Borsszem Jankó, 1910. július-december (43. évfolyam, 27-52. (2221-2245.) szám)
1910-07-03 / 27. (2221) szám
4 A néppárti tizenhármak dala. — A „Nyúlbőr“-nóta dallamára. — Kisváradon, Nagyváradon Fütyül a zsidó . . . Úgy elfogytunk, úgy megrogytunk, Hogy az kábító! Ifjú rókát, papfiókát Pártunk nem nemez, Ég s föld nékünk ellenségünk L ígyen zengedez: Refr. Néppárt Nekünk már mitsem árthat, Lűttek már a néppártnak, néppártnak! Szép párt, Amelynek így lett vége: Elmehet a zenébe, zenébe! Kisváradon, Nagyváradon Zászlónk lemaradt, Tizet-huszat úgy megnyúztak, Bőrük se maradt. Fucss a részünk, végignézünk A pár néppártin: Oh jaj, oh jaj, nincs itt Zboray, Se pedig Ártim! ! Refr. Néppárt! Te árva kis madárka, Nincs Zichy Aladárka,ladárka! Szép párt! Be széjjel vagy te marva, Benn ülünk már a bajba’, a bajba’. Kisváradon, Nagyváradon Senki meg nem szán. Mért lett éppen szerencsétlen Tizenhármas szám ? Jaj de bús sors, vértanú sors! Mit sem ért imánk: Kisváradon, Nagyváradon Fütyülnek miránk! Refr. Néppárt! Be szörnyen elmaradtál, Diadalt nem arattál, arattál, Szép párt! Széna, szalma, zabasztag, Néked ugyan szavaztak, szavaztak! Kedves vendégeink és a legpraktikusabb vendéglátás. Ha a világnak akármilyen nácziója elvetődik Budapestre, ha tanulmányozni akar nálunk akár polgári, akár katonai kultúrát, bizonyosan nem lát egyebet, nem tapasztal mást, mint mosolygós képű állomásfőnököt, ez alkalomra kipuczolt vágóhidat, aztán Weisz Manfrédet és Törley pezsgőgyárát. Ha megboldogult Törley Józsefnek és a még szebben boldogult Weiszéknak nem jut eszükbe gyárat alapítani, ugyan mit mutogatunk mi a kínaiaknak, a japánoknak ? Kossuth Ferencz költeményeit vagy Apponyi Albert bariton hangját ? Esetleg elvisszük őket egy-egy érdekes esküdtszéki tárgyalásra, amelyen bukott miniszterek obstrukciós beszédben eskü alatt bizonyítgatják, hogy nem lopták el az egész országot és kiforgatott zsebbel igazolják, hogy koldusok maradtak. Ez is érdekes lehet, de a százezer mértföldekről hozzánk zarándoklók fáradságát megfizetjük-e, tudományszomját kielégítjük-e ezzel ? Ezek az emberek fáradtak és szomjasok, ugye ? No hát, a firkantyúját, éppen azért ültetjük le őket a Weiszék asztalához, hogy tessék magukat kifújni és azért itatjuk velük a Törleyék pezsgőjét, hogy a szomjukat elverjék, így aztán nem panaszkodhatnak, ha megszabadulnak tőlük, hogy nem vagyunk vendég- és kultúraszerető nép. Szeretjük mi a kedves vendégeket kisérgetni, de legjobban szeretjük másokhoz kisérgetni. Legalább ott magunk is vendégek vagyunk és tanulmányozunk. Érettségi után. — Na, hogy sikerült az érettségije a fiának, nagysád ? — Tegnap este rendőrök vitték be botrányos részegség miatt. — Milyen boldog anya! Biztosan jelesen érett a fiú. Közjogi kérdés. Kmetty Károly egy másodéves jogászt vizsgáztat közjogból: — Mondja meg kérem, mit tesz a koronaőr ? — A koronát őrzi, — mondja rá hirtelen a delinkvens. — Ugyan kérem . . . — A korona kulcsát őrzi, — korrigálja izgatottan az ifjú. — Azt kérdeztem, mit tesz . . . __ ? ? — Hát — esküt tesz az országgyűlés előtt. Ez csak természetes . . . Elég volt ! BORSSZEM JANKÓ 1910 julius 3