Brassói Lapok, 1940. február (46. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-14 / 35. szám

­040 február 14 *». L KÖZGAZDAS Kiviteli értékvámokat vezettek be az árpára, zabra, szénára, hüvelyesekre, olajmagvakra, olajokra, épületfára, textilhulladékra és petróleumcikkekre 4 tsifalom­m­á­nyeseit árnyal újabb tenderezésig továbib sem leh­et kivinni az országitól (Bucuresti) A Monitorul Oficial feb­ruár 10-iki számában egyszakaszos ren­delettörvény jelent meg, amely felhatal­mazza a kormányt arra, hogy külön ren­delettörvények útján kiviteli vámokat állapítson meg bármilyen kivitelb­e kerü­lő áru részére, még akkor is, ha valamely áru a múltban vámmentességet élvezett törvény, rendelettörvény, vagy királyi rendelet alapján. Az így megállapított kiviteli vámok ugyancsak rendelettör­vény útján emelhetők, csökkenthetők, vagy megszüntethet­ők. E rendelettörvény alapján a hivatalos lapnak ugyanabban a számában egy másik rendelettörvény jelent meg, mely kiviteli vámokat léptet életbe a gabonaféléknél, olajmagvaknál, texuilanyagoknál, fánál, cellulózénál és petróleumtermékeknél. A rendelettörvény első szakasza kimondja, hogy részben új, részben módosított vám­illet­ékeket állapít meg egyes exportcikkeknél, a rendelet­törvényhez mellékelt jegyzék szerint, a­mely egyenlő jogú részét alkotja a tör­vénynek. A jegyzékben minden egyes cikknél feltüntetett vámilletékek helyet­tesítik az eddig érvényben volt vámokat. Az új vám­illetékek február 10-iki ha­tállyal életbe is léptek már. Az új kivi­teli vámok a következők: 283. vámtétel. Árpa az érték 20 száza­léka. 284. vámtétel. Zab, 10 százalékos ér­tékvám. 288 vámtétel. Bab, borsó, lencse, az ér­ték 20 százaléka. 315. vámtétel. Lenmag, az érték 25 szá­zaléka. 316 vámtétel. Kendermag, az érték 25 százaléka. 317. vámtétel. Tökmag, az érték 25 szá­zaléka. 318. vámtétel. Napraforgómag, az érték 25 százaléka. 319. vámtétel. Mindenféle nemes repce (colza és navetta), az érték 25 százaléka. 320. vámtétel. Tavaszi és vadrepce, az érték 25 százaléka. 321. vámtétel. Mustármag, az érték 25 százaléka. 324. vámtétel. Ricinusmag, az érték 25 százaléka 327. vámtétel. Minden más meg nem nevezett olajmag, az érték 25 százaléka. 334. vámtétel. Lenolaj, az érték 20 szá­zaléka. 335. vámtétel. Repceolaj, kenderolaj és mustárolaj, az érték 20 százaléka. 336. vámtétel. Napraforgóolaj, az érték 20 százaléka. 359 ex. vámtétel. Széna, az érték 15 százaléka. 360. vámtétel. Mindenféle opam­ogácsa és pogácsaliszt, az érték 10 százaléka. 461—464. vámtétel. Kender, kenderfo­­nal és mindenféle len, az érték 15 száza­léka. 628—629. Fenyőfarönk és mindenféle más gyantás faanyag, tölgyfarönk, az ér­ték 5 százaléka. 637. vámtétel. Fejszével, vagy fű­résszel megmunkált épületfa, az érték 5 száza­léka. 639 vámtétel. Baltával, vasrú fűrésszel megmunkált talpfa, az érték 10 száza­léka. 728 vámtétel. Rongyok, darabok és szünet hulladékok, kötött-szövött hulladé­­kok, növényi textil anyagokból, az érték 10 százaléka. 731. vámtét"' Mindenféle cellulózé, az érték 5 százaléka. 1098 vámtétel. Nyers kőolaj, az érték 13 százaléka. 1010. vámtétel. Bőrmilyen sűrűségű benzin, az érték 13 százaléka. 1011. vám*''-1 ' ’• '«• finomított '''ágitó petróleum, bármilyen sűrűség­ben, az érték 1' - a­uiéka 1012. vámtétel. Bármilyen sűrűségű le­párolt, vagy finomított giépo­laj (motorin', az érték 13 százalák­a. 1013. vámtétel. Bármilyen sűrűségű k­­­­zelőo­ai Inakira­, az érték­­3 százaléka. 1014. vámtétel. A petróleum finomítás­ból keletkezett koksz, az érték 13 száza­léka. 1013 A petróleumtermékek desztilláló­sénál visszamaradó melléktermékek, az érték 13 százaléka. 1016 vámtétel. Bármilyen sűrűségű, nyúlósságú, gyúlási és lángolási pontú ásványi olaj, az érték 13 százaléka. 1017. Mindenféle kenőcs, amelyben ás­­ványi olajok vannak, az érték 13 száza­­léka. 1020. Finomított, vagy nem finomított parafin, beleértve a petróleumviaszt is, ,az érték 13 százaléka. A pénzügyminisztérium ezt a listát már megküldte a vámhivataloknak, azzal az utasítással, hogy a kiviteli vámokat mindig a legmagasabb érték után kell ki­róni, amely a számlákban, az árellenőrző bizottság megállapításában, vagy a kivi­teli középértéktáblázatban van. Azok a cikkek, amelyekre jelenleg kiviteli tila­lom van, további intézkedésig, nem ex­portálhatók. A fenti rendelettörvények indokolásá­ban a kormány kifejti, hogy az elmúlt gazdasági válság idején, amikor a román termékeket nehezen lehetett külföldön elhelyezni, számos kedvezményt, vám­­mérséklést és törlést, kiviteli prémiumo­kat, kedvezményes fuvardíjakat és más könnyítéseket kellett életbeléptetni, ame­lyek elősegítsék ezeknek a cikkeknek az eladását valamennyire is kifizetődő árak mellett. Az a kivételes helyzet, amelyet elsősorban a nyugati háború idézett elő, jelentős keresletet és áremelkedést idé­zett elő a román exportcikkeknél. Az in­dokolás megemlíti, hogy a petróleumter­mékeket ma háromszorta magasabb áron adják el, mint egy évvel ezelőtt, míg a fűrészáruknál, élőállatoknál, sertésnél, babnál, borsónál, olajmagvaknál, stb. ma 20—50 százalékkal magasabb árakat le­het elérni mint a háború előtt. Az ex­portáruk ilyen nagyarányú emelkedése nem maradhatott kihatás nélkül a belföl­di árakra, amelyek túlzott magasságok felé tartanak és ez a helyzet fontos tár­sadalmi, valamint költségvetési kérdése­ket vetett fel. Ilyen körülmények között a kivitel fokozását elősegítő különleges és kivételes intézkedések fenntartása nem indokolt többé, sőt az eddigi vámilleté­kek meghagyása igen jelentős bevételek­től fosztaná meg az államkincstárt, olyan bevételektől, amelyek egyedül az export­cégek javát szolgálnák és nem az ál­lamét, amelynek pedig ma a nemzetvé­delem kifejlesztéséhez fokozott kiadásai vannak. Az új kiviteli vámoknak ezenkí­vül az is a rendeltetésük, hogy az érde­kelt cikkekben a belföldi árakat megálla­podott színvonalon tartsák és megakadá­lyozzák a túlzott árukivitelt. A kiviteli vámok bevezetésénél a kormány vigyáz­ni fog azonban arra, hogy azok ne aka­dályozzák az országban fölös mennyiség­ben található áruk exportját, de ne is könnyítsék meg azoknak a cikkeknek a kivitelét, amelyekre a belföldi fogyasz­tásnak és ipari termelésnek, mint nyers­anyagokra, szüksége van. A kivitel teljes megszűnése miatt Maros megyében estek az állatárak (Marosvásárhely) Marosvásárhelyről és Maros megyéből a Németország felé irá­nyuló állatkivitel az utóbbi napokban teljesen e­llanyhult és így — bár a kíná­lat meglehetősen nagy az állatfélékben — kereslet alig érezhető. Sertést már má­sodik hete nem indítottak Marosvásár­helyről és környékéről a külföldi piacok felé. A száz kilón aluli ser­tés ára jelen­leg 32—34 lej, míg a száz kilón felüli hí­zott sertés ára élősúlyban kilónként 34— 35 lej. Amint ez az árszínvonal mutatja, a sertés árában lényeges esés állott be az utóbbi napokban. A múlt héten mintegy 120—130 darab hízott ökröt indítottak útnak Németország felé, természetesen, mint húsárut. Ezzel szemben a most le­zárult héten egyáltalán nem került sor kivitelre, sőt az exportőrök istállóiban sem várták felvásárolt ökrök a külföldi piacok felé való elindítást. Az export feltűnő csökkenésére és legutóbbi teljes megszűnésére a felvevő külföldi piacok nemcsak az exportra szánt állatok húsét, hanem a bőrét is igényelnék, ezt pedig az exportőrök nem hajlandók szállítani. A szopóborjú ára élősúlyban kilónként 25—28 lej, növendékmarha 18—19 lej, so­vány marha 9—10 lej, kövér marha 13— 14 lej, hízott ökör párja 30—35 ezer lej, míg kilója élősúlyban 18—20 lej, sovány ökör kilója 14 lej ló párja 15—16 ezer lej, csikó párja 4—5 ezer lej, bárány pár­ja 700 lej. — Nyersbőrárak: Marhabőr 43 lej, szopóborjú bőre 85 lej, bivalybőr 40—42 lej, lóbőr darabja 350—400 lej, bá­ránybőr darabja 60 lej. Az alkalmazottak nyugdíjalapjából szanálták annak idején a temesvári Turul cipőgyárat? (Temesvár) Közel tíz éve annak, hogy a temesvári Turul cipőgyár alkalmazot­tainak a nyugdíjegyesülete ügyében meg­indult a per az egykori alkalmazottak ré­széről. A gyár, illetve annak igazgatója, Jacobi Kálmán ellen. A próbapert Witt­­rich Vilma indította a gyár ellen, aki ke­resetében arra hivatkozott, hogy a nyug­­díjegyest­let részben a Turul-gyár beol­vadása, részben pedig azért, mert alap­szabályait nem hagyták jóvá, már évek­kel előbb megszüntette a működést és ezért az egykori vezetőség köteles szét­osztani a tagok között az egyesület va­gyonát Az egykori tisztviselőnő az őt megillető rész gyanánt 117 ezer lejt kö­vetelt Jacobi Kálmán igazgatótól, aki egyben a nyugdíjegyesület elnöke is volt.­­ Ezzel szemben a Turul gyár, arra az ál­­­­láspontra helyezkedett, hogy soha nem­­ létezett önálló nyugdíjegyesület, csupán a gyár által létesített nyugdíjalapról volt szó, amely a gyár vagyonát képezte és így a Turul-gyár szanálása során, a töb­bi aktívummal az új érdekesség birtoká­ba szállott át. úgy a törvényszék, mint az Ítélőtábla helyt adott a keresetnek és kötelezte a gyárat a nyimdíjegyesületi vagyon elosztására. A Semmitőszék azonban arra a megállapításra jutott, hogy az 1924. évi jogi személyiségekre vonatkozó törvény jelen esetben nem al­kalmazható és utasította az ítélőtáblát, hogy ebben az értelemben újból tárgyal­ja le a pert. A temesvári tábla most fog­lalkozott az egykori Turul gyári tisztvise­lők szempontjából nagyjelentőségű per­rel. A tárgyalás külön érdekessége volt, hogy a Turul, illetve Dermata gyár jogi képviseletét Hatieganu Emil ír volt mi­niszter látta el, aki kérte a táblát, hogy a semmitőszéki döntés értelmében he­lyezze hatályon kívül a törvényszék íté­letét és utasítsa el a beadott keresetet. Ezzel szemben Brebera Vencel dr, a fel­peres tisztviselőnő képviseletében rámu­tatott arra, hogy az egykori Turul gyár alkalmazottai önáluló nyugdíjegyesületet létesítettek, a kormány által jóváhagyott alapszabállyal, az egyesület külön köz­gyűlést tartott évente és felelősség tekin­tetében semmiféle kapcsolatban nem ál­lott a gyárral, amely az egyesületi tagok­nak csupán a munkaadója volt és a gond­jára bízott nyugdíjalap tekintetében az egyesületi tagok adósaként szerepelt. Az ügyvéd előadta továbbá, hogy 1929- ben az egyesület jogi személyiségének bejegyzésére vonatkozó kérelmet a tör­vényszék elutasította, mert az alapszabá­ 9 oktat Huléé,, líaíhjiú Umrncdikm ftydalorn ELLEM lyokat nem találta rendben, mire az egyesület 1929 december 30-ikán kimon­dotta feloszlatását és miután az elnöklő Jacobi Kálmán egy személyben a válla­lat igazgatója volt, kimondották, hogy a befizetett tagdíjrészesedést, kétmillió ka­mattal visszafizetik a gyárnak. Ennek kö­vetkeztében az egyesületi tagok számára a vagyonnak mindössze egy jelentékte­len hányada maradt. A tagok elutasítot­ták ezt a megoldást, mire a vállalat a problémát úgy oldotta meg, hogy vala­mennyi egyesületi tagot elbocsájtotta. Erre jött a próbaper, azon az alapon, hogy a jogi személyiségekről szóló tör­vény értelmében azok az egyesületek, a­melyek jogi személyiségét nem ismerték el és tevékenységet nem fejtenek ki, meg­szűntnek tekinthetők, tehát nem marad­hat más eljárás hátra, mint a teljes fel­számolás és az egyesületi vagyon szét­osztása. Ezzel szemben Hatiegan­er vi­szonválaszában újból hangoztatta, hogy a semmitőszéki döntés szerint a jelen esetben nem a jogi személyiségekre vo­natkozó törvény, hanem a vállalati nyug­díjalapokról szóló rendelkezés az irány­adó. Tekintettel arra, hogy a Turul-gyár időközben fizetésképtelenné vált, a nyug­díjalap is veszendőbe ment, illetve az esedékességek arányos kielégítésére for­dították, a Dermata-gyár tehát semmi­esetre sem kötelezhető a nyugdíjalap ki­fizetésére. A tábla február 15-ikén hozza meg újabb döntését. Mi ússág a piacon? _­­ A számlák kötelező felmutatásának visszautasítása nem tartozik az uzsorabí­­róság elé. V­uia Pavel a temesvári városi rendőrség főnöke, mint árellenőrzéssel megbízott tisztviselő, a napokban felszó­lította a Rabony és Schneider szövetáru­ház tulajdonosait, hogy az árak ellenőr­zése céljából mutassák be a számlákat. Az áruház tulajdonosai a felszólításnak nem tettek eleget, mire Vuia az esetről jegyzőkönyvet vett fel, amelyet az uzso­­rabíróság elé terjesztett. Az eset meg­vizsgálása alkalmával érdekes jogi prob­léma merült fel. Az uzsorabíróságot ve­zető Rusalin­b­an vezető járásbíró ugyan­is arra a megállapításra jutott, hogy a számlák kötelező bemutatásának vissza­utasítása nem tartozik az uzsorab­­róság illetékességi­ körébe. Ezért a jegyző­könyvet áttétette az ügyészséghez, dönt­se el az, hogy hasonló esetek letárgya­­lására melyik jogi fórum illetékes. .. Itt írjuk meg egyébként, hogy a temes­vári uzsorabíróság Mintov Sándor és Ruck Péter kereskedőket az árjegyzék ki nem függesztése miatt egyenként öt­ezer lej bírságra, Schadt Péter vegyes­kereskedőt pedig árkihágás miatt ugyan csak ötezer lej bírságra ítélte.­­ Több közszükségleti cikket feloldot­tak az árszabályozás alól. A királyi széktartóság rendeletére Szatmár város vezetősége feloldotta a mindenfajta bor­júhús, sertéshús, friss szalonna, háj, ol­vasztott zsír, füstölt főtt szalonna, ten­­­geri liszt és napraforgómag maximális árát. Ezek a közszükségleti cikkek szü­lőbön árusíthatók.­­ Szászvároson négy kereskedőt bü­n­­teet meg az árellenőrző bizottság. A Dene dr szászvárosi polgármester, losel­l'mil rendőrbiztos és Gavrila Simonn, a nemzeti gárdák helyi tagozatának pa­rancsnoka a napokban az uzsoragatló törvény előírásainak megfelelően ellen­őrzést tartottak a város területén. Az árel­lenőr­ző bizottság a következő keres­kedőket büntette meg: Preisich Jakab vegyeskereskedőt 23 ezer 70 lejre, Zobel Gábor bodogást 1500 lejre, ifj Smidt Ar­túr bőrkereskedőt 1500 lejre és Ábrahám Dezső vegyeskereskedőt 15 ezer lejre.­­ Csődöt kértek egy szatmári cég ellen. Hafner Jacob bucuresti cég csődöt kért Keresztesi Zsigmond szatmári rádió- és kerékpárkereskedő ellen. A bucu­resti cég 12.275 lej megítélt követelése miatt kérte a csőd elrendelését

Next