Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1970-05-28 / 21. szám

.­t KITARTÓ PÉLDAMUTATÁSSAL (Folytatás az első oldalról) gödkezrtek a Nagynyíres—Sidelm­ed vas­útvonal javításánál, a Firiza folyó partjának szilárdításán, a Máramaros­­sziget—Visó vasútvonal helyreállításán, gödröket ástak a südelmedi lengyárat ellátó nagyfeszültségű áramvezeték osz­lopaihoz. Nagybánya egyik negyedében eltávolították az útról a talajcsuszam­­láskor leomlott földet. Nyomban azután, hogy levonult a nagyfeszültségű vezetékeket tönkretett víz, a sülelmedi lenfeldolgozó válla­lat áramfejlesztő csoportot szervezett, s ennek segítségével üzembe helyezték a rakodó-berendezést. Sikerült így több mint 500 000 lej értékű nyersanyagot megmenteni. Időközben a munkások, technikusok és mérnökök — a javító­­brigádok és a hazafias brigádok segít­ségével — kijavították a gyár áramel­látási vezetékét, s így hétfőn a vállalat ismét normálisan dolgozhatott. A szakadó eső ellenére egész vasár­nap több mint hatezer Fehér megyei ifjú dolgozott önkéntesen a megvadult víztömegek okozta pusztítások kijavítá­sán, és az újabb károk megelőzésén. Balázsfalván, nyomban azután, hogy közölték, a Küküllő ismét a várost fe­nyegeti, több mint 400 fiatal csatlako­zott azokhoz a munkásokhoz és kato­nákhoz, akik a faipari üzem épület­­asztalos részlegének és más gazdasági egységeknek a védelmét biztosító gátak megerősítésén dolgoztak. A fiatalok e­­gész sor más munkába is bekapcsolód­tak : Gyulafehérváron és Enyeden csak­nem nyolcvan ifjúsági brigád a lera­kodott iszapot távolította el az utcákr­­ól, részt vett az összedőlt házak lebon­tásában, az elárasztott raktárakban le­vő építőanyagok és különböző termé­kek összegyűjtésében és megtisztításá­ban. Az árvíz sújtotta­­lakosságot számos város és falu lakosai támogatják a hely­reállítási munkákban. Brassó megyéből 168 munkás, technikus és mérnök segít a segesvári és medgyesi vállalatok helyreállításában. A brassói traktor­üzem 160 munkása három műszakban dolgozik azoknak a berendezéseknek, a kijavításán, amelyek a víz alá került vállalatoktól érkeztek oda. Prahova megyéből munkások tucatjai segítik a dicsőszentmártoni táblaüveggyár és a segesvári textilkombinát munkásait ü­­zemük helyreállításában. Számos kolozsvári dolgozó támoga­tásával hétfőn sikerült működésbe hoz­ni a dési és szatmári PECO-állomáso­­kat, és megint dolgoznak a zsibói és lekencei üzemanyaglerakatok. Kolozs­várról több ezer diák és munkás uta­zott az említett helységekbe, hogy részt vegyen a helyreállítási munkákban. Kijavították Székelykeresztúrnál a moldvai iparvállalatokat ellátó földgáz­­vezetéket, amelynek egyik szakasza va­sárnap megrongálódott. Megfeszített e­­rővel sikerült a tüzet eloltani, és hét­főn 11 órakor a fővezetéket ismét ü­­zembe helyezték. Hunyad megye vállalatainak és intéz­ményeinek dolgozói is teljes erőbedo­bással munkálkodnak az áradás okozta károk helyreállításán, és a még nem működő gazdasági egységek kijavításán. Ötvenhárom iparegység több mint 30 000 dolgozója egyetlen napon 6 700 000 lejt meghaladó globális ter­melést adott. (Agerpres) Brassóból is naponta indulnak a segélyszállító gépkocsi-oszlopok. Képünkön a Kolozs és Fehér megyékbe induló brassói karaván Asszonyok Lapunk munkatársa felkereste Cor­nelia Albu elvtársnőt, a Brassó me­gyei nőbizottság alelnökét, s megkér­te, számoljon be olvasóinknak a nő­bizottság tevékenységéről ezekben a megpróbáltatásokkal terhes napok­ban. — Ma, amikor az ország egész népe minden erővel, teljes szívvel az ár­víz sújtotta lakosság mellé áll, ho­gyan veszik ki részüket ebből a nagy küzdelemből Brassó megye asszo­nyai ? — Brassó megye dolgozó női, házi­asszonyai a nőkre­ jellemző áldozat­készséggel válaszoltak a hívó szóra. A megye árvízvédelmi parancsnok­sága munkájából tevékeny részt vál­lalt a nőbizottság, s így az árvízkáro­sultak segélyezésére indított külön­böző akciók első vonalaiban ott ta­láljuk a brassói asszonyokat is. Az árvízsújtotta területek gyermekei ré­szére berendezett törcsvári bodolai és tömösi táborok mellett támogató bizottságokat szerveztünk Városa­inkban, falvainkban a nők ezrei sze­mélyes példamutatással szervezik a gyűjtést Az üzemekben, mezőgazd­­a­­sági termelőszövetkezetekben intéz­ményekben ezer és ezer dolgozó nő vizsgázik jelesre munkahelyén Szól­nom kell azokról a háziasszonyokról is, akik fáradhatatlanul részt vesznek a ruhaneműek gyűjtésében osztályo­zásában. Sokan közülük kora reggel­től késő éjszakáig csomagolják, ren­dezik az útnak indítandó csomago­kat, s vállalják a Marosvásárhelyre, Medgyesre és más városokba, közsé­gekbe induló gépkocsi-karavánok kí­séretével járó fáradtságot. helytállása — Kérjük, említsen meg név szerint néhányat azok közül, akik különösen kitűntek az emberség nagy vizsgá­ján. — Száz és száz nevet kellene felso­rolnom, akik mindannyian példásan kitűntek. Beszélhetnék arról a sok ezer nőről, akik vasárnap az üze­mekben teljes odaadással dolgoztak, vagy arról az öreg néniről az egyik közeli községből, aki a ruhaadomány, a húsz tojás és az öt kiló liszt átadása után ismét visszatért, és a zsebkendője sarkába kötözött 50 lejt is az árvízkárosultaknak ajánlotta. Szólnom kellene név szerint azokról az asszonyokról is, akik három nap óta egyfolytában csomagolnak, osztá­lyoznak, s ha fel akarjuk váltani őket, sápadt arcukon tiltakozó mosollyal nemet intenek. Nem, nem fáradtak, hisz ott, ahol a víz pusztító árja vé­gigsepert, várják az­ adományokat. Számos nagyszerű asszonyról szól­hatnék, köztük arról a fáradhatatlan orvosnőről is, aki napok óta, meg­szakítás nélkül a gyermektáborokat járja és óvó szemmel vigyázza meg­viselt egészségüket. Inkább területek szerint említem meg asszonyainkat. Különösen ki kell emelnem a brassói 3, 5, 9, 10, 11, 12, 13 kerületi pártalapszervezet mel­lett működő nőbizottságok asszonyai­nak helytállását, s egyúttal a rozs­­nyói, tatrangi, bodolai asszonyokét, akik szocialista társadalmunkra jel­lemző szolidaritásból tettek ékesszó­ló tanúbizonyságot. Lejegyezte : Váradi Mária 21. SZÁM 2. oldal Az emberség karavánjai Péntek óta Bukarestből naponta hosz­­szú gépkocsisorok indulnak az ország árvízsújtotta vidékeire. A Diadalív és a Scinteia Ház közötti útszakaszon so­rakoznak a hatalmas áruszállító teher­gépkocsik, fedett vagy ponyvával gon­dosan letakart teherautók, élelmiszert szállító, mélyhűtő berendezéssel ellátott távolsági szerelvények. Mindegyiken hatalmas transzparensek. Szatmárnak, Gyulafehérvárnak, Marosvásárhelynek, a Szilágyságnak, Kolozsvárnak, más árvízsújtotta megyéknek gyűjtött és gondosan csomagolt ruhanemű és élel­miszer a gépkocsik rakománya. A va­sárnap is hétköznapi műszakban dol­gozó főváros gyors segélye a példátlan méretű természeti katasztrófától súj­tott testvéreknek. Szombaton és vasárnap egész kocsi­oszlop indult frissen készült víkendhá­­zakkal megrakottan, hogy szükséglakást biztosíthassanak a súlyos próbára tett városok és falvak lakosainak. A szeny­­nyes ártól elsodort, a család melegét árasztó sok ezer lakást hirtelen helyre­állítani nem lehet, de az elpusztult ott­honokat ideiglenesen pótolni ilyen szük­séglakásokkal is lehet... Számos fővá­rosi nagyüzemben és építőtelepen spon­tánul és úgyszólván egyidejűleg szüle­tett a kezdeményezés, az elhatározás­­ a külföldi segélyekből és a hazai tarta­lékokból biztosított sok ezer sátor mel­lett ilyen, viszonylag gyorsan és olcsón előállítható faházikókkal sietnek a haj­léktalanul maradt családok segítségére. Megtakarított anyagokból, eddig kellő­képp ki nem használt erőforrásokból, önkéntes munkával és sok-sok szere­tettel készülnek sorra ezek a kis fahá­zak — a legszükségesebb berendezés­sel együtt. Van bennük ágy, asztal, szék, mosdó — csak le kell venni az egészet a teherautóról, helyhez rögzí­teni és már lakható is. S hogy nemcsak mutatványszámba menő segélyek indulnak így újra na­ponta Bukarestből az abból is látható, hogy csupán két nap leforgása alatt több mint négyszázezer darab ruházati cikk kelt így útra a fővárosiak adomá­nyából. És napról napra növekszik a testvéri segítségül szánt adományok száma. Tiszta emberségről, az emberi önzet­lenségről és önfeláldozásról, az em­berség erejéről tanúskodó légkörben in­dul útnak mindegyik karaván Megha­tó, de egyszersmind nagy emberi ener­giákat gerjesztő jelenetek játszódnak le a kocsioszlopok indulásakor, a teher­autók rakodásakor. . Egy kislány leg­kedvesebb babáját és játékszereit cso­magolta be, egy meleghangú levéllel és egy huszonötfejessel, s a gépkocsisor egyik Marosvásárhelyre induló sofőrjé­nek adta oda, hogy juttassa el egy ma­rosvásárhelyi kislánynak ... Szabályta­lan, rendhagyó kis csomag. Nem egyé­ni küldeményeket visz és kézbesít a ka­raván, de azért a sofőr megígérte : sze­mélyesen keresi meg azt a kislányt, a­­kinek a babát küldik ... Máskor egy nyugdíjas pék jelentkezett az induló karavánnál, vinnék magukkal, segíteni akar, segíteni tud a bajba jutott vá­rosokban, hogy mielőbb friss kenyeret ehessenek a kegyetlen próbára tett is­meretlen és mégis ismerős embertár­sak . .. Az egyik bukaresti utcán ma­gam is láttam, hogy egy háziasszony megrakott tarisznyával és ruhanemű­csomaggal lépett oda az egyik sorako­zó ponyvás teherautó vezetőjéhez, hogy így, szabálytalan küldeményként is vinné magával a csomagot, s adja va­lamelyik rászorulónak, a tarisznyában pedig útravalót talál magának és ko­csikísérő társának ... A teherautókon ruhaneműek, élelem, elsőrendű fontosságú közszükségleti cik­kek, a gépkocsivezetők és karavánkísé­rők szívében-szemében a fővárosiak testvéri melege, cselekvő rokonszenve a bajbajutott embertársak iránt... A sofőrök forgalmi napiparancsára pedig láthatatlan, de annál mélyebben vé­sett betűkkel írva ez áll­t a legnagyobb sebességgel a cél felé, mert kétszer ad, ki gyorsan ad ! S mennyi erőt sugá­roznak a látható betűk a transzparen­seken ? „Szilágy megye lakosai ! Mi, bukarestiek, veletek vagyunk!“ Egy má­sik táblán pedig ez áll . ..A mostoha természet nem lehet erősebb, mint párt­vezette népünk egybeforrt milliónyi karjának ereje !“ Sorra, rendre startolnak a megrakott gépkocsik, indulnak naponta az ember­ség karavánjai az árvízdúlta vidékek­re. A főváros, az ország hatalmas for­ró szíve friss vért, nemcsak ruhát és élelmet, de eleven életet küld a mély sebeket szenvedő országrészeknek. De naponta indulnak a testvéri szolidaritás karavánjai Craiováról és Brassóból, Plo­­ieşti-ről és Temesvárról, mindenünnen, ahol emberi szív dobog ebben a hazá­ban. Indulnak naponta és érkeznek napon­ta a testvéri segítség karavánjai Szat­­márra és Gyulafehérvárra, Besztercére és Marosvásárhelyre, Aradra és a Du­­na-mentére, mindenhová ahol nemcsak földből és homokzsákokból, nemcsak betonból és vesszőkévékből, de húsz­millió szív melegéből, húszmillió ember közös akaratából minden terhet elbíró vállainkból kell elpusztíthatatlan gátat építenünk a természet vak erői elé. Mag Péter

Next