Schilberszky Károly - Klein Gyula (szerk.): Növénytani Közlemények, 5. kötet (1906)

1906 / 1. szám - KLEIN GYULA: Elnöki megnyitó

2 KLEIN GYULA zetéről írt nagyszabású munkájával Magyarország növényföldrajzi megismerése körül örökbecsű emléket állított magának, nagyon érdekes és jelentős, »a gánóczi körüli növényzet«-ről szóló nagyobb dolgozattal gazdagította »közlemény«-einket. És bár erre nézve sajnálhatjuk, hogy a sors nem engedte meg Staub volt másod­ elnökünknek, hogy az e tárgyra vonatkozó és P­a x által is méltatott vizsgálatait befejezhesse, mégis örülhetünk, hogy hazánknak e nevezetes ősvilági maradványa P­a x-ban olyan szakavatott kutatóra talált , aki az által, hogy figyelmünket e tárgyra felhívta, egyúttal útmutatást is nyújtott a további vizsgálatok milyen irányban való folytatására. Szakosztályunk ez irányban már meg is indította a szükséges lépéseket, és reméljük, hogy majdan honi kutatótól kapjuk e nevezetes és érdekes tárgy további kiderítését. Míg az említett külföldi tudósok dolgozatai egyrészt a közleményeinke­nek díszére válnak, és a külföldi szakkörök figyelmét még inkább folyó­iratunkra irányítandják, másrészt a magunk dolgozataira is hatással lesznek, amennyiben bennünket arra fognak ösztönözni, hogy munkáinkban azokéval hasonló színvonalra emelkedjünk, és hogy így velük a külföldi szakkörök előtt is versenyre kelhessünk. Végre még egy körülményre hívom fel becses figyelmüket, és ez a »Növ. Közi.« aláíróinak a száma, mely jelenleg 500 at teszen. Felette örvendetes tény ez, mert »közleményeink« megindításakor ki álmodta volna azt, hogy vala­mikor ennyi aláírónk lesz ? Azért köszönettel tartozunk az érdeklődő szak­körök ebbeli támogatásáért és kérjük, ne vonják meg ezt ezentúl sem szak­osztályunktól. Viszont pedig ígérjük, hogy minden igyekezetünk oda fog irányulni, hogy a belénk helyezett bizalomnak minél teljesebben megfelel­jünk. Ha eddig e tekintetben talán nem feleltünk meg teljes mértékben, úgy kérem szíves elnézésüket és annak a megfontolását, hogy emberek vagyunk, és mint ilyenek gyarlók és fogyatékosak is vagyunk. Innen van, hogy néha a legjobb igyekezet sem vezet mindig a kívánt eredményhez, mert véletlen körülmények zavarólag lépnek közbe. De figyelembe véve azt, hogy az itt vázolt körülmények szakosztályunk örvendetes fejlődéséről és szakadatlan haladásáról tanúskodnak, valamint tekintve szakosztályunk magasztos czélját, kérem , ne zavartassuk meg magunkat nemes törekvéseinkben esetleges kifogások és elégedetlenségek által, hanem félretéve minden személyi érzékeny­séget, hassunk oda, hogy a munkálkodásunk elé netalán gördülő akadályokat elhárítsuk. Maradjon közöttünk továbbra is ama kartársi összetartás és egyet­értés, mely eddigi működésünket olyan sikeressé tette, és a­melynek még sikere­sebbé váló tétele csak úgy lesz elérhető, ha mindenkor arra fogunk gondolni, hogy: »concordia parvae res crescunt, discordia et magnae dilabuntur.« KLEIN GYULA.

Next