Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-27 / 21. szám
1936. január 27 nerringi Eszmék, szabyeficiói és részvétiyfecsegett közelharca: EZ A FRANCIA SAJTÓ! Zsidófaló lap »zsidó idegre»« Részében, fajvételem csekk- fessefehéri és példás mulató neokatolikus fasissztaellenesség SEREGSZEMLE A SZÉLSŐJOBBTÓL A SZÉLSŐBALIG Bras®ö. Január 13. 1933 októberében azon a körúton, ahol Ady Endre először találkozott a párisi ősszel, húsz fiatalember rohant végig. Vastag Sálat viseltek, vasalt nadrágot, ajkuk szélén pedig ott csikózott az a félig gúnyos, félig öntelt vonás, amelyről olyan könynyű megismerni a Lajosok korának francia arisztokráciáját. A húsz fiatalember harsány kiáltásokkal rohant végig a Szent Mihály-körúton, hónuk alatt hatalmas röpiratkötegekkel. Belenéztek a szép lányok szemébe és a kezükbe nyomtak néhány nyomtatott lapot. Végigtáncoltak a kis bisztrók márványasztalai mellett és a forró grog, vagy a sárga pernód mellé odatettek egy röpiratot. Mindenkit félrelöktek és a legnagyobb tömegben dühödt erővel vágtak utat maguknak. A francia arisztokrácia, az évtizedek óta hallgatag gascognei nemesség, a Garonne melletti uradalmak gőgös urainak fiai, az antikus légkörben nevelkedett katotikus ifjak, a monarchikus hagyományok emlőin felnevelkedett párisi „hazafiak őseik és elődeik félévszázadba kényszerű visszavonulása után újra jelentkeztek az utcán. A korban a harcos hazafiság századát érezték és mivel a Rajna másik oldalán már zsúfolásig megteltek a koncentrációs táborok, úgy érezték, hogy elérkezett az idő, amelyben úgy fognak élni munka nélkül, jobbágyok verejtékéből, ahogy őseik egykor, a Lajosok idején, a napkirály korában, vagy később, mikor madame Dubarry virágzott és La Roche Foucauld gróf kergette Versailles kertjeiben a Ginettek mosolyát. A húsz ifjú egyre száguldott Szent Mihály körútján. Röpiratukat De la Rocque ezredes írta alá, egy ismeretlen ember, aki tüzet szórt a radikálisokra, zsidóbérencnek nevezte Leon Blumot, lecsúfolta a demokráciát és szovjetkémnek kiáltotta ki Herriot-t, a lyoniak pipás polgármesterét. Egy röpiratot nekem is kezembe nyomtak. Itt találkoztam először, 1933 őszén, a világfasizmus francia változatával. DE LA ROCQUE GRÓF, a francia fasizmus „führere f Egy rikkancs, két rikkancs, a nehézipar, meg a trolafélek A gall polgár a bisztró terraszán, a biztos évjáradék és a busás postatakarékpénztári betét nyugalmában nevetett egyet. A röpiratot elvitte a tarokkparti mellé és harsány kacajjal felolvasta a Hausmann-bulvári kereskedőnek, a Credit Lyonnais kistisztviselőjének, a sarki putik tulajdonosának, meg a rantiné-nek. De teltek az idők. Amig a francia polgár sakkozott és hatalmas kultúrájával egyre őrködött a gall hagyományok felett, egyre több FRANCOIS COTY lett az ultrikkancs a Bul Michen és egyre több a röpirat. Kivonult az utcára a Tűzkereszt és sorra követte őt a Solidarité Francaise, a Jeunesses Patriotes és ha még hozzávesszük ehez a táborhoz a királypárti Charles Maurras és Maurice Pujo királykorteseit, elgondolhatjuk, hogy máról holnapra felduzzadt a francia fasizmus szellemi arcvonala Először csak a Latin-negyed szakállas festői és modoros művészei között szórta szét a szél a pamflettek hatalmas nyalábját, de három évvel később már a hivatalos jelentés szerint is háromszázezer ember vonult fel a Tűzkereszt zászlai alatt a Concorde-tér és az Etoile között július 14-ikén, a Bastille lerombolásának hagyományos emlékünnepén. A Tűzkereszt hazafias volt és ebben a francia fasizmusban hamar megtalálta -számításait Schneider-Creuzot bársonyszékében hadiipar mágnása és ha ehez hozzávesszük azt is, hogy De la Rocque gróf Weille-nek, a hatalmas párisi Societé d’electricité elnökének a sógora s egyben a társaság igazgatósági tagja, könynyen kiszámíthatjuk, hogy milyen anyagi és nehézipari tőkék vonultak fel a Tűzkereszt mögött. A francia fasizmus harcot hirdetett és mi kellett egyéb a Comité de Forge-nek, a francia nehézipar szövetségének ahhoz, hogy felkarolja ezt a tábort, amelyben impentlista tervek szitóját, hadi készülődések is felfegyverkezési szándékok leghangosabb szószólóját látták. A fasiszta front hamar megszületek. De a francia polgár is észretért, a radikálisok, a köztársasági szocialisták, a kommunisták, a francia szocialisták és Leon Blum pártja gyorsan összeült s a francia szabadságjogok hagyományain megszületett a Népfront. A két tábor és a francia polltika kisebb erőcsoportjai nyíltan kialakultak. És ha mélyebben bele akarunk látni a francia politikai élet szakadékaiba, tartsunk talán üregszendét a francia sajtó felett. Lássuk, kiből áll, mit akar, milyen erők húzódnak mögötte és melyek a mozgató eszméi? Ms a sajtótörvény nem ismeri a lapelkobzást, utasították a rendőrséget, hogy reggel, mikor a Gringoire példányai megjelennek az újságkioszkokban, az egész ország területén vásárolják össze a lapokat. Ez az utasítás a francia külügyminisztériumnak 375 ezer frankjába került (közel két és félmillió lej). Természetesen néhány példány mégis eljutott az olvasótáborokhoz és mikor a Gringoire következő száma megjelent, a francia nagylap szerkesztősége sietett cáfolni, hogy a rendőrség összevásárolta a példányokat. az uszitó francia sajtó elhunyt vezére. A szélsőjobbtól a jobbközépig A francia fasizmus szellemi arcvonalához tartozik a francia királypárti mozgalom is. A francia rojalizmus vezére, Leon Daudet, két alvezére pedig Charles Maurras, Maurice Pujo, lapjuk a L‘Action Francaise, jelöltjük pedig a száműzetésben élő Jean, a guisei herceg. A mozgalom fellegvára a Latin-negyed, amelynek királypárti diákjai, valamennyien előkelő szülők gyermekei, este hattól nyolcig éktelen csatakiáltásokkal kísérve árulják hivatalos lapjukat a párisi utcán. A mozgalom egyik erőssége még a régi Ie de France területén,k monarchista hagyományokon felnöveledett „úri osztálya“, a formandiai nemesek és azok a vis- eeavonult francia nagybirtokos családok, amelyek a Lajosok kora alatt kapták a grófi, hercegi címet. A mozgalom teljesen jelentéktelen. Sem pénze, sem tömegei, sem kivételes szellemi vezérei nincsenek. Nyomban utánuk következnek a tűzkeresztesek, a hazafias ligák, a Solidarité Francaise, ezeknek azonban nincs napilapjuk. Rokonszenvezik velük a jobboldali Gringoire, H. de Carabuccia korzikai képviselő 500 ezer példányban megjelenő hetilapja, amely egyike a francia nyelvterület legnagyobb sajtószervének. Érdekes és kivételes jelenség, hogy amíg a francia jobboldali mozgalom súlyban és számban egész jelentéktelen a francia demokrácia hatalmas tömegeihez mérten, a francia hetilapsajtó legnagyobb része a jobboldal is néha komoly támogatást is ad a tíszkereszteseknek. A Gringoire után nyomban következik a Candida, amely több mint egy negyedmillió példányban jelenik meg, azután a Marianne, amely már csak enyhén jobboldal. Jellemző a Gringoire fasiszta kapcsoltaira az a hadjárat is, amelyet Henri Beraud, a lap vezető cikkirója, nap-nap után folytat az angol külügyminisztérium élén, különösen azzal kapcsolatban, hogy Eden az olaszellenes megtorló rendszabályok kiterjesztése hívének mutatkozik. Mikor Henri Beraud „Nen' című cikkében (Nem) felhívta a francia közvéleményt arra, hogy szegüljön nyíltan szembe egy esetleges olasz, ellenes hadjárattal és szakítson az angolbarát politikával, a Quai d'Orsay urai nagyon kényelmetlenül érezték magukat és mivel a fran U. E. 13. oldal A FIGARO KÖPENYEGET FORGAT. . . Közvetlenül a jobboldali hetilapok mellé sorakozik az enyhén királypárti és katolikus Le Malin, a jobboldali mozgalmakkal rokonszenvező Le Journal és ide sorozták annak idején az időközben megszűnt Volontét is, amelynek főszerkesztő-tulajdonosa, Albert Dubarry közel két évig vizsgálati fogságban ült a Staviskyvel fenntartott bizalmas kapcsolatai miatt. A hatalmas méretű francia közéleti botrány kipattanása elseperte a Volontét, főszerkesztőjét letartóztatták és Dubarry csak néhány nappal ezelőtt hagyta el a párisi fogházat, mert az esküdtszék felmentette. Vele együtt távozott a gyűjtőfogházból Aimard főszerkesztő, a katolikus és jobboldali Liberté és az Echo de Paris lapvállalatok igazgatója, aki a Stavisky-bűnper során szintén a vádlottak padján ült. Az esküdtszék őt is felmentette. A hazafias és uszító sajtót Francois Coty életében a híres párisi parfümgyáros két lapja, a bonapartista Figaro és az Ami du People képviselte. A Figaro a francia Universalnak felelt meg, az Ami du People pedig 1932—33- ban hatalmas példányszámával felvette a versenyt a legelterjedtebb francia napilapokkal. Elterjedtségének egy titka volt, amíg a francia napilapok ára kivétel nélkül 25 centimes, addig Coty az Amit 15 centimesért vesztegette. Bukása és halála után a lapvállalat felesége, Yvonne Coty kezébe jutott, új szerkesztőség került a napilapok élére és a Figaro új hangja erősen letompult. Megmaradt az előkelő társasági élet orgánumának, a finnyás és finomkodó francia arisztokrácia bidzsumnáljának, mely naponként közli a párisi garden partyk vendégeinek névsorát és Passy előkelő lakóinak zártkörű társadalmi összelevezveit. Coty meghalt és a Figaro hasábjairól rövid időn belül eltűntek a hatalmas idegenellenes kirohanások, amelyek nemzeti jelszavak tetszetős leple alatt tüzet szórtak a párisi „boche“-okre és a „piszkos színesekre‘‘. A közvélemény alig sejtette, mi történt. Csak kevesen tudták, hogy a pálfordulásnak egy titka van: Coty özvegye, a párisi társaságok ünnepelt szépsége, újból férjhez ment. Férje pedig nem más, mint a hatalmas üzleti karriert befutott iasii származású zsidó Cotnereanu-Weintraub Leon Cherbourg román főkonzul, a Colyművek nagyhatalmú vezérigazgatója, aki tavasszal keleteurópai kirándulása során Romániában is megfordult és feleségével együtt Lucian Romier hírlapírónak, a Figaro mostani főszerkesztőjének a társaságában Brassóba is ellátogatott. A sors iróniája, hogy a zsidófaló Cory egyetlen leányát pedig Jean Feder, az ismert bukaresti zsidó hangversenyrendező Parisban tanuló jogász fia vette feleségül. / Párisi pédia — erdélyi tanúság. . A jobboldali táborba kell sorakoztatni azt az erős és kifejlett katolikus sajtót is, amelynek élén a klerikális La Croix a neokatolicizmus francia parazsát élesztgeti és egy katolikus renesszánsz szellemi mozgalmát irányítja. Ennek a tábornak nincsenek hatalmas példányszámban megjelenő lapjai, de élükön nagyrészt nagynevű írók és költők állanak, mint Paul Valéry, a Francia Akadémia elnöke, Francois Mauriac, Jacques Maritain, Paul Claudel és még többen. Abból, hogy ez a tábor nyíltan ellenszegül a parancsuralmi törekvéseknek és legszívósabb ellensége az új Németországnak, sokan tanulhatnának itt Erdélyben is nemcsak egyes szerkesztőségekben, hanem a bánsági pángermán mozgalomban is, amely katolikus egyházi támogatást élvez. A BULVÁRSAJTÓ élén a Paris-Soir és a L‘Intransigeant 411. Két esküdt ellenség, a legnagyobb riválisok. Legutóbb a Paris-Soir került ki győztesen a vetélkedésből, a maga ötszázezer példányával. Melléjük sorakozik az enyhén jobboldali Le Petit Parisien, amelyet külföldön alig ismernek. Pedig ez a lap volt az első, amely repülőgépen küldötte ki riportereit a világ minden részébe és 1 millió 600 ezer példányszámával a vezető helyet foglalja el a párisi napilapok között. A VIDÉK ... Amíg Parisban hatalmas példányszámban megjelenő jobboldali lapokat olvasnak, addig a vidéken, Lillétől Marseilleig és Bordeauxtól Lyonig nem ismernek mást, csak baloldali saj.