Borsszem Jankó, 1913. január-június (46. évfolyam, 1-26. (2352-2377.) szám)
1913-01-05 / 1. (2352.) szám
1913 január 5 BORSSZEM JANKÓ : A liba Vígjáték három felvonásban Molnár Ferenc ötlete alapján írta Móricz Zsigmond I. felvonás Ambrus gazda tanyáján. Ambrus gazda pipálva üldögél az asztal mellett és szomorúan gondolkodik, hogy milyen rossz termés volt az idén. Előtte, a gyékényen, tipeg Kisliba, Ambrus gazda egyetlen reménysége és kukoricát csipeget. Ambrus gazda. — Haj, aujnye, nagyon rossz termésünk volt ám az idén. Nem is tudom, hogy leszünk, még kukorica se volt elég. Már ez a Kisliba is fölszedegette a maga csomóját, osztengat nem tudok anni nekije firisset. Kisliba. — Gigágá. (Az ajtó felé nézeget.) Ambrus gazda. — No, lesd a’, e’ meg mán az ajtót nézi, merhogy nem elég nekije az kukorica. Hát e’hagynál ingemet, libuska, merhogy nem elégséges az kukorica a szűvednek ? Kisliba (kényesen.) Gigágá. Ambrus gazda. — Ne gágogj má’ te, a tanyád. Mán elkeseredik a szám ize. Osztán ne nézegess oda a búbos kemence felé, aho’ a kenyér dagad, mer’ azt nem feneked tanálták ki. Kisliba (duzzogva.) Gá. Gá. Gá. Ambrus gazda. — Gá ám, a körösztanyád, te. E’menj oda, a kuckóba, hogy a ragya verje ki a szentséges jebuzeussát. (Bekergeti Kislibát a kuckóba) (Függöny) II. felvonás Kis kuckó. Kisliba a kuckóban ül és mérgesen bedugja a csőrét a szárnya alá. Ambrus gazda fejcsóválva nézi. Ambrus gazda. — Hát ezt megszállta a gonosz, beszéljek hozzá, oda se neki. Jó lesz, ha bezárom az ajtót, mert’ kiszökik licaka. Alugy, te, a tanyád, alugy má, no. Gá, gi, gá, gá, gá. (Dúdol.) Változás Ambrus gazda dúdolása lassan átmegy egy wagneri szimfóniába, a Feuerzauber ütemeit halljuk. A kuckó ragyogó helyiséggé tágul ki. Széles, pompás csarnokot látunk, tele vázákkal, szőnyegekkel. Széles márványlépcső vezet föl, egyenesen a mennyországba, melynek alján két arkangyal áll, lángszövétnekkel kezében. Elöl tizenkét egyetemi tanár fehér ruhában. Napoleon, Shakspere és Mózes ülnek beszélgetve. A padlón igazi aranyak és egy halom gyémánt. Kisliba (hangos gágogással beszalad a szín közepére) Napoleon. — Ejnye, de gyönyörű kis liba. Gyere csak ide. Kisliba (szenvedélyesen.) Gá, gi, gá. (Odarohan Napóleonhoz és az ölébe ugrik.) Napoleon. — Oh, isteni liba, nesze. (Zsebibe nyúl és egy rakás kukoricát tesz Kisliba elé. Kisliba habzsolva megeszi. Aztán leugrik és odaszalad Mózeshez) Mózes. — Oh, liba, mely kedves vagy te az Úrnak.Botjával megüti az egyik oszlopot, mire az oszlop megreped és dűl belőle a kukorica. Óriási halom friss, ropogós kukorica. A zene vad ütemekkel harsogja a csodát. Kisliba nyakig áll a kukoricában és vadul habzsol. Egyszerre meglátja Shaksperet, aki lehajtott fejjel, gondolkodva ül.) Kisliba (ellenállhatatlan szenvedéllyel,mintegy démon) Gá! Gá! Gá! Ambrus gazda hangja (dörmögve) Ne, te, ne! Elég lesz má, hallod-e, hisze’ megpukkadsz. Kisliba (vadul, a megsértett női vágy egész gyönyörű ékesszólásával.) Gá! Gigá! Gá! (damegy Shaksperehez és felugrik a fejére. Erélyesen fejbúbon üti, a női akarat nagyszerű öntudatában.) Gá. (Lágyan.) Gigá. (Vad tűzben égő szemekkel, gőgös akarattal.) Gá, gá. (Diadalmasan.) Gá!... (Shakspere feje nem bírja tovább ezt a ragyogó, asszonyi fölényt és kettéreped. A fej belül tele van kukoricával. Kisliba hisztériás kéjjel ugrik be a fejébe és habzsol.) Ambrus gazda hangja. — Ne, te, ne! Nem pukkadsz meg? Kislibakijön Shakspere fejéből, mámorosan meg-, indul fel, a lépcsőn, mely a mennyországba vezet. A lépcsőn, amerre lép, nyomában mindenütt kukorica fakad. Fent, a lépcső tetején, aranytrónuson, glóriával a feje körül, ül egy óriási kukorica. Mikor Kislibát meglátja, feláll a trónusról és Kisliba elé jön.) Kisliba (eksztázisban.) Gá! Gá! (A zene mámoros fortisszimóba csap át. Az egyetemi tanárok elöl halkan kardalba kezdenek, a „Kukorica Jancsi“ szövegét éneklik mély áhítattal. Szivárvány. A kék végtelenből halkan elkezd permetezni a kukorica. Egyszerre minden megmerevedik. A szín elhomályosul. A homályból:) Ambrus gazda hangja. — Ne, te, ne. Liba, te! Csiba, te! Gyere, ne! (Függöny) III. felvonás “A kis lurkó, Kisliba kidugja a csőrét a szárnya alól és álmosan körülnéz. Ambrus gazda (néhány szem kukoricát hoz és ölébe dobja.) Na, itt van, zabálj. Kisliba (még álomittasan nézi a kukoricát. Kévetegen.) Gá! Gá! Ambrus gazda. — Hát ezt meg mi leli? Egyé’ má, no! Kisliba (egészen magához tér. Szárnyával megvetően legyint. Aztán rezignáltan.) Gá. Gigá. Gá. (Megvetően odakap csőrével a kukoricához és felcsíp egy szemet.) Ambrus gazda (sírva hajtva fejét az íróasztalra.) (Függöny) (—inti) Egyszerű — Miért nem titkos az új választójog? — Mert már nyilvánosságra hozták.