Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-27 / 21. szám

1936. január 27 ü. E. 13. oldal nerrTiBgi Eszméli, szabyeficló^i és részoéfiyfeöfegefr közelharca: EZ A FRANCIA SAJTÓ! Zsidófaló lap »zsidó idegre»« Készében, fajvétíelem cseKK- f&sseiehéri és példái musaíö neokatoiilcus fasissztaeslenesség SEREGSZEMLE A SZÉLSŐ­JOBBTÓL A SZÉLSŐBALIG Bras®ö, Január tR. j.933 oktöberéDen azon a körúton, ahol Ady Endre először találkozott a párisi ősszel, húsz fiatalember rohant végig. Vastag Sálat viseltek, vasalt nadrágot, aj­kuk szóién pedig ott csikózott az a félig gú­nyos, félig öntelt vonás, amelyről olyan köny- nyü megismerni a Lajosok korának francia arisztokráciáját. A húsz fiatalember harsány kiáltásokkal ro­hant végig a Szent Mihály-köruton, hónuk alatt hatalmas röpiratkötegekkel. Belenéztek a szép lányok szemébe és a kezükbe nyomtak néhány nyomtatott lapot. Végigtáncoltak a Kis bisztrók márványasztalai mellett és a forró grog, vagy a sárga pernód mellé odatettek egy röpiratot. Mindenkit félrelöktek és a legnagyobb tö­megben dühödt erővel vágtak utat maguk­nak. A francia arisztokrácia, az évtizedek óta hallgatag gascognei nemesség, a Garonne mel­letti uradalmak gőgös urainak fiai, az auiikus légkörben nevelkedett kalotikus ifjak, a mo­DE LA ROCQUE GRÓF, a francia fasizmus „führ ere narchikus hagyományok emlőin felnevelkedett párisi „hazafiak1' őseik és elődeik félévszázadba kényszerű visszavonulása után újra jelentkez­tek az utcán. A korban a harcos hazafiság századát érez­ték és mivel a Rajna másik oldalán már zsúfo­lásig megteltek a koncentrációs táborok, úgy érezték, hogy elérkezett az idő, amelyben úgy fognak élni munka nélkül, jobbágyok verejté­kéből, ahogy őseik egykor, a Lajosok idején, a napkirály korában, vagy később, mikor ma­dame Dubarry virágzott és La Roche Foucauld gróf kergette Versailles kertjeiben a Ginettek mosolyát. A húsz ifjú egyre száguldott Szent Mihály kőrútján. Röpiratukat De la Rocque ezredes irta alá, egy ismeretlen ember, aki tüzet szórt a radikálisokra, zsidóbérencnek nevezte Leon Blumot, lecsufolta a demokráciát és szovjet- kémnek kiáltotta ki Herriot-t, a lyoniak pipás polgármesterét. Egy röpiratot nekem is kezembe nyomtak. Itt találkoztam először, 1933 őszén, a világfa­sizmus francia változatával. fEgy rikkancs, ké< rikkancs, a nehézipar, meg a tfoiafciek A gall polgár a bisztró terraszán, a biztos évjáradék és a busás póstatakarékpénztári be­tét nyugalmában nevetett egyet. A röpiratot elvitte a tarokkparti mellé és harsány kacajjal felolvasta a Hausmann-bulvá- ri kereskedőnek, a Credit Lyonnais kistisztvi­selőjének, a sarki putik tulajdonosának, meg a rantvié-nek. De teltek az idők. Amig a francia polgár sakkozott és hatalmas kultúrájával egyre őr­ködött a gall hagyományok felett, egyre több FRANCOIS COTY. az ttszifó francia sajtó élliunyt vezére. lett az uririkkancs a Bul Michen és egyre több a röpirat. Kivonult az utcára a Tüzkereszt és sorra követte őt a Solidarité Francaise, a Jeunesses Patriotes és ha még hozzávesszük ehez a tá­borhoz a királypárti Charles Maurras és Mau­rice Pujo királykorteseit, elgondolhatjuk, hogy j máról holnapra felduzzadt a francia fasizmus szellemi arcvonaia Először csak a Latin-negyed szakállas festői és modoros művészei között szórta szét a szel a pamflettek hatalmas nyalábját, de három év­vel később már a hivatalos jelentés szerint is háromszázezer ember vonult fel a Tüzkereszt zászlai alatt a Concorde-tér és az Etoile között julius 14-ikén, a Bastille lerombolásának ha­gyományos emlékünnepén. A Tüzkereszt hazafias volt és ebben ;t fran­cia fasizmusban hamar megtalálta -»zámitásait Schneider-Creuzot bársonyszékében hadiipar mágnása és ha ehez hozzávesszük azt is, bogy De la Rocque gróf Weille-nek, a hata'mas párisi Societó d‘electricité elnökének a sógora s egyben a társaság igazgatósági tagja, köny- nyen kiszámíthatjuk, hogy milyen anyagi és nehézipari tőkék vonultak fel a Tüzkereszt mögött. A francia fasizmus harcot hirdetett és mi kellett egyéb a Comité de Forge-nek, a fran­cia nehézipar szövetségének ahhoz, hogy fel­karolja ezt a tábort, amelyben impeii-tlista ter­vek szitóját, hadi készülődések is felfegyver­kezési szándékok leghangosabb szószólóját látták. A fasiszta front hamar megszületek. De a francia polgár is észretért, a radiká'isok, a köztársasági szocialisták, a kommunisták, a francia szocialisták és Leon Blum pártja gyor­san összeült s a francia szabadságjogok ha­gyományain megszületett a Népfront. A két tábor és a francia po'.tika kisebb erő­csoportjai nyíltan kialakultak. És ha mélyeb­ben bele akarunk látni a francia politikai élet szakadékaiba, tartsunk talán svegszendét a francia sajtó felett. Lássuk, ki bői áll, mit akar, milyen erők húzódnak mögötte és me­lyek a mozgató eszméi? Á síéísőjobblól a ioblEiözépig A francia fasizmus szellemi arcvonalához tartozik a francia királypárti mozgalom is. A francia rojalizmus vezére, Leon Daudet, két alvezére pedig Charles Maurras, Maurice Pu­jo, lapjuk a L‘Action Francaise, jelöltjük pedig a száműzetésben élő Jean, a guisei herceg. A mozgalom fellegvára a Latin-negyed, amelynek királypárti diákjai, valamennyien előkelő szü­lők gyermekei, este hattól nyolcig éktelen csa­takiáltásokkal kisérve árulják hivatalos lapju­kat a párisi utcán. A mozgalom egyik erőssége még a régi I'e de France területént k monar- chista hagyományokon felnöveledetí „úri osz- tálva“', a rormandiai nemesek és azok a visz- B?.a\onult francia nagybirtokos családok, ame­lyek a Lajosok kora alatt kapták a gróf', her­cegi cimet. A mozgalom teljesen jelentéktelen. Sem pénze, sem tömegei, sem kivételes szel­lemi vezérei nincsenek. Nyomban utáruk következnek a tüzkereszte- sek, a hazafias ligák, a Solidarité Francaise, ezeknek azonban nincs napilapjuk. Rokonszen­vezik velük a jobboldali Gringoire, H. de Ca- rabuccia korzikai képviselő 500 ezer példány­ban megjelenő hetilapja, amely egyike a fran­cia nyelvterület legnagyobb sajtószervének. Érdekes és kivételes jelenség, hogy amig a francia jobboldali mozgalom súlyban és szám­ban egész jelentéktelen a francia demokrácia hatalmas tömegeihez mérten, a francia hetilap­sajtó legnagyobb része — jobboldal is néha komoly támogatást is ad a tíizkereszteseknek. A Gringoire után nyomban következik a Can­dida, amely több mint egy negyedmillió pél­dányban jelenik meg, azután a Marianne, a mely már csak enyhén jobboldal. Jellemző a Gringoire fasiszta kapcsoltaira az a -adjárat is, amelyet Henri Beraud, a lap vezető cikk- hója, nap-nap után folytat az angol külügymi­nisztérium el>n, különösen azzal kapcsolatban, j hngy Eden az olaszellenes megtorló rendsza­bályok kiterjesztése hívének mutatkozik. Mi­kor Henri Beraud „Ncn'- című cikkében (Nem') felhívta a francia közvéleményt arra, hogy szegüljön nyiltan szembe egy esetleges olasz-, ellenes hadjárattal és szakítson az angolba’át politikával, a Quai d'Orsay urai nagyon ké­nyelmetlenül érezték magukat és mivel a fran­cia sajtótörvény nem ismeri a lapelkobzást, utasították a rendőrséget, hogy reggel, mikor a Gringoire példányai megjelennek az újság- kioszkokban, az egész ország területén vásá­rolják össze a lapokat. Ez az utasítás a francia külügyminisztérium­nak 375 ezer frankjába került (közel két és félmillió lej). Természetesen néhány példány mégis eljutott az olvasótáborokhoz és mikor a Gringoire kö­vetkező száma megjelent, a francia nagyiap szerkesztősége sietett cáfolni, hogy a rendőr­ség összevásárolta a példányokat. A FIGARO KÖPENYEGET FOR­GAT. . , Közvetlenül a jobboldali hetilapok mellé so­rakozik az enyhén királypárti és katolikus L« Malin, a jobboldali mozgalmakkal rokonszen­vező Le Journal és ide sorozták annakidején az időközben megszűnt Volontét is, amelynek főszerkesztő-tulajdonosa, Albert Dubarry kö­zel két évig vizsgálati fogságban ült a Stavis- kyvel fenntartott bizalmas kapcsolatai miatt, A hatalmas méretű francia közéleti botrány Ki­pattanása elseperte a Volontét, főszerkesztőjét letartóztatták és Dubarry csak néhány nappal ezelőtt hagyta el a párisi fogházat, mert az es­küdtszék felmentette. Vele együtt távozott a gyiij tőfogházból Aimard főszerkesztő, a kato­likus és jobboldali Liberté és az Echo de Pari8 lapvállalatok igazgatója, aki a Stavisky-bün- per során szintén a vádlottak padján ült. Az esküdtszék őt is felmentette. A hazafias és uszító sajtót Francois Coty életében a híres párisi parfőmgyáros két lap­ja, a bonapartista Figaro és az Ami dn People képviselte. A Figaro a francia Universulnak felelt meg, az Ami du People pedig 1932—33- ban hatalmas példányszámával felvette a ver­senyt a legelterjedtebb francia napilapokkal. Elterjedtségének egy titka volt, amig a francia napilapok ára kivétel nélkül 25 centimes, ad­dig Coty az Amit 15 centimnsért vesztegette. Bukása és halála után a lapvállalat felesége, Yvonne Coty kezébe jutott, uj szerkesztőség került a napilapok élére és a Figaro uj hangja erősen letompult. Megmaradt az előkelő társa­sági élet orgánumának, a finnyás és finomko­dó francia arisztokrácia leibzsurn,áljának, mely naponként közli a párisi garden partyk ven­dégeinek névsorát és Passy előkelő lakóinak zártkörű társadalmi Összelő vezo eit. Coty meghalt és a Figaro hasábjairól rövid időn belül eltűntek a hatalmas idegenellenes kirohanások, amelyek nemzeti jelszavak tet­szetős leple alatt tüzet szórtak a párisi „boche“-okre és a „piszkos szinesekre‘‘. A köz­vélemény alig sejtette, mi történt. Csak keve­sen tudták, hogy a pálfordulásnak egy titka van: Coty özvegye, a párisi társaságok ünne­pelt szépsége, újból férjhezment. Férje pedig nem más, mint a hatalmas üzleti karriert be­futott jasii származású zsidó Cotnereanu-Vein- traub Leon Cherbourg! román főkonzul, a Coíy- müvek nagyhatalmú vezérigazgatója, aki ta­vasszal keleteurópai kirándulása során Romá­niában is megfordult és feleségével együtt Lu­cián Romier hírlapírónak, a Figaro mostani főszerkesztőjének a társaságában Brassóba ií ellátogatott. A sors iróniája, hogy a zsidófaló Cofy egyet­len leányát pedig Jean Feder, az ismert buka­resti zsidó hangversenyrendező Parisban tanu­ló jogász-fia vette feleségül. / Párisi pé!Ja — erdé'yi tanúság. . A jobboldali táborba kell sorakoztatni azt az erős és kifejlett katolikus sajtót is, amelynek élén a klerikális La Croix a neokatolicizmus francia parazsát élesztgeti és egy katolikus iö- nesszansz szellemi mozgalmát irányítja. Ennek a tábornak nincsenek hatalmas példányszám­ban megjelenő lapjai, de élükön nagyrészt nagynevű Írók és költők állanak, mint Paul Yaléry, a Francia Akadémia elnöke, Francois Mauriac, Jacques Maritain, Paul Claudel és még többen. Abból, hogy ez a tábor nyiltan el­lenszegül a parancsuralmi törekvéseknek és legszivósabb ellensége az uj Németországnak, sokan tanulhatnának itt Erdélyben is nemcsak egyes szerkesztőségekben, hanem a bánsági pángermán mozgalomban is, amely katolikus egyházi támogatást élvez. A BULVÁRSAJTÓ óién a Paris-Soir és a L‘Intransigeant 411. Két esküdt ellenség, a legnagyobb riválisok. Leg­utóbb a Paris-Soir került ki győztesen a ve­télkedésből, a maga ötszázezer példányával. Melléjük sorakozik az enyhén jobboldali Le Pe­tit Párisién, amelyet külföldön alig ismernek. Pedig ez a lap volt az első, amely repülőgé­pen küldötte ki riportereit a világ minden ré­szébe és 1 millió GOO ezer példányszámával a vezető helyet foglalja el a párisi napilapok kö­zött. A VIDÉK ... Amig Parisban hatalmas példányszámban megjelenő jobboldali lapokat olvasnak, addig a vidéken, Liliétől Marseilleig és Bordeauxtól Lyonig nem ismernek mást, csak baloldali saj-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék