Borsszem Jankó, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-26. (2404-2429.) szám)

1914-03-22 / 12. (2415.) szám

1914 március 22 Hamvasztás után — Megkapta már a Lina néni hamvait? — Igen. Szegény néniből a hamvasztás után nem maradt más, csak egy kevés fehér por és három darab műszer. --------------------­Csuha A Csuha Pistát fölmentették, Mert benne jogos dühe forrt... Ki merte hinni, hogy Magyarországon Egy Csuhán elverik a port? --------------------­Első kérdés — Szeretném magam baleset ellen biztosítani. — Futballozik ön ? Fur­fans A főváros a munkanélküliek segélyezése céljából megszámláltatja a munkanélkülieket. A számlálást azon­ban, elég tekintélyes napidíjért, nem a munkanélküliek, hanem a hivatalban lévők végzik, nyilván azért, mert ha a munkanélküliek egy része ilyenformán munkához jutna, nem volna teljes a munkanélküliek létszáma. A szerencse Kárász és Révész, mindketten gabonában utazva, együtt teszik meg az utat Budapesttől Nyitráig. Egy ideig gabonáznak, de csakhamar kitör belőlük az ősi virtus és alsózni kezdenek. A vonat teljes sebességgel robog. Révész. — Bemondom az ultimét. Kárász. — Ultimóóóóóóót ?! Kontra! — Kontraaaa ? Re! — Szub és ha vizet iszom... — Én csak a szegény, éhező családját sajnálom, mert ez az ultimé meg van nyerve. Ágyú, ágyú, így ni! — Megeszem a fejemet, ha maga ezt megnyeri. Zöld, zöld, zöld, no meg egy zöldet! Már csak négy-öt ütés van hátra. Egyszerre óriási lökés, robaj, vonatösszeütközés. A kocsi összetörik. Révész, akinek egy rézdarab nyomakodott a gyomrába, csodálkozva néz szét megmaradt félszemével, a jobbikkal. Kárász kicsikét jobban érzi magát, csak azon tűnődik, mit keresnek az ő saját, gyermekkora óta megszokott belső részei a szemközt levő koffereken. Kárász tér előbb magához és epésen szól a partneréhez: — Ilyen disznója is csak magának lehet, mert úgy elvesztette volna azt az ultimét, mint a pinty! BORSSZEM JANKÓ

Next