Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-09-17 / 37. szám
BRASSÓI HÍRADÓ Új autóbusz-járatok A brassói közszállítási vállalat szeptembertől újabb autóbusz- és trolibusz-járatokat indított a városi közlekedés megkönnyítése érdekében. Az új járatok reggel fél nyolctól déli kettőig és délután öttől este tízig közlekednek a következő útvonalakon : Az áthúzott 9-es járat a bertalani állomás, a központ és a traktorüzem közötti vonalon, míg az áthúzott 4-es járat a Bolgárszeg és a traktorüzem közötti útszakaszon közlekedik. Ugyancsak szeptemberben indították be újra a 13-as autóbuszjáratot a nagyállomás — Aurel Vlaicu — Ifjúsági stadion — a kábel- és radiátorgyár közötti útszakaszon. Élelmiszerüzlet nyílt A brassói 2-es üzem dolgozói és a környék lakói nagy megelégedéssel fogadták az új élelmiszerüzlet megnyitását. Régi, jogos kérésének tett eleget a közélelmezési tröszt, amikor az üzemmel szemben a napokban megnyitotta korszerűen berendezett, bőségesen ellátott egységét. Házépítők figyelem ! Magánházak, autógarázsok építéséhez szükséges cement, homok és egyéb építőipari nyersanyag megfelelő menynyiségben áll az építkezők rendelkezésére. Beszerezhető a brassói építőanyagraktárban vagy közvetlenül a vidombáki kavicsbányánál. ötletes újdonságok Az Augusztus 23 téri 21-es önkiszolgáló áruházban sok ötletes újdonsággal találkozik a vásárló. A tömbházak éléskamráiban könnyen felszerelhető fémpolcokat, 90 cm hosszúságú, szépen kidolgozott fa könyvespolcokat, különböző ételek gőzöléséhez használható alumínium lábosbetéteket és még sok hasznos apró háztartási cikket hoztak forgalomba. Üvegek az őszi befőzéshez A brassói háziasszonyoknak a szükséges befőttes üvegek beszerzésének megkönnyítésére a központi piacon külön erre a célra nyílt üzletben árusítják a különböző nagyságú üvegeket, 0,80—11 lejes árban. Iskolai egyenruhák rendelésre Tanév kezdetén újabb ötlettel siet a kereskedelem a szülők segítségére. Ha nem találnak megfelelő iskolai egyenruhát az üzletekben, az Ifjúsági Áruházban megrendelhetik a megfelelő méretben. Az október 1-ig leadott rendelések alapján, a bukaresti készruhagyár az egyenruhákat legkésőbb 30 napon belül a rendelő címére elküldi. Divatos téli modellek A brassói Munca colectivă kisipari szövetkezet divattervezői idejében gondoltak a közeledő télre ; harminc, szebbnél szebb, új téliruha- és kabátmodellel várják a közönséget. Bármelyik megrendelhető a November 7 utcai divatházban, vagy az Augusztus 23 téri 7-es egységnél. Kilátás a Cenkről Inkább levél, mint nyilatkozat, még akkor is, ha az írója ezt a hivatalos szót illesztette az iskolásfüzet lapjaira rótt sorok elé. Mert a levél meghitt hangján mondja el a milíciához írt nyilatkozatában gyermekkoruk kálváriáját a brassói 16 éves Hill Mária. „Négyen vagyunk testvérek, a legkisebb közülünk 11 éves. Ha apánk otthon volt, nem aludtunk végig nyugodtan egy éjszakát sem. Édesanyám mindig azt mondja, ne teregessük ki szennyesünket, s ezért nem mondtuk el soha senkinek, hogy anyámmal együtt apánktól csak gorombaságot, verést kaptunk. Most már úgyis tudják a szomszédok, hogy mi történik nálunk, hiszen nemegyszer szabadítottak ki a keze közül. Nővérem a líceum XI. osztályát szakította meg miatta, mert az örökös rettegéstől idegbeteg lett, s Tömösön kellett kezelni. Kishúgom tél idején az ablakon ugrott ki előle, és a szerencsétlen esés következtében sokáig a kórházban feküdt. Anyámat mindig azzal fenyegeti, hogy megöli. Elég volt az állandó rettegésből, kérjük a milicista elvtársakat, segítsenek.“ Ion Ciobotaru alezredes ismeri a levél szereplőit, szinte izzik a haragja, amikor Hill Györgyről beszél. — Nem érdemli meg a kíméletet. Erre az első óvatos feljelentésre annyit elértünk, hogy gyorsított eljárással egy hónapi börtönre ítélték. De nemcsak a börtönnel, hanem a közvélemény erejével is meg kell ismertetnünk az emberi mivoltából kivetkőzött férjet, apát. Ne gondolja, hogy családját kénye-kedve szerint bántalmazhatja. A Hill család — tulajdonképpen a négy lány és az édesanya. Az apa régen kizárta magát a családból, ha a valóságban nap mind nap meg is jelent közöttük rettegéskeltően, felborítva a harmóniát, a békességet. A Zajzoni úti megkapó tisztaságú lakás meghitt csöndjében a lányok önkéntelenül összerezzenek, ha valahol az ajtó csapódik, még nem szokták meg, hogy nincs kitől félniük. Az anyára pedig rányomta bélyegét az elmúlt évek keserve, szenvedése. Egymást érik a panaszok . — Amikor hazajött, magunkra húztuk a takarót, de hiába, letépte rólunk, és kezdődött a verés. — Vagy mi védtük a mamát, vagy a mama minket. — Sokszor, az osztálytársaim is látták az utcán részegen dülöngélve, és csúfolódva kérdezték tőlem : ugye, az a te apád ? Olyankor nagyon szégyelltem magam. — Volt amikor a szomszédnéni mentett meg bennünket. Hallotta, amint éjszaka a falhoz verte a marha fejét, mi pedig sírtunk. — Én mindig csitítottam a gyermekeket, biztattam őket, tűrjenek, majd megváltozik. De eltelt húsz év, és minden maradt a régiben. Se mestersége, szakmája, se becsülete nincs. Most egy ideje mint rakodómunkás dolgozott a traktorüzemben. Munkahelyén is érdeklődtünk Hill Györgyről. — Sokat vitatkoztam, veszekedtem ezzel a Hillvel — mondja Nicolae Georgescu esztergályos. — Itt téblábolt a rakodásnál a traktorüzem DM/3 osztályán. Nem komoly ember, pedig a kora és családja szerint az lehetne. Mondtam neki nem is olyan régente Gyuri, áldhatod a sorsot, hogy ilyen feleséget kaptál. Szakmája van, jól keres, a Rulmentul üzem megbecsült munkása, kommunistája. Négy szép lányt nevelt fel melletted, úgy, hogy észre sem vetted gyermekeid gyarapodását, okosodását. Te csak élted a világodat, ő teremtett elő mindent, ami a házhoz kell. Dehát lehet ezzel a részeges, szoknyabolond naplopóval beszélni ?... — Ezelőtt két évvel lakást adtunk Hilmének, s ahogy tudtuk, segítettük a gyermekek nevelésében is. Mindegyik jó magaviseletű. Az anyjukhoz hasonlítanak, aki így, megtaposott aszszonyi méltóságában is egész ember maradt. Segítenünk kell rajta és a gyermekeken. Az apjuk eddig sem törődött velük, s most, hogy a bizalom utolsó szikráját is kioltotta, kizárta magát a családból, még nagyobb támogatásban kell részesítenünk őket — magyarázza gondterhelten Vincenţiu Apolzan, a Rulmentul üzem pártbizottságának titkára, akinek nem jelent lezárt ügyet a Hill család gondja. Nem lezárt ügy, mert az apa még a börtönajtóból is halállal fenyegette feleségét, lányait: — Leülöm ezt a kis időt, s azután megmutatom én nektek, mi a jajgatás és sírás, nem lesz egy boldog napotok sem többé — mondotta búcsúzóul. Ebben kell megakadályozni Hill Györgyöt. A közvélemény és az illetékes szervek összefogásával. Váradi Mária RANGFOSZTÁS 37. SZÁM 2. oldal JEGYZETEK kellemesebb vasárnapot is el tudok képzelni. Bár az időjárásjelentés feliőátvonulásokat és esőt jósolt, jó meleg időre virradt a heti pihenőnap. Az idő ez esetben kifogástalanul viselkedett (kivételesen !). A búcsúzni visszatérő nyár strandolásra biztatott, s mivel nem szeretjük kéretni magunk, felpréselődtünk egy. 17-esre, s az itt szerzett szardíniakonzerv-komplexust a noai strand vize lett volna hivatott lemosni. Ha csütörtöktől nem mutat a hőmérő 300 fok felé közeledő hőmérsékletet, nem csodálkozom, de így őszintén mondom, erőt vett rajtam a fenti érzés. No nem, a strand nem volt zárva, s akadt szép számmal fürdőző, illetve fürödni vágyó is. A beléptidíjat tehát szépen elvették, de arra nem gondoltak, hogy az ember a strandon nemcsak napozni akar — ezt megteheti máshol is —, s a strandot éppen úszómedencéi teszik stranddá. Ó, nem az úszómedencéknem tűntek el, csak a víz. A nagymedence félig tele áporodott, mocskos vízzel, amelynek tetején szemetek úszkáltak, a másikban már csak bokáig ért a maradék víz, a harmadik pedig üresen tátongott. Szomorú látvány ! A dél aztán igazolni látszott a meteorológusok előrejelzését, s mi megijedve a mérgesen dörgő felhőktől, átmentünk a noai tó partján lévő vendéglőbe. S őszintén mondom, itt sem tárult elénk valami étvágygerjesztő kép. A fenti teraszon, ahol mégiscsak voltak abroszok, elriasztottak az őket díszítő, a menü különféle fogásairól árulkodó pecsétek, és az asztalokon felejtett mocskos teríték. Válasszuk tehát az alsó teraszt, ahol ugyanez a dekoráció megtalálható — abrosz nélkül —, de legalább ide süt a felhők közül kikacérkodó nap. Az az előny is kecsegtetett, hogy pincér nem lévén, az önkiszolgálás rövidebb várakozást ígért, mint a pincérvárás jól ismert foglalatossága. Az esztétikumtól és higiéniától eltekintettünk, ettünk és sietve távoztunk. Hazafelé addig játszadozott velünk a napsugár, amíg megkivántatta a hűvös fagylaltot. Ott az állomás melletti cukrászda, gyorsan befordulni csak pillanat műve volt. Bent tisztaság, rend és fülledt meleg. Mindenki kiült tehát a teraszra. Mi is. Abrosz ? Sehol. A poros vasasztalok végigtörülve egy nedves ronggyal, amely különböző modern formájú piszokcsík-díszítéseket hagyott az asztalokon. Jó étvágyat ! Bizonyára önöknek is az a véleménye, hogy már sokat bíráltuk ezért meg azért vendéglátóipari egységeinket — kevés eredménnyel. Ugyanaz a téma más helyszínen. Őszintén mondom, tudom... De hátha, hátha éppen engem hallgatnak meg. Vásárhelyi Katalin ŐSZINTÉN MONDOM PANASZTÉTEL KÖZVILÁGÍTÁS ÜGYBEN Sötétben, amikor az ember nem látja, hova teszi a lábát, azt szokták mondani : ahol fényes, ott egyenes. Lehet, hogy a villamossági vállalat közvilágításáért felelős illetékesei nem ismerik ezt a mondást, s fogalmuk sincs, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban. Feltételezhető. Mert ha nem így lenne, nem maradhatnának közömbösek a Mircea cel Bătrîn utcai lakosok kérésével szemben. Arról van szó, hogy az említett utcában már hónapok óta nem égnek az utcai égők. Az itt lakók már nemegyszer felkeresték panaszukkal a villamossági vállalatot. Valahányszor ellátogattak ide, mindig rendkívül szívélyes fogadtatásban részesültek. Aprólékosan kikérdezték őket, hogy mióta van sötét az utcájukban, valamenynyi égő felmondta-e a szolgálatot, vagy egyik-másik még pislákol, a környéken van-e még hasonló panasz ? És így tovább. Mindezt szépen bejegyezték egy nagy könyvbe, a panasztevők tehát megnyugodva távoztak s esténként reménykedve lesték az utcai égőket. De hiába, maradt minden a régiben. Ez alkalommal — a Mircea cel Bătrîn utcai lakosok nevében — mi tájékoztatjuk a villamossági vállalatot : a szóbanforgó utcában még mindig nem égnek az égők. Sőt, nem égnek a Gravita és 13 Decembrie utcákban sem, ez utóbbiban ráadásul még az úttest is fel van ásva. Ha nem hiszik, szánják rá magukat egy itteni késő esti sétára. Nemcsak a mondás eredetiségéről győződhetnek meg, de találkozhatnak a második váltásból hazabuktató dolgozókkal, akik bővebb, esetleg gyakorlatibb felvilágosításokkal is szolgálhatnak. Jakab Gabriella levele nyomán