Társaskör teljesen az ős Chaosz képét mutatja föl, közvetlen a teremtés előtt. Nincs egyetlen megkövült fix-pont, csak a Lukács sarok-fotólje a Deák-kép alatt, ahol a keszeg örményisten guggol a kormány teremtésének emésztő gondjai közepette. Körül a még alaktalan, híg zűrben még kiformálatlan féllények úszkálnak, eviczkélnek, melyek csak most kezdenek miniszteri, államtitkári és főispáni alakot öltögetni. Legelsőbb persze a csúszó-mászó stréberek kapnak lábra, majd a kapaszkodók rendje nyújtogatja görbe kézlábait. A teremtő pedig eltűnődik s homlokán kidudorul az erőlködés vastag redője: — Uramfia, hol veszek én itt embert ? BORSSZEM JANKÓ 1910 január 9 Botrány a nyugati pályaudvaron. Cook és Kardhordó tárczát vállalt. Mindet letartóztatták. Lukács (Bécsből jövet a nyugati pályaudvaron Kardhordó Árpád Ibrahimhoz, aki hordárruhában ott sompolyog.) Ugyan kérem, nem tudja, hol lehet itt kabinetet alakítani ? Kardhordó. — Milyen kabinetet? Koalicziósat egyáltalában sehol. Ez az üzlet hamis bukással csődbe ment. Lukács. — Bocsánat, én Lukács-félét akarnék. Kardhordó. — Az már más! Cook dr. (északsarki uniformisban most ugrott le a kupéból.) Mit keres uraságod ? Én mindent megtalálok, még ha nem lelem is. Lukács. — Valami kibontakozás-félét szeretnék találni. Cook dr. — Oh, én azt is fölfedezem. Tessék velem jönni valami félreeső helyre. Én ott terepfölvételt, hamis szögméréseket és hamis tanukat készítek. Grönlandi kutya legyek, ha nem sikerül becsapnunk az egész világot. Kristóffy (vasúti málházó álruhájában.) Hohó! Wekerle is volt már díszdoktor, mégse sikerült neki véglegesen. Ha alkotmánykerülő utakon óhajt uraságod czélhoz érni, én szívesen támogatom és örömmel félrevezetem. Lukács (zavartan kitámolyog az utczára. Alálkozók követik.) Kossuth (frakkeros kocsis, gebe lóval.) Hoppla! Nagyságos úr! Szálljon az én kocsimra. Ez a legolcsóbb fuvar. Én zóna-díjszabás szerint hajtok. Minden utam Bécsbe vezet. Válogatós se vagyok. Minden pasazsért fölveszek, csakhogy a bakon maradhassak. Justh (gummirádlival elébe kanyarodik.) Kuss te?, azzal az ócska szekérrel! Az én kocsimba szálljon uraságod. Nézze, milyen tüzes csikók. Ezeket én törtem hámba. Úgy húznak, hogy no! Minden kátyúból kirántják a szekeret. Csak azt kell nekik mondani hogy — Bank te!... és mindjárt árkon-bokron átrohannak. Ennek a vén frakkerosnak már hajtási engedélye sincs. Beszállni csak, gyorsan! Lukácszavartan tekintget.) De hát kivel is menjek ? Mind (rángatják.) Velem jöjjön az úr! Lukács. — De kérem, én kabinetet akarok alakítani, Lukács-kabinetet. Mind. — Mi is! Engem ki ne hagyjon! Én féláron segítek! Nekem prakszisom van! (Rángatják Lukácsot.) Lukács. — Rendőr! Rendőr! Rendőr. — Micsoda gyanús banda! Tán kormányt alakítanak kendtek ? Személyigazolásra mars befele! (Bekíséri az egész társaságot.)