Borsszem Jankó, 1932 (65. évfolyam, 1-19. (3191-3209.) szám)
1932-01-01 / 1. (3191.) szám
~L szám. BORSSZEM JANKÓ 3. oldal Leszerelés Pöstyénben — Na, meg van már állapítva, hol tartják a “leszerelési konferenciát? — Hágában vagy Lausanneban. — Majd meglátod,az utolsó pillanatban Pöstyén mellett fognak dönteni. — Hogy jut ez eszedbe? — Mert mihelyt leszerelésről van szó, minden diplomata megrándítja a ■vállát. ru. Wrt'-r**^j-e^Zc>4 1 K-ó^fV1) T»v®^-vr^Vv^. . k:€/ri^e^ Kávéházi Korányi a kerékasztalnál Az Abbazia-kávéházban ülök, mélyen belefúrom a fejem az ujsághalmazba és ■csak félfüllel figyelek a szomszéd „kerékasztal” konferenciájára. Egy kávéházi Korányi nagy lendülettel magyaráz: — Persze, itt senki sincs tisztában a fogalmakkal... Mit tudják az emberek, milyen következményei lesznek a transzfermoratóriumnak! Én behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéssel és megállapítottam a szoros kapcsolatot a defláció és a dömping közt. Ha figyelembe veszszük, hogy a transzfermoratórium csupán függvénye a nagy gazdasági krízisnek és hogy a preferenciális szerződések megkötése döntő fontosságú az egyes országok klíringforgalmára, akkor mindjárt máskép beszélünk. Mert nem elég, ha folyton azt mondjuk: Stillhalte und weiter dienen! A devizapolitika irányelveit szabatosan kell kitűzni, mert ha tudjuk, hogy mit akarunk, akkor a transzfermoratóriumban rejlő lehetőségeket előnyösebben használhatjuk ki. A kerekasztal hallgatósága áhítatosan hallgatja az előadót. Még egy félóráigtart a pénzügyi tanfolyam, aztán elszállingóznak. Kávéházi Korányi egyedül marad, egy Mirjamra gyújt és hozzám lép. — Ha megengedi, szerkesztő úr, egy kis felvilágosítást kérnék ... — Tessék!... — Legyen szíves nekem megmagyarázni, mit jelentenek a következő szavak: transzfermoratórium, devizaklíring, defláció, dömping, Stillhalte, preferencia? ... „Le fogjuk vonni a végső konzekvenciákat!“— harsogott a keresztény gazdasági párt felől a zord csatakiáltás. És mi történt? Ernszt Sándor megsürgette régebbi lemondásának elintézését és a 33-as bizottság kereszténypárti tagjai kivonultak. Ez az egész? — kérdezte a közvélemény. Na és mi lesz Czettler Jenő tanár úrral, a képviselőház kereszténypárti alelnökével? Mi lesz a kereszténypárti főispánokkal? Mi lesz a kereszténypárt fővárosi áltöbbségével? Mi lesz a Társadalombiztosítónál elhelyezett kereszténypárti igazgatókkal? És a többi zsíros köz- és magángazdasági állás élvezőivel? Három hét múlt el a bősz fegyvercsörömpölés óta és eddig mindössze az egyetlen Ernszt Sándor vonta le a konzekvenciákat. A többiek nem vonják le, illetve nem hagyják levonni a húszharmincezer pengős fizetéseiket. A 12 évi kormánytámogatás e kellemes konzekvenciáit. Igazuk van. Ha már az embernek nincs bizalma a kormányban, legalább a bizalmi állásait tartsa meg. Mert képzeljék el, mi lenne derék Wolff atyánkkal, ha holnap szétkergetné a kormány a fővárosi törvényhatósági bizottságot és a Wolff-párti kisebbséghez nem nevezne ki annyi ál-városatyát, hogy többség legyen belőle? Majd kefét nyelt Wolff mester, hogy levonja a végső konzekvenciákat! Már akkor inkább a kezébe veszi azt a kefét és szép fényesre kipucolja vele a miniszterelnöknek azt a pár cipőjét, amellyel nyomatékosan közölte vele, hogy csak tessék nyugodtan kívül maradni.