Borsszem Jankó, 1910. július-december (43. évfolyam, 27-52. (2221-2245.) szám)

1910-07-03 / 27. (2221) szám

4 A néppárti tizenhármak dala. — A „Nyúlbőr“-nóta dallamára. — Kisváradon, Nagyváradon Fütyül a zsidó . . . Úgy elfogytunk, úgy megrogytunk, Hogy az kábító! Ifjú rókát, papfiókát Pártunk nem nemez, Ég s föld nékünk ellenségünk L ígyen zengedez: Refr. Néppárt Nekünk már mitsem árthat, Lűttek már a néppártnak, néppártnak! Szép párt, Amelynek így lett vége: Elmehet a zenébe, zenébe! Kisváradon, Nagyváradon Zászlónk lemaradt, Tizet-huszat úgy megnyúztak, Bőrük se maradt. Fucss a részünk, végignézünk A pár néppártin: Oh jaj, oh jaj, nincs itt Zboray, Se pedig Ártim! ! Refr. Néppárt! Te árva kis madárka, Nincs Zichy Aladárka,­­ladárka! Szép párt! Be széjjel vagy te marva, Benn ülünk már a bajba’, a bajba’. Kisváradon, Nagyváradon Senki meg nem szán. Mért lett éppen szerencsétlen Tizenhármas szám ? Jaj de bús sors, vértanú sors! Mit sem ért imánk: Kisváradon, Nagyváradon Fütyülnek miránk! Refr. Néppárt! Be szörnyen elmaradtál, Diadalt nem arattál, arattál, Szép párt! Széna, szalma, zab­asztag, Néked ugyan szavaztak, szavaztak! Kedves vendégeink és a legpraktikusabb vendéglátás. Ha a világnak akármilyen nácziója elvetődik Budapestre, ha tanulmányozni akar nálunk akár pol­gári, akár katonai kultúrát, bizonyosan nem lát egyebet, nem tapasztal mást, mint mosolygós képű állomás­főnököt, ez alkalomra kipuczolt vágóhidat, aztán Weisz Manfrédet és Törley pezsgőgyárát. Ha megboldogult Törley Józsefnek és a még szebben boldogult Weiszéknak nem jut eszükbe gyárat alapítani, ugyan mit mutogatunk mi a kínaiaknak, a japánoknak ? Kossuth Ferencz költeményeit vagy Apponyi Albert bariton­ hangját ? Esetleg elvisszük őket egy-egy érdekes esküdtszéki tárgyalásra, amelyen bukott miniszterek obstrukc­iós beszédben eskü alatt bizonyítgatják, hogy nem lopták el az egész országot és kiforgatott zsebbel igazolják, hogy koldusok maradtak. Ez is érdekes lehet, de a százezer mértföldekről hozzánk zarándoklók fáradságát megfizetjük-e, tudo­­mányszomját kielégítjü­k-e ezzel ? Ezek az emberek fáradtak és szomjasok, ugy­e ? No hát, a firkantyúját, éppen azért ültetjük le őket a Weiszék asztalához, hogy tessék magukat ki­fújni és azért itatjuk velük a Törleyék pezsgőjét, hogy a szomjukat elverjék, így aztán nem panasz­kodhatnak, ha megszabadulnak tőlük, hogy nem vagyunk vendég- és kultúraszerető nép. Szeretjük mi a kedves vendégeket kisérgetni, de legjobban szeretjük másokhoz kisérgetni. Legalább ott magunk is vendégek vagyunk és­­ tanulmányozunk. Érettségi után. — Na, hogy sikerült az érettségije a fiának, nagysád ? — Tegnap este rendőrök vitték be botrányos részegség miatt. — Milyen boldog anya! Biztosan jelesen érett a fiú. Közjogi kérdés. Km­etty Károly egy másodéves jogászt vizsgáztat közjogból: — Mondja meg kérem, mit tesz a koronaőr ? — A koronát őrzi, — mondja rá hirtelen a delinkvens. — Ugyan kérem . . . — A korona kulcsát őrzi, — korrigálja izgatot­tan az ifjú. — Azt kérdeztem, mit tesz . . . __ ? ? — Hát — esküt tesz az országgyűlés előtt. Ez csak természetes . . . Elég volt ! BORSSZEM JANKÓ 1910 julius 3

Next