Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)

1937-08-27 / 175. szám

ülfm ,.­.---------------- —------, -------. - .......... . V * S3 ® te 2. lidTvtárít 91 OC1 7 * • *@bii\Pi;3T ?'* "*­?no i«) 1 te 5* 4 Előfizetési pflflámi XL­III. évfolyam 175. szdm prti^""3^zssd * Péntek * 7037. augusztus 27. Egyes szánjára: 3 Id Magyarországon 20 fillér A hat éves jóslat Az északkínai események első hetei­ben, az új japán—kínai hadüzenet nél­küli háború elején Anglia és az Egyesült Államok egyes vezető körei szemet huny­tak a való helyzet felett s az incidense­ket igyekeztek a szokásos ,.helyi'4 össze­csapások mértékére degradálni. Ez segí­tette a japán hódítókat Északkína elfog­lalásáról szövögetett terveik első részé­nek végrehajtására. Mint annak idején az olasz és német fasiszták Abesszíniá­ban, a Rajnavidéken, Marokkóban és Spanyolországban, a japán támadók is először kísérlet ballonokat bocsátottak fel annak kikémlelésére, hogyan fognak viselkedni a leginkább érdekelt hatal­mak, Nagybritannia és az USA. Az északkínai események kezdetét a „harci felderítés“ szakaszának lehetne nevezni. Miután úgy találták, hogy az Egyesült Államok kormánya kitart a kollektív biztonsággal és békével szembeni izolált­sága mellett, tehát a valóságban a sem­legességért van s Anglia is kitart a visz­­szahuzódás és a kompromisszumok politi­kája mellett, a japán militaristák utolsó gátlásaikat is levetették s minden fron­ton döntő támadásba mentek át. Bizonyos világhatalmak, különöskép­pen Anglia vezető körei azt remélték, hogy Japán támadása Északkínában „más irányban" indul majd meg, ahol azután Tokió annyira leköti erőit, hogy a japán expanzió Dél- és Középkínában, vala­mint a Csendes óceánon hosszabb időre eltolódik. A legutóbbi hetek eseményei világos bizonyítékait adták, hogy az ilyen remények teljesen alaptalanok. A japánok nagy provokációkat készítenek elő Anglia közvetlen közép- és délkínai érdekkörzeteiben. A japánok nyíltan be­szélnek terveikről a Jangcse völgyében, ahol hatalmas angol érdekek fekszenek. A japánok francia osztagokat támadtak meg s megkísérelték a tiencsini angol és francia koncesszió megsemmisítését. Mos­tan pedig Sanghajt ostromolják, Kína legfontosabb kikötőjét, az angol, fran­cia és amerikai érdekek csomópontját. A legutóbbi események újonnan bizo­nyítják, hogy Kína elfoglalása nem ön­célú a japán imperialisták szempontjá­ból, akik a Mennyei Birodalom elfogla­lásával kedvező helyzetbe akarnak jutni egy világháború esetére a világ új fel­osztásának kikényszerítésére. Most kap különleges jelentőséget az 1927-ben ki­dolgozott híres Tanaka memorandum. Memorandumában Tanaka hangsúlyozta, hogy Kína elfoglalása az első szükséges szakasz Japán „megszentelt kü­ldetésé­­ben­”. Mandzsúria elfoglalásának tanulságai bebizonyították már, hogy a felhívások, melyekben a nagyhatalmak Japán „be­látására é­s ,,józan eszére" apellálnak, tel­jesen céltalanok. A tények azt is kellő módon bizonyították már, hogy a béké­ért folyó közös harc izolálása, a japán agresszivitás elől való meghátrálás, a „be nem avatkozás“ csak a japán támadó kedv teljes kifejtését segíti elő s növeli az új világháború veszélyét. Csak a bé­ke aktív organizálása, a békében érde­kelt hatalmak közös fellépése hozhat eredményeket, csak ez fékezheti meg a japán támadókat Ezt már több élesszemű­ amerikai poli­tikus is belátta, ha egy kis késedelemmel is. Stimpson volt amerikai államtitkár „A távolkeleti válság“ című­ könyvében a következőket írja a bábom és béke Sorsáról: „1931-ben, midőn a kormányban dolgoztunk, beláttuk, hogy az ipar s a szoros közlekedési hálózat világában a pusztító háborúk kiterjedésének veszélye igen nagy s ha nem fékezik meg, civili­zációnk halálos veszedelmévé válhat. Úgy véljük, hogy a háborút csak a népek kö­zös fellépésével lehet elhárítani. Állítjuk, hogy háború kitörése esetén nincs nem­zet, még a leghatalmasabb sem, mely meg tudna menekülni az óriási gazdasági áldozatoktól s a háborúba való belevonás veszélyétől“. Stimpson szavai, melyek eredetileg 1931-re vonatkoztak, ma különösen ak­tuálisan csengenek. ­egtizedelés dran és a hétszeres hinni védelmi vonal áttörése után száll­­hatnak partra Sanghajnál a japánok A nankungi kormány Szecsuan tartományba teszi át székhelyét Elesett a sanghaji japán légi haderő parancsnoka — Kalganba nem vonult be a kvantungi had­sereg és a nankaui szoros még nem esett el — Nankaunál már 150 ezer japán harcol — N­ japánok még mindig azt ál­­tják, hogy Sanghajnál 70 ezer embert partra tettek — Megmozdult a japán ellenzék és felelősségre vonja a háborús „kalandért“ a kormányt A távolkeleti bábom megfosztja Németországot Kínai nyersanyag beszerzési piacától Sanghaj, augusztus 23 A japán—kínai harcokkal kapcsolatban ellentmondó jelentések érkeznek. Mindkét harcoló fél sikerekről számol be, annyi azonban ennek ellenére is megállapítható, hogy a japánok légi tüzérségi fölénye nem bizonyult elégségesnek az el­keseredett kínai ellentállás letörésére. Komoly veszedelmet jelent a Kínában partraszállott japánokra az, hogy újabb erő­sítő csapataik partraszállítási kísérlete Sanghaj környékén véres kudarcba fulladt. A kínaiak erősen megszervezték a parti védelmet és súlyosan megtizedelték, szinte­­harcképtelenné tették a partra tett japán csapatokat. Az északkínai harctéren sem olyan rossz a kínaiak helyzete, mint ahogyan a tegnapi jelentések beállították. Kide­rült, hogy Kalgan még kínai kézen van, a nankaui hágónál sikeresen védekeznek a kínai csapatok, a Peking-tiencsini japán harcvonal ellen pedig 400 c.főnyi kínai hadsereg van felvonulóban. Mindennek a hatása érzik már Japánban is. A hatalmas többségben levő parlamenti közvélemény helyteleníti ezt a háborús kalandot. A japán kormány katonai szakértői erősen lebecsülték a kínai hadsereget, amely a harctérről visz­­szatért sebesültek szerint lelkesen harcol és vadul támad. Érdekes megemlíteni azt is, hogy tokiói jelentés szerint Haruta volt japán külügyminiszter, aki sokáig volt nan­­kingi követ, közelebbről Kínába utazik. A Nicsi-Nicsi lap jelentése szerint Haruta magánember ugyan, de igen jó vi­­szonyt tart fenn a nankingi kormány embereivel. A tokiói külügyminisztérium pedig kijelentette, hogy Japán és Kína kö­zött hivatalosan nincs hadiállapot, a kínai követ Tokióban van és összeköttetést tart a japán kormánnyal. Feltűnő a francia sajtó állásfoglalása is. A lapok javarésze a be nem avatkozás politikája mellett vonul fel, mert ez a politika a spanyol kérdésben is hasznosnak bizonyult. A japánbarát Németország is hallat magáról. Az ipar képviselői összegyűltek és megállapították, hogy a kínai—japán viszály rendkívül súlyos helyzetbe hozta Németországot, mert nem kap nyersanyagot és nem szállíthat félgyártmányokat. Sanghajban teljesen zavaros a hadihelyzet A sangh­aji harcokról a legellentéte­­sebb értelmű jelentéseket adnak ki a japán és kínai hírforrások. Úgy látszik, hogy a legutóbbi s az ezzel kapcsolatos hadisiker főkérdése az újabb japán csapatok partraszállása volt. Sanghaj­­ban, a városban, a kínaiak fölénye már elvitathatatlan volt s ezért a japán hadvezetőségnek mindent el kellett kö­vetnie, hogy hadihajói és repülőraja védelme alatt újabb japán csapatokat tegyen partra. A legújabb hadi jelen­tések javarésze ezeknek az újabb csa­patoknak a partraszállásával kapcsola­tosak. A semleges megfigyelők szerint a japán csapatok patraszállítása sike­rült, de csak irtózatos veszteség árán s igy nem lehetetlen, hogy a partraszál­lással kapcsolatos csata valóban döntő jelenőségű a sanghaji hadihelyzet to­vábbi kialakulására vonatkozólag. A külföldi sajtóirodák jelentése sze­rint a kínaiak igen jól előkészültek a tengerpart védelmére. Az első vonalat gépfegyverekkel szerelték fel, utána pe­dig kiképeztek egy másik jól megerősí­tett védelmi vonalat is, mintegy 500 méternyire az első vonal mögött. A két védelmi vonal között viszont akname­zőket építettek ki. A partraszálló ja­pánok súlyos veszteségek árán áttörték az első védelmi vonalat s megkezdették a lassú előrenyomulást. Így értek el a rejtett aknamezők területére. Ezeknek a felrobbanása valóságos katasztrófát jelentett a japánokra. Szinte az egész partra tett hadsereg megsemmisült. Egyes hírforrások szerint 5 ezer japán katona lelte halálát a Wusung erőd kö­zelében, ahol a kihajózási kísérlet tör­tént. Az angol sajtóirodák haditudósí­tóinak jelentése szerint a japánok Wu­sungnál ugyanabba a hibába estek, mint az angol csapatok a világháború alatt Gallipolinál. Ezekkel a hírekkel szemben a japán hírforrások hangoztatják, hogy a japán csapatok partraszállítása a tervek sze­rint történt meg s aránylag csekély veszteséggel járt. A Wusung erőd környékéről vissza­érkezett idegen megfigyelők szerint a japánoknak egy hadosztályt, tehát­­ mintegy 12 ezer ezer embert sikerült partratenniök. Azok a hírek, hogy a japán hadvezetőség a Jangese folyó partján, Liuchuapoo­nál is csapatokat tettek volna partra, nem nyertek meg­erősítést. Valószínűnek látszik az a fel­­tevés, hogy a japánok több ponton ki­­sérelnek meg kisebb csapatokat kiha­józni, hogy a kínaiakat zavarba hozzák s titokban tartsák, hol akarják az át­ütő erejű támadást megkísérelni. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért vannak a kihajózásról ilyen ellentétes jelentések. Lehetséges, hogy a kihajó­zás egy-két ponton sikerült, míg máshol valóban lekaszabolta­­ a kínai védelem a partraszálló japán csapatokat. A japánok megfenyegetik a kínai városrészt A sanghaji japán hadsereg egyik kimagas­ló személyisége nyilatkozatot adott a külföldi sajtóirodáknak. Nyilatkozatában kijelentette, hogy a putungi kínai tüzérség bombázta a honkeui japán főhadiszállást s ennek a bom­bázásnak már 50 halottja és 200 sebesültje van a polgári lakosság soraiból. Ha a bombá­zás nem szűnik, úgy a japán hadseregnek ki kell vernie a kínaiakat Putungból. Majdnem bizonyos, hogy a Putungból menekülő kínaiak a kínai városrészbe, Nantaóba menekülnek. Ennek a városrésznek 500 ezer lakosa van. A japán tüzérség kénytelen lesz bombázni Nan­­taót is, előbb azonban figyelmeztetni fogja a polgári lakosságot. Nantao a francia enged­ményes terület szomszédságában van. A japán csapatok készülődéséből valóban arra lehet következtetni, hogy rövidesen kemény japán támadás következik Putung ellen. A kínai főhadiszálláson arra a fenyegetésre, hogy a Putung ellen vonuló japán csapat alig ezer főre tehető s így az esetleges támadás semmi sikert sem ígér a japánoknak. A Reuter-ügynökség jelenti: Csang-Kaj-sek kínai hadvezér jelentést kapott a Wusung erődből A jelentés szerint a kínai csapatok kemény harc után, amely kora reggeltől egész nap tartott, megsemmisítettek egy japán csapatot, amely 5 ezer főből állott s amelyet most tettek partra a japán hajók. A halottak között van egy japán tábornok és a japán lé­gi haderő parancsnoka is. A japán tengerészeti parancsnokság közlése szerint 70 ezer japán katonát sikerült partra tenni Liho közelében. Ez a hadsereg dél felé indult el. Lou­eng köze­lében csata volt, amelyben a japánok marad­tak győztesek. Kínai jelentések szerint a kínai vizeken lévő japán hajóhad védelme alatt partra tett japán hadosztály Sanghajtól északnyugatra 50 kilo­méterre megszállotta Lou­eng város környékét A kinaiak ellentámadásba mentek át s egészen a partra szorították vissza a japá­nokat, akiket végül is körülkerítettek. A harc még tart. A kínai főhadiszállás cáfolja azt a hírt, hogy Liuhot elfoglalták volna a japánok. Lo­­tiengtől is visszaűzték őket, de még kezükön van Csaotang községe. A kínai csapatok min­denütt erős nyomást gyakorolnak a japán vo­nalakra.

Next