v. Surányi-Unger Tivadar: Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925–1934. 1. kötet (Budapesti Statisztikai Közlemények 85/3, 1936)
Második rész. Kereskedelem és forgalom - II. fejezet. Közlekedés
347 erős emelkedése nemcsak a huszas évek második felének fellendülésében, hanem lassúbb ütemben bár, de azért még a harmincas évek első felének hanyatlásában is érvényesült. 1933-ban azonban a nagyközönségnek rendelkezésre bocsátott levélszekrények száma az ország egészében szemmelláthatóan bizonyos telítési fokot ért el. Főleg ezzel magyarázhatjuk az 1934-ben mutatkozó árnyalati csökkenést. Nyilvánvaló, hogy a postahivatalok és a postaszekrények közötti aránynak is megvan a maga mindenkori műszaki és gazdasági optimuma, amelyet még az általános gazdasági helyzet változása is csak közvetve befolyásol. A vidéki levélgyűjtő szekrények számának növekedése még nagyobb lendületet mutat, mint az idevágó országos átlagok. Ez vidéki postahivatalaink szaporodásának közvetlen függvénye. Minden új vidéki postahivatallal kapcsolatosan egynéhány új vidéki levélszekrényt is üzembe helyeztettünk. Hasonló értelmű, de fordított irányú összefüggések érvényesülnek Budapestre vonatkozólag. 1926-ban az ország összes levélgyűjtő szekrényeiből még csaknem háromszor akkora részesedés jutott Budapestre, mint postahihivatalaiból. Ez azt jelenti, hogy a budapesti postahivataloknak átlagosan csaknem háromszor annyi levélgyűjtő szekrényt kellett kiszolgálniuk, mint a vidékieknek. Aránylag könnyen tehették. Részben azért, mert a több levélszekrény is általában kisebb területen oszlott el. Részben pedig azért, mert fővárosi postahivatalaink üzeme általában — amint már fentebb is mondtuk — jóval nagyobb, mint a vidékieké. Évtizedünk folyamán azután postaigazgatóságunk Budapesten erőteljes észszerűsítési rendszabályokhoz nyúlt. A huszas évek második felének fellendülésében egyelőre ugyan még erőteljesen szaporította a fővárosi levélgyűjtő szekrények számát. Utóbb azonban — takarékoskodási törekvéseivel is karöltve — ezt a számot annál erélyesebben igyekezett leszorítani. Nyilvánvaló, hogy az ilynemű újítás máról holnapra nem hajtható végre. Alapos előkészítésre van szüksége, mely évekig is elhúzódhat, így magyarázhatjuk, hogy azok a takarékoskodási és észszerűsítési törekvések, amelyeknek terve ezen a téren kétségtelenül még a harmincas évek első felének hanyatlási mélypontján született meg, megvalósításra csak 1934-ben kerültek. A fővárosi levélgyűjtő szekrények számának gyorsabb ütemű csökkenését ugyanis csak ekkoriban tapasztaljuk. Eredményül azt értük el, hogy most fővárosi postahivatalainknak átlagosan már csak kétszer annyi levélgyűjtő szekrényt kell kiszolgálniuk, mint a vidékieknek. Míg évtizedünk elején az ország összes levélgyűjtő szekrényeiből még több mint 14% jutott a fővárosra, addig évtizedünk végén már csak alig több mint 11%. Nyilvánvaló, hogy ezt a csökkenést részben az itteni kisebb távolságok, részben pedig fővárosi közlekedésünk gyors ütemű fejlődése tette lehetővé és indokolttá. Egészen másképen fest a postai magán-értékcikkárusítóknak, azaz a trafikoknak fejlődése. Bennünket itt csupán annyiban érdekelnek, amennyi-