Borsszem Jankó, 1925 (58. évfolyam, 1-44. (2971-3014.) szám)
1925-07-12 / 28. (2998.) szám
6. oldal a Zamunzenrül, a a Léderernérül, János az én egyetlen okos barátom, kisfalum nagyesze... elég szégyengyalázat, hogy elhanyagolom. Teszem azt, mondja János: — Hát kérem, az a hideg idő, aki most vöt, alighanem a Zamunzen vitke, az abajgatta meg a hideget odaföhn. A Zamunzen odament, a hideg idegyütt, mer nem is fordutom elő nesmi, amikor még nem ette a fenekét a sarokkal. De úgye kérem, mégis csak valami ekszkimóféle lehet az a bizonyos Amunzen, norvég, ekszkimó, az meg alezánc, csak asszereti a leget, de a magyar ember nem is megy a sarokra, főd köll a magyarnak, nem is dm jég. — Hát a hitid igaz, hogy a Léderernével megjárta az a Kodelka, vagyis amint mondanyi szokás, ez a bizonyos asszonyszemét jól elcsavarta a Kodelka felit, de égisz haszonra... tévestül. Habár azt még nem tunnyi, követi-e legalább mos má a hites férgyit, vagyis amikor fölakasztják, no, mai kitudódik vasárnapra, akkor óva titkos szavadzásrul, meg az új pírrül sok én újságot, 3-man vagyunk hozzá társak. Hogy a titkos szavadzás kell-e énnekem, vagy a ... no, kire is szaval maga, barátom? Hát arra is megfelelek, ha akarok, mérne. Azpedig úgy van, hogy én mappenséggel nem szeretem azt, ha a szájamba néznek, amikor eszek. No, meg a falusi ember se ostobább, mint a városi, azt a kis kárásztot az is odaraktva, ahova költ. Nem olyan kunszt az hírem, csakhogy az urak ippen azt gondolják, no, te szegni ember, van neked elég körösztöd, de ne irgyad, hanem viseljed. — Hogyne óvastam vóna, hogy új vízt csinyltatnak a miniszterek a régi Ildibe. Alighanem olut, amijen a zángolnak van. De mér? Biztosan unnyák a régit. De mér? Mer van nekik, doszt. Mer nem az a baj a vízzel, hogy régi, hanem, hogy nincs belülre elég annak is, aki nem unnya. De mér, de mér? Mer, kérem, az asszonyt is csak az unnya, akinek van. PAULINI BÉLA Svájci vicc Egy falusi ember mindig ugyanabba a trafikba ment bevásárolni, ha dolga volt Zürichben és állandóan „Herr Direktor“-nek titulálta a trafikost. Ez végre megkérdezte egy nap: — Mondja csak, mért nevez maga engem direktor úrnak? — Azért, Herr Direkter, — felelt a svájci kisgazda — mert az van kiírva a boltajtóban: „Direkter Import.“ Az operaházi Szfínksz előtt — Mi a különbség egy aktív tenorista és egy Bé-listás tenorista között? — Na mi? — Az aktív tenorista kivágja a magas cét, a Bé-listás tenoristát pedig kivágják a magas céhből. A globetrotter Egy pesti ifjú, aki nemrég tért haza világkörüli útjáról, hosszasan meséliel különféle, veszedelmes kalandjait egyik ismerősének. — És nem csodálkozol ezek után, hogy még mindig élek? — kérdezi a végén. — Elmondottad már másnak is? — kérdezi válasz helyett az illető. — Igen. — Akkor mindenesetre csodálom. BORSSZEM JANKÓ Almássy László (az egységes párt ügyvezetője)) Jelszavam a régi egységgel : sok lovat ülni meg... Hol van a kutya eltemetve? (irdítja:'jJoppN/V) Értve a házasság a nő szépségének? Kedves Borsszem Jankó! Olvasom a lapokban, hogy Bella Sims norvég táncosnő ellen egy bécsi imprezárió kártérítési pert indított, mert a művésznő férjhez ment. Az imprezárió ugyanis, akinek hosszabb szerződése van a művésznővel, azt állítja, hogy őt anyagi károsodás éri, mert a férjhezmenetel ártani fog a táncosnő szépségének. A bíróság most szakértőket fog kihallgatni arra nézve: tényleg árt-e a házasság a női szépségnek? Alulírott — b. lapjuk útján — felajánlom tanúvallomásomat, illetve szakértői véleményemet a felperes imprezáriónak. Én ugyanis eleven példával: a feleségemmel tudom bizonyítani, hogy neki van igaza. A feleségem, mielőtt elvettem,, ragyogóan szép nő volt. És most, enyhén szólva, csúf mint az éjszaka. Pedig alig húsz éve vagyunk házasok. Tehát, — ami bizonyítandó volt — az imprezáriónak van igaza: a házasság árt a női szépségnek. Tisztelettel: egy objektiv férj. Nagymarosi fürdőjével Itt ülök az egyetlen drága Nagymaros kegyetlen drága cukrászdájában s melegében, sőt az égő nap melegében ■ próbálok néhány sort írni az itteniekről az otthoniaknak. Neki is fekszem azonnal. A nekifekvésről a fekvés jut eszembe, kezdjük hát azon. Nagymaros a szélesség 22., a hosszúság 82. és a hosszúság 182. foka alatt fekszik. Van strandja, van korzója, van levegője és van arca, hogy ezeket strandnak, korzónak és levegőnek meri nevezni. A strand Visegrád és a drágaság között, a strand közönsége viszont anyagi zavarok között fekszik és süktet, a bőrét ott, ahol még nem nyúzták le, teljesen a bennszülöttek. A korzóját inkább porzónak lehetne nevezni, de hát a por dolgában nem szállok vitába a nagymarosiakkal. Úgy sem lenne igazam, hiszen az igazság az ő pártjukon van, mert jó marosi dialektikával élve, köztudomású, hogy: porban az igazság. A kilátásról szólva, nem nyomhatok el egy méla sóhajt, bár belátása volna annyi! Mert kilátása, az van. A villáknak közvetlenül a Dunára, a villatulajdonosoknak meg egyenesen a váci fegyházra van kilátásuk. Megjegyzem, ez a perspektíva igazságtalan, mert öt-tíz millióért már egészen csinos lakásokat kapni. Sőt hallottam itt egy úrról, aki négy millióért is kapott volna, szobát, de nem volt hozzá istálló és emiatt nem vette ki. Ragaszkodott az istállóhoz. Állítólag ott akarta elhelyezni azt az ökröt, aki a szobáért négy milliót ad. (K. f.) Aranyköpés A férfi a nő tudatlanságát használja ki a saját céljaira, a nő a férfi tudását. (K. E.) 28. szára