Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 98. kötet (2011)
2011 / 1-2. sz. - ISÉPY ISTVÁN - SZABÓ ISTVÁN: In memoriam Dr. Priszter Szaniszló (1917-2011)
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 98. kötet 1-2. füzet 2011. (megjelent 2012.) IN MEMORIAM DR. PRISZTER SZANISZLÓ (1917-2011) ISÉPY ISTVÁN és SZABÓ ISTVÁN2ELTE Füvészkert, 1083 Budapest, Illés u.25.; isepy@yahoo.com 2PE Georgikon Kar, 8361 Keszthely, Pf. 66, 71; il-szabo@georgikon.hu Az idő múltával egyre inkább érezzük, hogy súlyos veszteség érte a magyar botanikát, a botanikusok népes táborát, amikor életének 94. évében, 2011. január 13-án elhunyt Dr. Priszter Szaniszló, a biológiai tudományok doktora, az ELTE Füvészkertjének egykori igazgatója, az enciklopédikus tudású kiváló botanikus. Csaknem évszázados életútja Temesváron indult 1917-ben. Budapesten érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen lett joghallgató. Mint diák, a római és büntetőjog mellett érdeklődésből gyakran látogatta a Bölcsész Karon a növénytan különböző szakterületeinek előadásait. 1940-ben szerzett jogi diplomát. Kezdetben banktisztviselőként dolgozott. Várható volt azonban, hogy ez nem a végleges életpálya lesz számára. 1938-tól már a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának tagja. A II. világháború frontját járva, hadifelszerelésében jutott hely Jávorka Magyar //órájának is. S hogy ennek gyakori használatára sor kerülhetett, azt első - Erdélyhez, Kolozsvárhoz kötődő - tudományos közleményei tanúsítják (Priszter 1942, 1944, 1947). Később, a háború dúlta Budán, lakása közelében, a Vérmezőn kínálkozott lehetőség, hogy a bombatölcsérek, épületek romhalmazainak „ruderáliáit” tanulmányozza. Rövidesen bejárta az egész törmelék borította fővárost, felkutatva annak gyomflóráját. Hamarosan megszületett az Amaranthus monográfia, s egy életre szóló elkötelezettsége az adventív és őshonos gyomnövények kutatása iránt. Időközben banktisztviselői tevékenységét befejezte a tudomány és a botanikus nemzedékek javára. 1950-től tanársegéd lett a budapesti Agrártudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara) Máthé Imre által vezetett Növénytani Tanszékén. 1957-ben védte meg „ Magyarország adventív növényeinek ökológiai-areálgeográfiai viszonyai” címen megírt kandidátusi disszertációját. Ettől az évtől Keszthelyen, a Mezőgazdasági Akadémia Állattani és Növénytani Tanszékén (ma Pannon Egyetem, Georgikon Kar) folytatódott pályája. Docensként a növénytani részleget vezette. 1964-ben került újra Budapestre Soó Rezső, illetve Simon Tibor hívására, s lett nyugdíjba vonulásáig (1966-tól 1981-ig) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjének igazgatója.