Borsszem Jankó, 1910. július-december (43. évfolyam, 27-52. (2221-2245.) szám)
1910-11-20 / 47. (2241) szám
12 ■ ■ Paris titka. A B. J. világkörképrejtvénye. Mint nyájas olvasóink már tudják, érdemes politikai munkatársunk, a nagy, az Öreg, szóval Polónyi, a Sas, a közeli napokban, mint már előtte számos obsitos politikus, Párisban járt, állítólag az ottani húsárágaság, a marha-világ társadalmi rang- és áremelkedési viszonyainak tanulmányozása czéljából. Hazajövet meg is interjúholtatta magát a kis hamis barna egyik „Esti“ utczai szemtelenke által. Az intervjú, a megjúdoltnak ismert demokratikus érzülete folytán, főleg két személyi momentum körül forgott. Minek nézték ezen hű arczkép eredetijét a világ fővárosában? A párisi rejtvény titokzatos hősét a sajátkezű (de még nem a Székely-606 igazmondási vésztörvényének hatása alatt kelt) vallomása szerint és szintén saját keze keresztvonásos, franczia argotján a Gentrales- Halles marhaosztályának igazgatója „Jámbor szobatudósnak“ nézte. (.Pázmándy Dénest már telefonkcre értesítette a franczia külügyminiszter, a kreuzfidél muszté Pichon, hogy az emberismeret ezen drasztikus tévedése „aggkori hülyeség“ czímén állásába került a szerencsétlen marhavásár-igazgatónak. Hogy is lehetne Párisban főmarhadirektor egy olyan városligeti napidíjas pótnaiva, aki ilyen szamár még a ma már sokkal kevesebb jelentőségű emberismeret terén is! P. D. a Pichon és Lépine régi testi spéczije.) Másodszor elterjedt ugyancsak ezen arczkép eleven megszemélyesítőjéről az a társadalmi felfogás, hogy ő voltaképen „Son Excellence d’Incone“. Szóval egy eredeti, nomád, magyar kegyelmes úr, kissé hiányosan begombolt diplomácziai inkognitóban. Manap azután Párisból haza Budapestre, a Kossuth-korzóra került korunk legérdekesebb képrejtvénye. S mi, a B. J. szokott előzékenységünkkel azonnal át is szolgáltatjuk írásban és képben „A Hazánk és Külföld“ nagy nyilvánosságának. Aki mind a két talányt szerencsésen megfejti, utalványunkra átveheti kiváló elvtársunk, az önálló magyar bank in spe kasszirosa, Sümegi Vilmos irodájában a volt koalícziós kormányzat 4 évi összes államháztartási tiszta fölöslegét. U. i. A pályázatból sajnálatunkra ki kell rekesztenünk Hammersberg László orsz. képviselő, házjegyző urat, ki találékonyságának s módfeletti éleslátásának a Kossuth-párt legutóbbi értekezletén a pártelnökhöz intézett azon interpellácziójával adta kápráztató bizonyságát: Igaz-e az, hogy a „közös kormány“ elnevezést, mint égbekiáltó közjogi botlást, a koalícziós kormány hozta használatba ? Amit még Hirtenstein Lajos (Ő hamvaira) verhovinai ősállat is tudott vagy öt éve. Azóta tán már ő is elfelejtette. (Ha ezt igazolni tudja, kivételesen pályázhat!) ------ ' , ' ' . ■ -... ..... _a BORSSZEM JANKÓ 1910 november 20 A bárány. Minő csoda az új század határán: Székely miniszter áldozati bárány. Nyakán a Perrendtartás nagy kolompja S feléje bólong Piósznak sárga lombja. Rómában. Cívis Romanus. — Hogy érzi magát, polgármester úr a sok egyházi átok után ? Nathan polgármester. — Miroh, hát foghat az egy zsidó pápán ? . . .