Borsszem Jankó, 1923 (56. évfolyam, 1-52. (2867-2918.) szám)

1923-01-07 / 1. (2867.) szám

2. oldal Petőfihez — Francois Coppée — Mint vándor, tél fagyában ha újra útra készül, Elhagyva a meleg, lágy, otthont adó tanyát, S remegő, bús ajakkal utolsó üdvözlésül A gyermek homlokára testvéri csókot ad: Mi franciák megállunk virággal két kezünkben Előtted, Magyarország legdrágább gyermeke. Vendégül lát hazád, amelyért lelkesülten Daloltál és elestél, harcok költője te! Lángész tüzében égtél, csaták porába vesztél, Meghaltál temetetlen’, s föl tested bronzba kel. A sorsod hősi, boldog, oh drága, drága testvér, Kém sírok, irigyellek, és úgy siratlak el.­­4 szent helyen, hol egykor hős életed tiporta Halálba, — örök létbe, a lelketlen erő: Szabadság, szerelem nagy költője! ott a porba, Tudom, vadrózsabokrot csal a tavasz elé. E vadrózsabokorban a lelked él azóta, És hogyha két szerelmes mellette elhalad S virágot tép az ifjú, több tűz tüzel a csókba" S még édesebb az eskü a vadrózsák alatt. S a csalogány, e röpke, szabad kis dalnok ott a Rózsák közt, holdnak élén, megülve valahol, Szerelmes illattól és vágytól ittasodva, A végtelen felé dalol, dalol... Fordította: Barna Gábor Párbeszéd a megujhodott villamosról (Két úr disku­­úl a villamosmegállónál) Az egyik. — Kegyed is a hatvanötöst várja? A másik. Igen, reggel 8 óra óta. Most 10. Az egyik. — De kell neki jönni minden percben. Csakhogy nem látjuk, mint mondani szokták. A másik. — Igen, ez az, kérem. Csakhogy nem látjuk. Egyéb­ként rendben volna minden. Az egyik. — Talán csúfolódik a villamosvállalattal? Tudja maga, kivel áll szemben? Tudja maga, ki igazgatja a villamost elseje óta? Tudja maga, mi mindenre terjed ki a rendtörvény? A másik (el akar szaladni): Pardon, most jut eszembe, hogy nem is olyan sürgős az utam, hát nekivágok gyalog. Csak a hivatalba akarok menni. Az egyik. — Na hallja, oda igazán ráér. Külömben is rögtön itt van a villamos. Jót fog tenni magának, ha rám figyel. El­mondom magának, hogyan áll a dolog ezzel a villamossal. Pardon, dr. olvashatatlan aláírás ... A másik. — örvendek. Nebich vagyok. Az egyik. — Úgy látom, hogy önnek destruktiv hajlamai vannak és szívesen tételez föl rosszat. Vegye tudomásul, hogy ez a villamos pár napja áttért a fajvédelmi irányzatra és az intranzigencia sínein közeledik a célhoz. A másik­­nyújtogatja a nyakát): Nem nagyon látom, hogy közeledne... Az egyik. — Ne zavarja a fejtegetéseimet. Az új rezsim, amelynek elnöke Sipőcz Jenő főpolgármester úr, mindent el fog követni, hogy a villamos-mizériák megszűnjenek. A másik.­­— Mint látom, ezt a programot félig már meg is valósították. A villamosok már megszűntek. Az egyik. — Ne méltóztasson uraságod itt a megállónál ellenzékieskedni, illetve a tények ismerete nélkül (Já! Jenőt játszani. Valóban kevesebb villamos fog jönni, mint az útkos, letűnt rezsim alatt, de ezt a mi ,mi társaságunk emberbaráti szempontok által vezéreltetve intézi így­. A másik. Szép kis emberbaráti szempontok. Már két órája várok itt ebben a hidegben. Az egyik. — Csak a destruktív megnyilatkozás találhat ki ilyesmit. Hát önnek csak az ön személye a fontos? Nem gon­dol az eszmére? Tudja, miért redukálta az új rezsim a for­galmat? Hogy csökkentse az elgázolások számát. Vagy talán azt hiszi, hogy ha a kocsik számát nyolcvan százalékkal redukáljuk, nem fog-e az elgázolások száma is nyolcvan szá­zalékkal esni? a másik. — Ez valóban igaz. Például én hiába állok itt 8 óra óta, hiába akarnám magam elgázoltatni. Nem létezik. Az egyik. — No csakhogy belátja! Tehát a villamosvas­­utak első nagy problémája, az elgázoltatás, fokozatosan tel­jesen megoldást nyer. Egyszerre nem lehet beszüntetni. A másik (leverten): Úgy látszik, ma nem jön villamos. Az egyik. — Hogyne jönne. Rögtön itt lesz. És csekély 35 koronáért oda röpíti önt, ahová óhajtja. A másik. — Hisz a múlt rezsimben csak 30 korona volt­. Az egyik. — Az más. Akkor nem törlesztettünk. Most 5 ko­rona törlesztésre megy. Vagy ön talán nem örül annak, hogy letörlesztheti külföldi adósságait? A másik. — De örülök, kérem, de annak is örülnék, ha már jönne egy hatvanötös. Már elfogadnék egy hatvanegyest is. Négy ponttal estek az igényeim. Az egyik. — Még fognak az ön igényei esni. Hogy ne mond­jam: nagy lanyhaság lesz az ön igényeinek piacán. A másik. — Hurrá! Jön a villamos! Az egyik. — Pardon. Ide nem lehet fölszállani. Nem látja,, hogy ez személyzeti kocsi. A gratuláló személyzetet viszi az új igazgatóság elé. A másik. — És miért száll föl maga? Az egyik. — Na hallja?! Hát nem megmondtam, hogy én az egyik jogtanácsosa vagyok az új részvénytársaságnak. A másik (a kocsi alá dobja magát): Egy hang. — Segítség! Mentők! Az egyik (a kocsiból): Mit kiabál mentőkért? Nem tudja, hogy a főváros nem támogatja őket és így nem nyújtanak segélyt a villamos áldozatainak. Ez különben is destruktív öngyilkos volt. Direkt a villamos alá fekszik, hogy rontsa az új vállalat elgázolási statisztikáját. (Stella) ----------------­ BORSSZEM JANKÓ 1. szám

Next