Buziássy Károly: Budapest húsfogyasztása (Budapesti Statisztikai Közlemények 69/3)
*v Budapest húsfogyasztása. Az ember egyik legfontosabb tápláléka az állatok izomzata, amit általában húsnak nevezünk. Bár a hústáplálkozás úgy a kultúrnépeknél, mint pedig a civilizáció kezdetleges fokán álló népfajoknál egyaránt elterjedt, ennek dacára kétségtelen, hogy húsfogyasztás, azaz állati fehérjefelvétel nélkül is táplálkozhatik az ember. Hogy messzebb ne menjünk, a vegetáriánusok is részben vagy egészben mellőzik az állati eredetű tápszereket, de ebből még nem következtethetünk a hústáplálkozás felesleges voltára, mert hisz az ember fogazata, rövid bélcsatornája a vegyes táplálkozás célszerűségét bizonyítja.1) A tudomány is legmegfelelőbbnek tartja a hústápláléknak főzelékkel és gyümölccsel vegyesen való fogyasztását, mivel a tudományos kutatások eredménye szerint a húsfogyasztás növeli az ember munkaerejét. A húsfogyasztás mérvének megállapítása azonban nem szorítható általánosságban kiszabott korlátok közé, mivel többféle befolyásoló tényezővel kell számolnunk. Ilyenek gyanánt említhetjük például az éghajlati viszonyokat. Az eszkimók tudvalevőleg úgyszólván kizárólag hússal táplálkoznak, míg a japánok és kínaiak túlnyomórészt növényi táplálkozásuk mellett húst alig fogyasztanak. E kérdés vizsgálatánál élénk szerepet játszik az individualitás is. A falusi ember, aki nehéz fizikai munkát végezve az egészséges, friss levegőn sokat tartózkodik, könnyebben emésztheti meg a gyomor működését kétségtelenül erősebben igénybe vevő nehezebb húsételeket, mint az inkább helyhez kötött, zárt levegőben dolgozó városi ember. Általánosságban azonban nem lehet az épen mondottakat sem vonatkoztatni, mivel például a városokban dolgozó mészáros- és hentesiparosok túlnyomórészt jótáplált, egészséges külsejűek, akiknek bőséges húsfogyasztásához szó sem férhet. Az is köztudomású viszont, hogy a véredényelmeszesedés, csúzos és reumás bajok keletkezésének okát sokan a túlzott húsfogyasztásban látják. Kétségtelen azonban, hogy a sok húst fogyasztó egyének rendszerint sok *) Lásd : Dr. Melly József: A közélelmezés szervezésének egészségügyi jelentősége című munkáját. Városi Szemle 1927. VIII. évf. I. szám. 1*