Borsszem Jankó, 1910. július-december (43. évfolyam, 27-52. (2221-2245.) szám)
1910-07-03 / 27. (2221) szám
2 ' Perbeszállás, Magyarok Istene, Szállünk veled perbe, Mert juttattál minket Csöbörbül vederbe. Adtál egy kezeddel Aranykalászt dúsan, Másikkal elvetted Haragos-boszúsan. Kövér kazalokkal Bőven kecsegtettél, Tokaj vesszejébe „Nektárt csepegtettél“, De, mit napod heve Sugarával érlelt: Az élet, az áldás Itt-ott semmivé lett. Viharos szél-lángok, Tűz-eső, jégomlás, Gátak szakadása: — Mind egy-egy végromlás. Magyarok Istene, Minket így oktatsz tán: — Tanulj, magyar, tanulj Károknak is hasznán! — Ne légy felbuzdulva Túlzó reménységen, Felhők is torlódnak Napsugaras égen. Magyarok Istene! Bő aratást adtál, Nemzeti munkán is Dús áldást mutattál. Te mondod erre is: — Tanulságot tedd el. El ne bízd magadat, Élj bölcs mérséklettel. A túl nagyon bízók nevük kárát vallják. Lám, jégvihar verte A Juszlék hegyalját. Koalicziósok Czifra szőlőskertje Ázva, megtépázva Sárba van teperve. De tán ez nem is kár . . . Aki szánja: dőre. Amit ott szűrtek vön. Nem nektár, csak előre. Egyesülés. — Hogy értik a Kossuth- és Justh-pártiak, mikor azt mondják: egyesülve győzni fognak. — Úgy, hogy a nagy szeretettől az egyik Kossuthista a másik Justhistát egyesülve. Nagymosás. Szterényi. — Gratulálok, kegyelmes uram, tündöklőn kerültél ki a sajtóperből. És mi lesz velem ? Wekerle. — Sose félj. A főtárgyalási elnök puczerájt rendezett be a törvényszéken. BORSSZEM JANKÓ 11. O július 3 A fúzió. Kállay Tamás volt Justh-párti, most pártonkívüli képviselő, odamegy a Ház folyosóján egy vegyesen függetlenségi csoporthoz és így szól, illetve így szólhatna : — Hát nem tudtok fuzionálni? Pedig nagyon egyszerű a dolog. Csapjátok el ti Kossuthot, ti meg Justhot, aztán ti Apponyit, Szentiványit, ti meg Batthyányi, Hollót. Aztán már vígan fuzionálhattok és egyesült erővel léphettek be a kormánypártba. (És ő maga úgy fog tenni, amint beszélt.)