Brassói Lapok, 1939. augusztus (45. évfolyam, 174-199. szám)
1939-08-20 / 190. szám
élyét, jórészt a focibast inkább naivitás. Nemvitás, hogy a háborús ország sorsát intéző legmagasabb körök személyi épségét még légitámadás esetén is — ami ellen különben ma már hathatós védekezési lehetőségek vannak —biztosítani lehet. A spanyol polgárháború során nem sikerült felülről eltalálni sem Francot, sem Negrint, sem a két fél egyik miniszterét, vagy vezérkari főnökét sem. A felsőbb körök kockázata, amely tényleg sokszorosan nagyobb mint a múltban bármikor, nem a légitámadásokban rejlik, hanem az esetleges vereség utáni rendszerváltozások beláthatatlan következményeiben. A belpolitikai és világnézeti ellentétek ma százszor kiélezettebbek,mint valaha, sőt, a nemzeti-imperialista ellentétek is világnézeti álarcot öltenek. (Demokratikus hatalmi blokk itt, tekintélyállamok csoportja ott...) A háborút vesztett állam minisztere vagy diplomatája régebben sem ült rózsákon s mindig a lemondás, ha ugyan nem aszáműzetés volt a sorsa — ma azonban valószinübb az, hogy feldühödött népe lámpavassal nyugtázza balul sikerült számítását. A rendszerek, amelyek manapság békeidőben is kemény eszközökkel védik meg létüket belső ellenségeik ellen, vezetőikkel és minden hívükkel együtt számíthatnak arra, hogy a háborús vereség utáni sorsuk a történelem legelrettentőbb fejezetét képezi majd. Ez azonban — vethetik ellen — egyedül nem elég a hadüzenettől való elrettenésre, ha egy állam a siker jegyében indíthatja meg hadait. •Csakhogy a „siker reményével“ is baj van. A KIALAKÍTHATATLAN FRONTOK A kávéházi Konrádok, akik hol őszre, hol tavaszra lankadatlanul bejósolják a háborút, tóba a gyakori hibába esnek, hogy hisznek atörténelem ismétlődésében. Holott már Deinokritos, az ókori bölcs is megmondta, hogy soha kétszer ugyanabba a folyóba nem márthatjuk be Lábunkat s a történelem hullámai épúgy változnak, mint a folyó habjai. , Hát persze, jelen vannak" a világháborút kirobbantó összes okok. A vetélkedés a gyarmatokért és a világpiacokért, a „Drang nach Osten“, a Berlin—Bagdad vonal berlini álma, a pángermanizmus és a germán-szláv ellentét,a veszekedés a Földközi tenger útvonalaiért ésa kőolajtermő területekért s a többi közhely, amely különben közhely létére is élő, háborút szülő valóság. Megvan az egész átkozott gyűjtemény, egyetlen háborús ok sem kallódott el 20 év alatt, sőt még inkább szaporodott a gyászos gyülekezet. Több világháborús indok áll rendelkezésünkre, mint bármikor, nagyobb aválaszték, mint 1914 előtt. Csak azzal a feladattal nem tudnak elboldogulni diplomatáink, hogy a harcolni akaró világot két szembenálló blokkba tömörítsék, mint az 1914-ben sikerült — akkor sem könnyen. A világpolitikai számtan alaptétele, hogy ma három „blokk“ létezik a világon, helyesebben :Európában, amely — hiába siratták el annyiszor ezt az öreg földrészt — ma is a világpolitika és kultúra központja, itt dől el a jövő. Engedjünk meg magunknak egy nagyvonalú földrajzi általánosítást s a térképen egyenesvonalat húzva Páristól Moszkváig, osszuk három részre Európáit: 1. Nyugat, 2. Közép és 3. Kelet. A világháborúban Nyugat (Franciaország, Anglia, Belgium) összefogott Kelettel ((Oroszország) s harapófogóba szorította a Középet (Németország és a Monarchia). Nyugat és Kelet összefogása akkor, szívós diplomáciaimunkával, sikerült, noha a nyugati közvélemény nem rajongott az autokrata cárizmusért s noha az angol és orosz óriásbirodalom gyargyati és távolkeleti terepen természetszerű ősellenségek. (Lásd krími háború s Anglia japánbarátsága az 1904—5-ös orosz-japán háborúban). Mióta azonban Oroszországban szovjetek ■uralkodnak, Angliában pedig szilárd polgári, sőt többnyire konzervatív kormány, azóta ez a világnézeti ellentét elég jelentős hozzáadást jelent az egyéb ellentétekhez, hogy őszinte, tartós, igazi fegyverbarátság ne jöhessen létre közöttük. Amennyire komolytalan dolog azt hinni, hogy az egyes államok csakis világnézeti alapon helyezkednek el az egyes frontokon (mit keres például a jobboldali-tekintélyjuralmi Lengyelország a demokráciák oldani, ép annyira naivitás azt állítani, hogy ailágnézeti ellentétek nem komolyak s csak nemzeti-hatalmi ellentétek kendőzésére szolálnak. Még a polgári demokrácia és a fasizma ellentéte is komoly, noha alapjában minden kettő polgári rendszer, nem is szólva olyanellentétről, mint amilyen Szovjetoroszország 'és Anglia között meredezik- ! Mi tehát a helyzet? Az, hogy emberfelettinehézségbe kerül a három, életre-halálra ellenséges csoportból kettőt kialakítani. A próbálkozás már minden kombinációban megtörtént. 1. Csehszlovákia feldarabolása és a szudéta-németek elkapcsolása előtt Kelet hajlandó volt Nyugattal együtt a Közép ellen masorizniCsehszlovákiáért, de akkor a Nyugat nem takart. 2. A müncheni négyhatalmi értekezlet annak a kísérletnek első állomása volt, hogy Nyugat és Közép összefogjon Kelet ellen. Ez a kísérlet is szétrobbant. 3. Közép és Kelet, (vagyis Szovjetoroszország és Németországösszefogására is történtek halvány és titokzatos kísérletek (állítólag ezért végezték ki Tuhacsevszkyt, Németországban bizonyos katonai körök pártolják az eszmét, sőt a nemrégiben kihett német—orosz gazdasági tárgyalások is ilyen irányú tapogatózást engedtek sejtetni)— de hát hogyan masírozzék együtt Hitler és Sztálin? 4. Végül visszajutottunk Nyugat és Kelet összefogásához s most folynak az angol-francia-orosz tárgyalások, páratlan nehézkességgel és kölcsönös bizalmatlanság közepette. De, tegyük fel, hogy hosszú vajúdás után mégis létrejön ez a szövetség. Feltételezhető, hogy a szemnel láthatólag túlerőt jelentő hármas antant (kisebb szövetségekkel s esetleg Amerikával is rendelkezve) megindítja a „preventív háborút“ a tengely ellen? Nem, az angol kormány nem mutat olyan harcias szándékot, hogy belenyúljon a középeurópai darászfészekbe. Már csak azért sem, mert a felborított, eltiport hasból a kellemetlen barna darazsak helyett idővel a még kellemetlenebb vörös darazsak repülhetnek ki. Vagy a tengely kardot ránt a hármas antant ellen? Ehhez aligha érzi elég erősnek magát... Vagy a három blokkból kettő ugrana egymásnak? A német az orosznak, vagy az angol-francia a németnek? De minden ilyen esetben marad a harmadik, a semleges, a puskaporát szárazon tartó, aki a két legyengült fél közül a nevető örökös lesz. Amiért is a két veszekedni akaró fél közül valamelyik vagy mind a kettő az utolsó pillanatban mégis enged s mégsem lesz háború. Hiszen egy ilyen háborúban csakis a harmadik győzne. Három blokk mozog a színpadon, mindegyik ősellensége a másik kettőnek, mint hódító nagyhatalom s mint világnézeti védbástya. Akárhogy kombináljuk a tényezőket, zsákutcába érünk. A történelem megrekedt. A három blokkból kettő olykor, azonnali fenyegetés elhárítására összefog, de csak pillanatnyilag s aztán megint szétrobban. Lásd Chamberlain útját Münchentől Moszkváig, vagy a moszkvai háromhatalmi tárgyalásokat, amelyek közepette már az Oroszországot kizáró öthatalmi (angol-franciia-német-olasz-szengyep fiasza fogáson kísérleteznek, amely kísérlet szintén megbukott már egyszer. Nem béke ez, amiben élünk, de a nagy európai háború mégsem robban ki. Legfeljebb olyan „periferikus“, Európa külvárosára korlátozott háborút engednek lezajlani, mint a spanyol volt. Ez a kísérlet esetleg megismétlődhetik valahol, a világháború azonban túl nagy kockázat. A béke nem tud élni, de meghalni sem. Mi lesz hát a nóta vége? A mai fegyverkezés és sötét előjelek közepette másra nem számíthatunk, mint hogy egyszer mégis eljön a háború, a nagy végítélet, amely feloldja és eldönti az összes nemzeti-hatalmi és rendszerbeli ellentéteket és igazat ad valamelyik félnek, kiadós vérözön árán. A mai „idegháborúban“ elpattanhatnak valamelyik államvezetőség idegei, ha túl nagy megaláztatás éri. A mai diplomáciai magatartások azonban arra mutatak, hogy a tehetetlenség korszaka és a túlságos kockázatoktól való visszarettenés még eltart egy ideig. Az Anschlusstól kezdve máig a nagy készülődések és fenyegetőzések mögött az engedédékenységek és visszahúzódások sorozata bújik meg. Bármily lehetetlennek látszik a danzigi kérdés megoldása, itt is valamilyen alku következik. Az őszre ne várjunk világháborút A „blokkok“ egyike sem merítette ki még a diplomáciai mesterkedések összes lehetőségeit , nem jutott a végső kétségbeesés ama reménytelen állapotába, hogy a világra zúdítsa a vízözönt, amely őt is biztosan elsöpri. 10 oldal LEON ALEX a parisi Academie Hanson nagyváradi származású asszisztense beszél művészi útjáról és Nagyvárad, augusztus 18 Napok óta hol egyik, hol másik társaságban hallom, hogy Alex Leon, a nagyváradi származású festőművész hazaérkezett Párisból és kapom a biztatásokat: egy ilyen jeles vendéget mégis illenék felkeresni, őszintén megvallva: vonakodtam ettől a látogatástól és a vele járó interjútól. El tudtam képzelni a borzas-hajú,, hanyag öltözetű Mestert, aki úgy beszél Páriáról, mintha a francia főváros valami rejtelmes egzotikum lenne annak, akinek csak a Pece-parti Párisban adatott élnie és aki úgy beszél a Louvre-ról, mint mi itt a klubról. Az ember unja hallgatni a felvágásait. Be kell vallanom, hogy kelemesen csalódtam. Alex Leonnak nincs bozontos művész haja, nem mond nagyokat. Lelkesedéssel beszél Pária művészetéről, amelynek sokfelé ágazó útjain az igazi ösvényt kereste, de minduntalan félbe kell szakítani, ha az ember azt akarja, hogy saját magáról mondjon valamit. Harapófogóval kell ilyenkor kiszedni belőle a szót. Ha magunkfajta ember kikerülne Pária rengetegébe, egészen bizonyos, hogy ott többet és kevesebb szerénységgel beszélne Nagyváradról és benne önmagáról. I . Vámos Dezső nagyváradi főmérnök akciót indít az érdekében és lehetővé teszi, hogy hat hónapra kijusson Páriába. A művészet fővárosában — így mondja — egy döbbenetesen más világot talált Lelkileg szenvedett, amikor rájött, hogy eddigi kiélési formája nem az igazi piktúra. Közben megismerkedik Tihanyi Lajossal, a Magyarországból kiszámlázott kiváló festővel és Marc Chagallal, aki az orosz népélet ábrázolásának neo-primitív és expresszionista nagy mestere. Chagallnak megmutatja néhány régibb rajzát és már-már összeesik a kétségek súlya alatt: érdemes-e tovább folytatni, van-e hozzá elegendő tehetsége. Chagall kimondja a boldogító „igen"-t . Az első pillanatban nem mertem örülni ennek az „igen"-nek ,amellyel, úgy éreztem, nagy felelősség szakadt reám a művészettel szemben. Gyáva voltam, nem bírtam magamban, jobban szerettem volna menekülni ez alól a felelősség alól. Aztán bekerültem az absztrakt művészi irány mivelői közé, akiknél a szín dominál a forma fölött. Ez az irány azonban az ő művészetében nem tudott őszintén kifejezésre jutni. Kereste az elvontság és a naturalizmus közös kapcsolatát. Tihanyi Lajos révén, aki akkor már húsz éve élt Párisban és akivel sok éjszakát barangolt keresztül, lassanként megismerte Párisit, a párisi embert, az egész művészvilágot, így került be az Academie Rancon nevű szabadakadémiára, hogy szobrászától tanuljon. Az akadémia legközelebbi kiálHarminckét éves és petrozsényi születésű. Szüleivel a háborús menekülés idején került Nagyváradra egészen gyermekkorában. Huszonöt éves volt, amikor festegetni kezdett. Gyermekkorának emlékei, a család férfitagjainak bevonulása, a menekülés, rányomták bélyegüket a fiatalember kikére és első képeiben ezek a gyermekkori élmények jutottak kifejezésre. Az akkori „ma“ problémáira esküdött. — Kicsit összetévesztettem a dolgokat, mondja, mert a lelkemben élő problémáknak csak a literáris részét kerestem, nem a kifejezés formáit. És valóban, mint elnézem abból az időből való rajzait, minden egyes rajza zsúfolva mondanivalóval, amely mondanivalók szinte szétfeszítik a rajzpapír kereteik Első nagyváradi kiállításával jelentős erkölcsi sikere volt, de egyetlen képet sem adott el. Túlságosan új volt az itteni közönség számára a kifejezési módja. Azután Nagybányára ment, de az ottani iskolában mindössze másfél hónapot töltött. Onnan Bucurestibe került, ahol a Magazinulnak és a Realitateának rajzolt, majd Prágába megy, ahol a Simplicus című lapnak dolgozott. De ezek az afemer sikerek nem elégítik ki. Irtásán már fel volt akasztva egy rajza, amely feltűnt és lassanként odáig haladt, hogy az Academie Ranson asszisztense — massierje — lett. Ma is ebben a pozícióban van és onnan jött haza Nagyváradra özvegy édesanyja meglátogatására. Ezen az akadémián a világ összes nemzetének tanulni vágyó fiataljaitalálkoznak. Jellemző, hogy ezen a párisi szabadakadémián franciák is vannak, mindössze kettet. De van japán, kínai — itt békességben megférnek egymással — van perzsa, igen sok svájci, sőt van egy Filippi-szigetekről való növendék is, akit a többiek kedélyesen kannibálnak neveznek. De eddig még nem ette meg egyetlen növendéktársát sem. * Új stáció Alex Leon párisi pályafutásán, amikor összeköttetésbe kerül Madame Bucher képtárával, ahol csak a modern irányzat kap helyet. Ez a legnagyobb lehetőség az érvényesülésre, ideértve az anyagi érvényesülést is, mert itt a művész nem kerül a képkereskedők kezébe. Itt kerülnek időnként felszínre az új művészi áramlatok, amelyek kedvező időkben jelentkeznek. Most van kialakulóban egy ilyen új áramlat , ha a politikai helyzet kedvezni fog az érvényesülésének, aminek útját a konjunktúra szabja meg a szentimentalizmus mellőzésével tisztán üzleti alapon. * Ami a fiatal nagyváradi művész mai képeit illeti, azokat a megállapodott modern realisztikus irány dominálja, amely kerüli a fotografikus hűséget és a belső lényeget keresi. Van egy képe: élénk zöld háttér, az előtérben két alak. A legkülönbözőbb, éles színek férnek meg rajta egymással úgy, hogy minden szín külön él, az egész mégis teljes, tökéletes harmóniát sugároz. Ha valóra váltja tervét és Erdély nagyobb városaiban megrendezi kiállítását, egészen bizonyos, hogy ez a képe megérdemelt feltűnést fog kelteni a hozzáértők körében. Egyébként általánosságban is megállapítható, hogy Alex Leon képei csak komoly hozzáértők körében tarthatnak számot érdeklődésre, de ezt az érdeklődést aztán nagyon is kiérdemlik.* Ami a francia festészetet illeti, mondja Leon Alex, az nem egy elzárt nemzeti művészet, hanem a világ minden művészetének találkozása, amelyet a francia esprit olvasztott egybe. Picasso angol, Chagall orosz, Modigliani olasz, Vlamick belga és mégis találkoznak egy közös francia szellemben.* Ami a párisi életet illeti, a párisi ember kedélyes, könnyed, de nem felületes. A kedély mellett igen sok bennük a mélység. És amíg nálunk ha két ember találkozik, mindegnik a maga bajával hozakodik elő, a párisi csak a jókedvéből igyekszik adni mindenkinek. A párisiak például ma is optimisták, nem hisznek a háborúban és nem tartanak tőle.* Nagyon kedves az, amit Leon elmond az akadémiának egy Concetta nevű olasz takarítónőjéről. Ez a nő ma 71 éves és 86 évig volt modell. Olt Munkácsi Mihálynak, Rodinnek, Degannak. A szó szoros értelmében műemlék. Ma takarítónő az akadémián. Persze, nem a szónak cseléd értelmében. A legjobb barátságot tartja fenn a művészekkel, művésznövendékekkel, akiket a nélkülözés napjaiban bizony ki-kisegít egy ebédrevalóra. Ugyanilyen barátság van a művészek és a modellek között is. A modell itt nem egy alárendelt személy. Van köztük egy Castell nevű kétméteres óriás a Martinique-szigetről, a művésztársaság legkedvesebb cimborája.* A párisi világkiállítás kifogástalanul sikerült. Egy ponton azonban megbukott. Az amerikaiak a többek között kiváncsiak voltak a borzashajú, bársonykabátos, tipikus párisi művészekre. Nem tudtak nekik ilyeneket mutatni A művészek ugyanis a kiállítás alatt sok pénzt kerestek a dekorációs munkákkal. Levágatták a hosszú hajakat, elegánsan kiöltöztek, mindennap borotválkoztak úgy, hogy a kiállítás rendezősége nem tudta az amerikai vendégek kíváncsiságát kielégíteni, úgy jártak velük, mint az a nagybányai festő, aki megfogadott egy maszatos, szurtos, rongyos cigánygyereket modellnek és akit az édesanyja másnap megnyitva, kimosdatva, tisztába öltözötten vezetett fel a műterembe. Dénes Sándor Menekülni a felelősség alól Szováta meleg sós gyógysímlő TERMÉSZETES FORRÓ SÓSTAVAI EGYEDÜLÁLLÓAK! Iszapjai (fürdő és pakolás) utolérhetetlen gyógyhatásúak reuma, női bajok, légcsőutak, gyengeségi állapotok gyógykezelésére, továbbá gyermekek fejlődésének előmozdítására. Klímája: subalpin 500—600 m. a tenger színe felett, a legregényesebb erdőségek között fekszik. Kirándulások, sport, vadászat, pisztráng-halászat. Két vasúti állomás. Segesvárról közvetlen autóbusz-járat Bucuresti és Arad irányából közvetlen vasúti kocsik. A fürdőigazgatóság villáiban teljes penzió, lakás, ellátás és fürdő. JÚNIUSBAN ÉS SZEPTEMBERBEN 130—160 lejig. JÚLIUSBAN ÉS AUGUSZTUSBAN 170—250 lejig. Teljes komfort, a szobákban meleg-hideg folyóvíz. Cím: Directiunea Bailor, Sovata-Bai, Jud. Mures. augusztus 20