Borsszem Jankó, 1914. július-december (47. évfolyam, 27-52. (2430-2455.) szám)
1914-07-05 / 27. (2430.) szám
BORSSZEM JANKÓ 1914 julius 5 Királyi vér volt, nem póri fajta. Régi királyok nemes, tiszta vére. Ös származása meglátszott rajta: Sugarat az szórt fejére, szívére. Feje fejedelmi koronára termett, Nagy szívében őrzött királyi szerelmet. Ha munkát végzett férfimód végzett , leterítette királyi végzet. Most mindnek vége: koronás fénynek, Férfias tettnek, ritka szerelemnek . . . Homályba tűntén régi reménynek, Könnye kicsordul a szomorú szemnek. Mely borús jövőnket sugarasra festé: Magasztos ígéret nem vál soha""testté; A mi szívünkön esett a csorba, Mikor lehullott vérzőn a porba. Királyi vér volt. . . Bosznia földjét Sosem öntözte nemesebb nedű még, Bíboros gyászba borítva zöldjét, Melyről a vígság régtől messzetírék. Bosznia mezőin zöld remény nem zsendül, Bosznia mezőin gyász vihara zendül Harsogva, híva boszuló vészre, Nagy átkot mondva orgyilkos kézre. Bitang golyótól így kell elesni Annak, ki állott golyók záporában, Igaznak gaztól csúfosan veszni, Nem csatatéren, —út szürke porában! Háborodó szívünk magas égre lázad, Könnyünk’ visszafojtja nagy gyászos gyalázat, Mely vészfelhőként száll a határra, Bujdokló szomszéd gyáva hadára. Királyi vér volt... Nagy áros vér lesz, Szél nem szárítja, könnyár el nem mossa. Fekete szirthez, balkáni bérchez Boszú viharja tengerként csapdossa. Dagadoz viharos, vérharagos tóvá, Nagyszerb, kis árnyakat fojtva pusztítóvá. Maga az átok, maga a végzet, Mit az a vércsepp itt felidézett.