Brassói Lapok, 1926. december (32. évfolyam, 272-296. szám)
1926-12-25 / 292. szám
12. oldal, 292. számi BRASSÓI LAPOK , 1926'. decémfwsr 2S. ajtóban s korbács van a kezükben és azzal verik vissza a gazdasági züllésbe azt, aki ki akarna belőle szabadulni. Mert nem szabad dolgoznia, nem szabad keresni, mert még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy, ne csak egyesek gazdagodjanak, hanem egyensúlyozott költségvetéshez jusson az országban minden ember és az állam is. Bűnös dolog és nincs, aki felelősségre vonja érte azt a pár embert. A volt és a jelen és a jövendő Bratianu Vintiláit. A közvélemény téves úton jár, nincs, aki felvilágosítja, a parlament alszik, vagy »politizál« és nem ért a dologhoz és a számtalan apró érdek egymásba fonódik, hogy megölje az egyetlenegy nagy érdeket, a közös érdeket. Hát ha így is jó, csak aludjunk tovább. Csipkerózsika forduljon a másik oldalára. Úgy látszik, vannak, ők azt hiszik, hogy ezen az oldalon még akad egy kis bőr, amit eddig nem húztak le. S ezt nevezik náluunk gazdaságpolitikának és a győztes állami honalapító új korszakának. IRODALOM, MŰVÉSZET Két ¥®iéses Bartalis János: Hajd Rózsafa Farcádí Sándor: Fenyő a Hargitán Két költő, Bartalis János és Farcádí Sándor, nagyszerű ajándékkal lepte meg karácsonyra nemzetünket. Két igaz költő, két olyan lélek, amely túl van a költőieskedés kedvéért való versíráson, amely csak akkor szólal meg, ha van imeini adanivalója s amelynek mondanivalói a mélybe horgonyozva s örök ideálokba fonódva magához a tiszta lélekhez szólaltak. Mindkettőjüket jól ismerik a BrassóiLapok olvasói. Mindkettőjüknek sok versét közöltük, sok versük itt látott napvilágot ezeken a hasábokon, amelyek mindig a nemzeti ügynek szolgálatába vannakállítva. Nemi kell őket külön bimintatln... De nemi állhatjuk meg, hogy néhány szót ne szóljunk mégis róluk, bár mindkét kötettel csak későbbi foglalkozhatunk részletesen. A kettő közül Bartalis a teljesebb, a gazdagabb, a kinyíltabb. Bartalis verseinek csodálatos bubája van és nála úgy olvad össze a versek benső lényege azzal, ami olyan szabadon és mégis olyan megkötőtlen, változtatást nemi törően vers,tehát forma, ahogy a magyar költők közül az alig adatott meg valakinek. [Bartalis a szabad verselésnek tökéletes zeneiségbe, tökéletes formaművészetbe nemesedett fajtáját írja. Költő ő a szónak abban a nemes értelmében, ahogy az a régi időkben igazi értelmét nyerte: vires, látnok, jós, aki az ember jövőjébe szeretne belenyúlni és a lélek legmélyebb kincseit kutatja ki; az ő mondanivalói kiívül vannak azon a szűk mesgyén, amit a költésért magáért való költés jelent és Bartalis azért mégsem válik soha programtmköltővé, a másik oldalon pedig nem oldódik szét a szabad forma ellenőrizhetetlen áradásában, hanem a szabadság nála tökéletes megkoimponáltságnak hat Az ő verse olyan szabad, mint az élet, amelynek számtalan lehetősége közül csak egyetlenegy adatott meg valóságnak és ebbe az egybe van mindörökre bezárva. Farcádi Sándor sokkal többet küzd a formával, mint Bartalis. És valósággal azt kell mondanunk, hogy verseinek szépsége részben ebből a küzdelemből támad Nyelvében, ebben az erőteljes, komor zengésű nyelvben van valami lefojtottság, van benne valami zordomiság, amely sokszor erőszakkal szakítja ketté a szavak láncolatát, hogy a maga monda- Sivalyttnak szolgálatába állítsa. És ez a szakadatlan küzdelem szép, mert nem engedi, hogy az olvasó átadja mlagját egy agyon csiszolt nyelv elzsongító hatásának. Farcádi anyelv kezelésével is szüntelenül mondanivalóira akarja fordítani a figyelmet és nem is tudjuk őtmásnak elképzelni, miint ennek az erejében vergődő, s a nyelvvel is dacoló, kiáltó szelleminek. Az ő verseiben a nemzethez való hozzátartozás talál hangokat; ő nemzetével szenved együtt, s korának minden kínját érzi és érezteti is, miért épen ebben vannak mondanivalói. Nála még sok minden fog további érlelődni, de ez az érlelődés is minden állomásán új szépségeket vet majd fel magával. Két verses könyv, gyönyörű ajándék a magyar nemzetnek. De a nemzetnek is meg kell értenie, amit költői mondanak neki és kötelessége is, hogy fülét be ne zárja költő fiai előtt. Bartatis kötete az Erdélyi Szépmives Céh kiadásában jelent meg, Farcádi Sándoré a költő kiadásában, úgy, ahogy azt a magyar költőnek majdnem mindig tennie kellett. (mim.) (*) Nagy Imre szépállítása a Redouth kéktermében péntek délig (karácsony, első napja) nyitva van.*) Hangversenyértésítés, .Azok a zeneegyüttesek közé, amelyeket Erdélyben nemcsak egyszer-kétszer, hanem minden szezonban egyszer szívesen meghallgatnak, amelyek úgyszólván a hangversenyidény előre megállapított műsorához tartoznak," kétségtelen! a Waldbauer Kerpély Temesváry Kessler magyar vonósnégyese is tartozik. A művészek akik utolsó brassói hangversenyük óta több európai turnéban fényes sikerrel vettek részt az újév első napjaiban Brassóban (Redout) egyetlen kamarazeneestélyt rendeznek. A jegyelővétel karácsony után kezdődik a Klingsor hangversenyirodában. —O— ... fiiii iia, hogy a naponkénti helytelen arcápolás által menynyire tönkreteszik arcbőrüket és üdeségüket. Minden hölgy arcbőrére nagyon büszke és ezért a forgalomban levő arckrémek közül többeket használ, melyek anyagai mellett a púder és pirosító is az arcbőrt rongálják. Ezen romlást előidéző anyagok a bőr pórusaiba és az alsóbőrcsatornákba behatolva tisztátlanságot idéznek elő, miáltal az arcon pattanások, mitesszerek stb. ütnek ki. ezen krémek anyagai csak takarják az arcbőrt, miáltal müüdeséget kapnak, de nem távozhatják el a romlást előidéző anyagokat, sőt még siettetik is azt. Miképen ápoljuk tehát arcbőrünket, hogy a megszokott krémekről ne mondunk le ? A felelet világos. Csakis tisztaság által. De ezen romlást idéző anyagok olyannyira behatoltak az arcpórusokba és alsóbőrcsatornákba, hogy nem olyan könnyű dolog az arcbőrt ezektől megtisztítani. A közönséges tisztálkodás, mosdás vízzel és szappannal nem képesek azt megtisztítani, azonkívül mindenhogy tudja, hogy a szappan használata káros az arcbőrre. Minden szappan, még a legfinomabb és legillatosabb is árt a gyenge arcbőrnek, a benne levő alkalikus anyagok miatt. Erősebb szereknek mint az alkohol, vagy kölnivíznek ugyan nagyobb a hatásuk, de épen ezért jobban rongálják a gyenge arcbőrt, mert érdessé, ráncossá teszik, azonkívül az arcpórusokat jobban megnyitják, miáltal a por és piszok könnyebben behatolhat. Adelina Patti világhírű operaénekesnő köztudomású világszépség volt és nagy művésze az arcápolásnak, ki az egész világ csodálatára 76 éves korában beállott haláláig megőrizte arcának fiatalos frisseségét és üdeségét Ezt ama ideális régi receptnek köszönhette, mely egy patrícius családban generációkon át vándorolt anyáról, leányra. Ma már azt is tudjuk, hogy e világszépség nemcsak arcát, hanem egész testét e tejjel ápolta, ami megőrizte frisseségét és bársonyos simmaságát. Adelina Patti világhírű sikereit nemcsak hangjának, hanem csodás szépségének is köszönhette. Nagy anyagi áldozatok árán és egyéb nehézségek után sikerült Adelina Patti ezen ideális receptjét az egyetlent, az örök fiatalság és üdeség titkárát megszerezni, melyet most a párisi Laboratorium Adelina Patti „Viszazsin Adelina Patti“ név alatt bocsát forgalomba. Viszazsine Adelina Patti (arctei) az egyetlen tökéletes szer, mely teljesen ártalmatlan, az arcot az izzadtságtól, portól, festéktől és minden mástisztátlanságtól megszabadítja, a bőrt bársonyossá teszi, eltávolítja a pattanásokat és műteszereket, az arcbőrnek megadja fiatalkori frisseségét és üdeségét. Csak a Viszazsine Adelina Patti használata biztosítja arcbőrének mindenkori frisseségét és örök szépségét kapható illatszertárakban, drogériákban és gyógyszertárakban, ha nem, úgy megrendelhető a Vezérképviselettől Timisoara, Pista Prevuei No. 3/111328 A Brassói Lapok hírtjelé* Steffi neponként sas&aseaser embert olvassa FOIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 32 — Ez volt az első ostobaság, a mit a Márfayak a Nifforokkal szemben elkövettek. Ez időben a lányokat meztelen testtel adták férjhez s már akkor a mi nagy úri nemzetségünk egy őserdőt adott hozományukk perétől fogva mind végig csak a megkárosításunkra gondoltak... gyűlölöm őket — Lőrincz a testvérem, — vágott szavába Gábor, elég nyersen. — Ez legalább félig Márfay az anyja után. Bár nem szeretem őt sem. Te telivér Márfay vagy, emeld fel a családod. Szép jövőd van, azt mondják... mondják karmod is van. Eddig még egy Márfaynak sem volt, használd a fegyveredet. — Mit tegyek? — kérdte Gábor finoman mosolyogva. — Ne nevess, nem tréfálok. Legelébb is házasodjál meg, keress egy gazdag, okos feleségét A többi majd magától jő. Hisz van eszed, ambíciód, tüdod az utat, amelyet követned kell... — De néném, éppen azt nem tudom, ■— Hát te is csak éppen olyan legény, vagy, mint a többi! Már az első lépésnél megbotlasz. Eh! És én mégis, mégis bízom benned, valami azt súgja, a lelkem mélyén, ebből ember lesz a talpán. Csak... Ismét visszatérek a vesszőparipámra, a Klienigstein mamzellet ne vedd el. Vesztedre lenn© ez a házasság. s — Ne félj ettől néném... És hogy elterelje e tárgyról a társalgást, felkelt s kiváncsi szemmel nézte a kártyázókat — Hát ez mi? Hányan tartliznak? ! — Tartli? ha-ha-ha. Hát még nem tudod, hogy minálunk is kiütött az ősi nyavalya. Ferbli az fiam, ferlli. Látod körülülik "az asztalt. Adelgundának tudod csak annyi a pénze, amennyit napról-napra, nem éjsza-káról-éjszakára szerez, a tiszttartónak more patria hatvan forint a fizetése, a titkárnak ugyanannyi. A kis pap... no ez felmehet úgy mindent összevéve vagy ezer forintra egy esztendőben és tudod mennyi a partié? No fiam ezer forint szokott lenni az alap. A bácsi és Lőrincz tárják... Gábor odanézett valóban a Lőrincz is játszott — a többi...? : 1 ~ Ti — S a többi? “ ,—r- r -r—Vj — No, azok ha nyernek, úgy a bácsi fizet Ha nem, akkor is. Vagy, ha nem fizet... a gazdaság elbírja még ezt is! ! — De hát akkor minek ez a játszma? ! — Ez csak azért van, hogy a vendégek el ne unják magukat. Ez igy szokás minálunk a brinza birodalmában, Jere, nézd meg közelebbről, tanulságos nagyon-A kártya-asztalhoz mentek. Ott ültek egy, sorban. Az öreg ur mosolygó arccal csak nézi, összeszoritva úgyis keskeny ajkait A! kis pap lilaszinre pirult szemei kihültek. A! sovány tiszttartó fakó arccal, reszkető ajakkal, mint akár csak a kapzsiság szobra. A! titkár közönyösen, mint a kinek mindegy, akár nyer, akár veszít hisz nála a kasszakulcsa Adelgunda oda simulva Niki bácsihoz (ilyenkor simult a legközelebb hozzá) és Lőrincz nagyúri grandezzával, nyugalommal. Az utóbbi vesztett, azt koppasztották. — He... he... Gábor öcsém, hát ezt nem tanultuk meg a sok messzi univerzitáson? ! — Ezt nem bátyám, ez hazai tudomány. — Sajnáljuk a hátoskát sajnáljuk, de? — Gábor nem szokta, bátyám, — szólalt meg Lőrincz. — Hát te szoktad? kérdte önkénytelenül Gábor. — Csak úgy néhanapján, a hosszú téli estéken ráfanyarodik az ember. — Na, na, ne beszéljünk annyit. Háladjunk fráterek. A három lány és Poldi az asztal túloldalán kuporogtak fik persze nem játszottak. A vén kutya egyik kezébe temetve állát, szinte az asztal alatl sandított fel a játszókra, néha-néha oda hunyorgatva Gáborra. — Hát hogy tetszik a játszma? — kérdte odacsúszva hozzá halkan. — Kérdheted? ■ . — Nos, majd mást mutatok néked,. kárpótlásul, mondta még mindig súgva — csak tessék besétálni, nyitva a panoráma... az egész világ, meg még azon kívül jó csomó dolog látható az én kis camera obscurámban. Na lányok — folytatta hangosan — hát egy, kis muzsika nem lészen? (Folytatjuk^