Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros (Budapesti Statisztikai Közlemények 93/4, 1940)
Parkok és terek
197 1871. évi városszabályozási tervében is azt javasolta, hogy a Schneider- Viereck-et sajátítsa ki és bontassa le a város, a József-teret pedig egyesítse a mai Vörösmarty-térrel. Nem fogadtak szót neki. Hogyan is hallgattak volna rá, mikor felbuzdulva azon, hogy a harmincad-telkeken olyan előnyösen adtak túl: a városháza néhány hatalmassága 1862-ben még azt követelte : adják el és építsék be a Színház-teret is.1) A mozgalom akkor nem járt sikerrel. A teret nem adták el és nem építették be, de az ötlet nem halt meg. 1872-ben ugyanis már a Közmunkatanács állott elő a beépítés tervével.2) Akkor még a főváros ellenkezésén bukott meg a dolog, de két álló esztendeig vitáztak, tanácskoztak róla, míg végül a Közmunkatanács lemondott a Vörösmarty-tér beépítéséről.3) Ma már nehéz megérteni az ilyen »tériszonyos« várospolitikát, mely a takarékosságot odáig vitte, hogy minden talpalatnyi helyet be akart építeni. Mikor az Operaház számára kerestek helyet, báró Orczy Bódog intendáns felterjesztésében ott szerepelt a Színház tere is a kiszemelt területek között. De végül is nem itt építették fel az Operaházat, hanem egy másik teret, az Andrássy-úti Hermina-teret építették be vele.) és két szűk utca közé szorították ezt monumentális palotát.5) Az Erzsébet-teret is többízben fenyegette a beépítés veszedelme. 1845-ben például ide akarták építeni az Országházat. Az Országházépítés akkoriban elmaradt, de azért sorsát mégsem kerülte el ez a tér, mert 1853-ban b Vámos Ferenc: Budapest városképének kialakulása. 2) A Közmunkák Tanácsának 1872. évi jelentése, 4. oldal. 3) A Közmunkák Tanácsának az volt a terve, hogy a Haas-palotával párhuzamosan a Színház-téren egy házsor építését engedélyezi és így a Színház-térből két utca lett volna. Az egyik a Dorottya-utca folytatása, a másik egy 6 ° széles utca, mely a József-teret a Deák Ferenc-utcával kötötte volna össze. A Közmunkatanácsnak 1874. évi jelentése (a 47-ik oldalon) ezt írja a vitáról: Az általános szabályozás megállapítása alkalmával a Gizella-tér (mai Vörösmarty-tér) rendezésére nézve a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a főváros hatósága között élénk nézetkülönbözet fejlődött ki, amennyiben a Közmunkák Tanácsa a Gizella-tér részbeni beépítését, a főváros pedig annak szabadonhagyását tartotta célszerűnek. E nézetkülönbség folytán a főváros egyik legdíszesebb tere sokáig szabályozás nélkül maradt. Mivel azonban 1874 tavaszán az ott állott ideiglenes bazárépület is lebontatott, nehogy a vita miatt a tér továbbá is azon állapotban maradjon, melyben volt, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa saját eredeti véleményét feladván az egész térnek szabadonhagyásába belenyugodott. 4) A Hermina-tér az 1838. évi árvíz után keletkezett. Eredetileg Schiffmannsplatz volt a neve. Itt tartották a zsibvásárt. c) Hajszálon múlott, hogy be nem építették a Lehel-teret is. A Lehel-tér helyén terült el akkoriban a Váci-temető, de már 1847 óta nem temetkeztek bele. A hetvenes évek elején azután a vállalkozó szellemű gróf Széchenyi Ödön arra kérte a városi tanácsot, adjon el neki száz holdat a temetőből, mert be szeretné építeni. (Dr. Wildner Ödön: A főváros közigazgatásának története a kiegyezéstől a millenniumig. 36. oldal.) A város azonban nem ment bele az üzletbe, mert a törvény úgy rendeli, hogy a felhagyott temető földjét az utolsó temetés után harminc esztendővel szabad csak megbolygatni és a harminc esztendő csak 1877-ben járt volna le, így maradt meg térnek a Váci-temető.