Brassói Lapok, 1933. december (39. évfolyam, 277-300. szám)

1933-12-06 / 280. szám

1­1 Amíg a Turul cipőgyárból Dermata-üzem lett, eltűnt a nyugdíjalap Hogyan lesz a 6 millióból 600 ezer lej Jacobi Kálmán dr. szeplőtlen hazafisága a 6 milliós nyugdíjalap árnyékában Temesvár, december 5. 1915-ben a temesvári Turul cipőgyár tiszt­­viselői és alkalmazottai elhatározták, hogy nyugdíjegyesületet alakítanak. Az elhatározás végrehajtásának nem volt különösebb akadá­lya, mert az igazgatóság is hozzájárult, mind­össze egynéhány kikötése volt: a nyugdíjegyesület elnökét és alelnökét, a vezetőség két tagját, a gyár igazgatósága je­löli ki, iletve delegálja. Hogy azonban még ennek a kikötésnek ellenére se érhesse meglepetés a Tu­rul igazgatóságát, belefoglalták az alapszabá­lyokba azt is, hogy a nyugidjegyesület vezetőségének határozata ellen a gyár igazgatóságának vétójoga van. A tisztviselőknek nem nagyon volt kedvére ez az antiszociális alapszabálytervezet, amely minden autonómiájától megfosztotta a nyug­­díjegyesületet, de kényszerhelyzetben volt és még egy ilyen torz nyugdíjegyesületet is jobb­nak tartottak a semminél. 1915-től 1924 ig ezeknek az alapszabályoknak az alapján mű­ködött a Turul cipőgyár tisztviselőinek és al­kalmazottainak nyugdíjegyesülete, mikor 1924- ben megjelent a jogi személyiségekről szóló törvény, amely egyszerre új helyzetet terem­tett. A törvény alapján a Turul nyugdíjintézete is kérte a jogi személyiséget, de a temesvári törvényszék I. sz. tanácsa 5265 —925. szám alatt kiadott végzésében megtagadta a jogi személyiséget a nyugdíj­­egyesü­lettől, azon a címen, hogy alapszabályai nem egyeztethetők össze a tör­vény szellemével, amely megköveteli az autonómiát. A törvény­szék egyben utasította a nyugdijegyesületet új alapszabálytervezet kidolgozására. Erre azonban már nem került a sor. Eltűnt minden és csak most, nyolc év után kelt életre, mint a modern tisztviselőélet egyik regényes feje­zete, — egy szövevényes per kapcsán. AMÍG A TURULBÓL DERMATA LESZ— A nyugdijegyesület vagyonát a gyár kezel­te, még pedig, mint kölcsönt Szerepelt az évi mérlegekben és az igazgatóság kamatot fizetett utána a nyugdijegyesületnek. Az 1927. évi mérlegben a nyugdíjalap 3 mil­lió 609.000 lej volt, 1928-ban 4.367.000, ezzel szemben 1929-ben, mikor már a nyugdíjegye­sület vagyona 6 millió lejre szaporodott, — a vagyon a mérlegben már egy bánival sem szerepelt. HATMILLIÓ ELTŰNIK A MÉRLEGBŐL Ez az év azonban nemcsak arról volt ne­ve­zetes, hogy eltűnt a nyugdíjintézet 0 milliója a mérlegből, hanem ebben az évben ért véget az a rivalizálási folyamat, amelyből a kolozs­vári Renner-gyár — a mai Dermata —­ került ki győztesen. A temesvári Turul cipőgyárat néhai Vest Ede báró hozta le Mödlingből, mint Frankl Al­fred G. m. b. H. alapítását. A gyárnak het­venkét fiókja volt, a főtelepei Temesváron, Budapesten és Zágrábban. Ebből a virágzó vál­lalatból alakult ki a nem kevésbé virágzó Tu­rul cipőgyár. A konjunktúrában az egyik fő­­részvényes az Anglo—Austrian Limited volt, amely beolvadt a Kreditanstaltba, a lovag An­­haul, a temesvári Jacobi, az aradi Rosenberg­­családok és a kolozsvári Renner-gyár. A Ren­ner gyár igazgatója, Farkas Mózes dr. előtt már akkor a Bata-művek lebegtek ideálként, meg akarta szerezni a hegemóniát a romániai cipőgyártás fölött, tehát rávette, hogy a bé­csiekkel szemben, álljonn mellé a Jacobin Ro­­senberg-csoport. A terv sikerült, de akkorrára sikerült nemcsak a bécsi részvényeseket, hanem a Turult is kikészíteni. 1929-ben nyilvánosságra került, hogy a gyár­nak horribilis veszteségei vannak és az is, hogy ezek a veszteségek 1926-ból datálódnak, de ennek ellenére állandóan nyereséget mu­tattak ki, amíg végre 1929-ben az állandó nye­reség — 40 millió lej nyílt veszteségben ragyogtak a mérlegben. ELOLVADT A 6 MILLIÓ LEJ Ekkor Jacobi Kálmán dr. a nyugdijegyesü­­letnek az igazgatóság részéről delegált elnöke, gyűlésre hívta össze a nyugdíjegyesület igaz­gatóságát. Bejelentette, hogy az alapszabályok értelmében kimondják a nyugdíjegyesület fel­oszlatását és minden tag visszakapja a befizetett pénzét. Erre az alapszabályok jogot adnak az igazga­tóságnak, mert a gyár megszűnés előtt áll és az alapszabályok szerint ugyanakkor megszű­nik a nyugdíjegyesület is. Fogadják el tehát az ajánlatot, mert ellenkező esetben az alapszabá­lyok 32. szakasza alapján a vagyon vagy egy másik hasoncélú intézményre, vagy pedig a munkaügyi minisztériumra száll, így, ha nem fogadják el az igazgatóság ajánlatát, a nyugdíjalapra a román állam teljes joggal ráteszi a kezét. A tisztviselők nem merték visszautasítani az ajánlatot, többek között azért sem, mert abban reménykedtek, hogy a Turul megszüntetése esetén a Dermata-művek átveszik őket s igy hozzájárultak, hogy az ajánlatot az 1930 ja­nuári közgyűlése elé terjesszék. 1929 december 1-én lezárták a gyár üzleti mérlegét, ebben a 6 milliós nyugdíjalap már nem szerepelt. A januári közgyűlés után eddig a 6 milliós nyugdíjalapból kifizettek 40 tiszt­viselőnek és alkalmazottnak — 600.000 lejt! Mind a negyvenen hallgattak a jobb jövő re­ményében, ami rövidesen be is következett. Be, csak kissé másként, mint ahogy a negyven ember elképzelte, még ennek az évnek márciu­­­sában, tehát rá két hónapra a gyár tisztviselőinek és alkalmazottainak 90 százalékát elbocsátották, a gyárat pedig átvitték Kolozsvárra. Nem volt már se nyugdíjalap, se állás. [ 1933. december 6. BR­­E BOIWAP Romániában több lesz egy milliomossal. Miért ne lehetne éppen Ön az ? Kísérje figyelemme! a II. húzásait december 7-ikén és 8-ikán. De mindenkinek a zsebében legyen em sors­jegy, amely teljes életére sorsdiánlt. Bék­ét! Jacobi, a chevalier sans peur et sans reproche... De az ügyek ilyetén megoldásába nem mindegyik nyugodott bele. Ezek közül Witt­­rich Vilma tisztviselő, aki 1917-óta volt tagja a nyugdíjegyesületnek, elhatározta, hogy tör­vényes útra tereli a nyugdíjegyesület ügyét. Wittrich Vilma 17.500 lejt kapott nyugdíjbe­­fizetés címen vissza, holott a 6 milliós nyug­díjalapból 150.000 lej jár neki. Bűnvádi felje­lentést tett Jacobi Kálmán dr. nyugdíjegyesü­­leti elnök, Kirschner Ferenc igazgató, nyug­­díjegyesületi alelnök, a nyugdíjegyesület öt igazgatósági tagja és végül a Turul cipőgyár ellen hűtlen kezelés címén, de ugyanakkor pol­gári kerestet indított a 150.000 lejért is. A bűnvádi feljelentés még nem került tár­gyalásra, a polgári pert most tárgyalta a te­mesvári törvényszék lile dr.­Budescu taná­csa. Wittrich Vilmát Brebera Vencel dr. kép­viselte, míg a gyár részéről Faur Jones dr. és Jacobi Kálmán dr. jelent meg. Ez a részlete­zés, amint az alábbiakból kitűnik, igen fon­tos. Brebera dr. ismertette a fent vázolt előzmé­nyeket és kérte a bíróságot, állapítsa meg az alperesek anyagi fellősségét. A gyár képvise­letében Faur dr. ellenezte ezt, mert szerinte, a nyugdíjalap de jure most is létezik. Különben is a gyár Kolozsváron van, tehát mondja ki a temesvári törvényszék illetéktelenségét és tegye át az ügyet a kolozsvári törvényszékhez. Ezek után állott fel Jacobi Kálmán dr., még ­ Mi lesz idén az nélküliekkel? Ez évben Aradon megfeledkeztek a nyomorenyhítő akcióról A politikai rezsim­változás izgal­maiban észre sem vettük, hogy lassan, de biztosan bevonultunk a télbe. Minden­nek ellenére, Aradon semmit sem hal­lunk még a munkanélküli segélyakció­ról. Idén télen — jólleht már karácsony­­felé haladunk, — még nem csak hogy szervezett, hivatalos munkanélküli akció nem indult ebben a városban, de jóté­konysági akcióról sem igen hallhatunk a munkanélküliek megsegélyezésével kap­csolatosan. Arad ezer és ezer munkanélküli csa­ládja kétségbeesetten startol a tél bor­zalmas vesszőfutására. A koldusok elle­pik a várost, éhes, fáradt, vánszorgó ala­kok könyörögnek alamizsnáért. De a na­pi politika, a keservesen nyikorgó politi­kai verkliszavak elnyomják a szeren­csétlenek jajveszékelését. Érdemes és érdekes megfigyelni szom­batonként az aradi üzleteket. Hallgató­lagos megállapodás értelmében az aradi koldusok hétköznap nem háborgatják a kereskedőket. Egyszer egy heten, szom­baton jönnek csak alamizsnáért. Sorba jönek, egymásnak adják a kil­ik­­­ ezek a jellegzetes f­gurák, kik ilymótri tven­­ banis és egylejes alamizsnákból sze-­­­res „keresetre“ tettek szert és igy, bár­milyen gyatrán, de el tudják tengetni az életüket. De hányan vannak, hány százan azok, akik nem jönnek el sem szombaton, sem hétfőn, sem csütörtökön a külvárosi nyo­mortanyák odúiból, akik éhezve, vacog­va, fázva kínlódják át az éjszakát. A munkanélküli tömegek nem koldulnak alamizsnát, hanem maguk ráhagyva nyo­morognak, küzdenek az éhenhalással. . . Tisztelettel és szerényen javasolnánk az illetékes hivatalos és félhivatalos kö­röknek: pillantanának talán túl a magu­k vezette árnyékon és indítanák meg végre idén Aradon a nyomorenyhitő akciót. — A bíróság felmentette Baumgarten László tanárt. Csíkszeredáról jelentik: Megírtuk már annak idején, hogy Baum­­garten László Csíkszeredái róm. kath. gimnáziumi tanárt kommunista tevékeny­ség vádjával letartóztatásba helyezték.­­ A széleskörű érdeklődést keltett ügyben most ítélkezett a törvényszék, amelynek során a tanárt, bűncselekmény hiányá­ban ,mentették és elrendelték azonnali ábra helyezését. 7. oldal Még nem késő, milliomos lehet! Vegyen osztálysors­egye ! Húzás december 1-ikén és 8 én Brassó körzeti tőelárusító : Brassó, Weiss Mihály­ u. 5 Telefon 3­99. Ne mulassza el megújítani sorsjegyét! szenzációsabb részlettel szolgálni az amúgy is elég érdekes részletekkel szolgáló perhez. Ja­­cobi dr. Breberának azon előterjesztésére léten vált, amely szerint ő — Jacobi — kijelentett©, hogy a nyugdíjegyesület vagyonára az állam teljes joggal ráteheti a kezét, ha nem fogad-* ják el az igazgatóság ajánlatát. Erre reflek­tált Jacobi a következőkben: „ Én, a román koronarend lovagja, a Meritul Industrial I. osztályának tulaj­donosa, román tiszt és ha hazafi, nem tűröm, hogy egy Brebera adjon nekem patriotizmusból és lojalitásból leckét. Egy Brebera, akiről köztudomású, hogy azért lépett ki a magyar pártból, mert annak kisebbségi politikáját nem tartot­ta elég irredentának. Jacobi Kálmán karrierje kétségtelenül nem a rendjelek jegyében indult. Ellenkezőleg: úgy indult, hogy Jacobi Kálmán nagyon jó barát­ja volt Kun Bélának, amikor Kun a kolozs­vári munkásbiztosító igazgatója volt, így ke­rült Jacobi is a munkásbiztosítóhoz és ezzel a progresszív mozgalmak vezetői közé. Elnö­­­ke volt a sokezer tagot számláló Magántiszt­viselők Szakszervezetének és végül a Károlyi kormány érdemeinek jutalmazására kinevezte kormánybiztos-főispánnak. Amilyen buzgón szolgálta Jacobi a pro­gresszív eszméket, legalább olyan erővel for­dult ellene, amikor mint gyárigazgató szembe­került egykori harcostársaival. Még igazgató­­társai is soknak tartották néha, amit ezen a téren végzett és ugyanígy nem akadt egyetlen igazgató sem a Turulnál, aki vállalkozott vol­na a 6 miliós nyugdíjalap fenti elintézésére. Jacobi vállalta. Talán ezt akarta Brebera dr. elmondani, amikor felállott, hogy Jacobinak válaszoljon, de alighogy elkezdte. — Ami az imént elhangzott ünnepélyes hű­ségnyilatkozatot illeti... de tovább nem juthatott, mert az elnök meg-­­vonta tőle a szót s igy mindörökre válasz nél­kül maradt a progressziv­ mozgalmak egykori vezérének történelmi jelentőségű nyilatkozata. Asztalos Nándor ÜDE NŐK KEDVELT PUDERE p­ouori FORINI

Next