BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)
1999 / 3. szám - BÍRÁLAT - Huoranszki Ferenc: A rendszerbe zárt szellem (Daniel C. Dennett: Az intencionalitás filozófiája)
A RENDSZERBE ZÁRT SZELLEM HUORANSZKI FERENC Daniel C. Dennett: Az intencionalitás filozófiája____________ Vál. Pléh Csaba, ford. Pap Mária, Pléh Csaba, Thuma Orsolya,_________________________ Osiris—Gond, Budapest, 1998._____________ 308 old., 1120 Ft Dániel C. Dennett magyar fordításban megjelent cikkeinek a szerkesztő Az intencionalitás filozófiája címet adta. Miután az „intencionalitás” filozófiai műszó, bírálatunkat talán érdemes egy rövid fogalom- és problématörténeti bevezetővel kezdeni. A skolasztikus eredetű kifejezést a XIX. század második felében Franz Brentano osztrák filozófus és pszichológus elevenítette fel. Brentano elégedetlen volt a lelki és fizikai jelenségek osztályozásának Descartes-tól származó jellemzésével, mely szerint a fizikai tárgyak alapvető jellegzetessége a kiterjedtség, míg a szellemiek vagy lelkiek megkülönböztető jegye a gondolkodás. Már Descartes korai kritikusai is észrevették, hogy a gondolkodás nem lehet szükséges feltétele a lelki szubsztancia létezésének. A descartes-i lélekfelfogás negatív eleme azonban a kiterjedés nélküliség — minden kritikai hang ellenére a filozófiai kánon részévé vált: a Brentanót megelőző újkori tradíció szerint a mentális jelenségeket tehát a kiterjedés hiánya jellemzi. Brentano elégedetlen volt ezzel a jellemzéssel, mivel a meghatározás pusztán negatív, ezért a lelki jelenségeknek legföljebb elégséges, de nem szükséges feltételeként szolgálhat. Valójában azonban szerinte még erre sem alkalmas, hiszen vannak fizikai jelenségek, amelyek nem kiterjedtek (ilyenek lennének például a hangok vagy a szagok), és vannak lelki jelenségek, amelyek viszont azok (például saját testünk fizikai állapotának érzékelése). A lelki jelenségek egyetemes jellegzetessége ezért nem a kiterjedtség hiányára hivatkozással, hanem az intencionalitás fogalma segítségével érthető meg. Az “intencionalitás” kifejezés a lelki jelenségek azon jellegzetességére utal, miszerint azok valamilyen tárgyra kell hogy vonatkozzanak vagy irányuljanak. Brentano a középkori hagyománynak megfelelően ezt az irányultságot vagy vonatkozást magát is lelki természetűnek tartotta, amennyiben úgy tekintett a lelki jelenségekre, mint a képzetek világára. A pszichikai állapot tehát ezen irányultság vagy vonatkozás segítségével jellemezhető. Természetesen a fizikai jelenségek is “irányulnak” vagy “vonatkoznak” egymásra egy bizonyos értelemben, hiszen egyik fizikai esemény oka lehet a másiknak, a kauzalitás pedig irányultságot feltételez. A Brentano által feltételezett irányultságnak azonban van egy sajátos jellegzetessége: a pszichikum “belső” (intrinszikus) állapota, vagyis nem feltételezi valamely “külső” (értsd: fizikailag elkülöníthető) tárgy létét. Intencionális állapotban vagyunk akkor is, amikor keresünk valamit, elképzelünk valamit, álmodunk valamiről stb., tehát amikor a pszichikai tevékenységünk tárgya nincs jelen. A pszichikai állapotokat tehát egy olyan irányultság vagy vonatkozás jellemzi, amely feltételez ugyan valamely tárgyat (szükségképpen valamit keresünk, álmodunk vagy képzelünk el), de nem feltételezi a tárgyak fizikai jelenlétét, sőt általában létét sem (a paradicsommadárról is álmodozhatunk, nemdebár?). Az intencionalitás azt fejezi ki, hogy a mentális állapotok tanalommal bírnak. Ez a “tartalom” mint sajátos benső irányultság az az állapot, amellyel fizikai jelenségeket nem illethetünk. Brentano pszichikai jelenségekről adott jellemzését mind a mai napig elfogadhatónak szokták tekinteni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki kielégítőnek találná. Legalább két nehézségre érdemes fölhívni a figyelmet. Az egyik, hogy talán vannak lelki jelenségek, amelyek nem irányulnak vagy vonatkoznak valamire. Egyesek szerint bizonyos tudati állapotok ■ Locke megjegyzi például, hogy aki álomtalanul alszik, tehát nem gondolkodik, annak “lelke" nem szűnik meg létezni. John Locke: Tanulmány az emberi értelemről. Akadémiai, Bp., 1979. I. köt. 95. ,skk. old. 2 ■ Nyilvánvaló például, hogy a számok sem kiterjedtek, mégsem szokás őket „lelkinek” tekinteni. 3 ■ F. Brentano: Psychologie vom empirischen Standpunkte. Leipzig, 1874. 111., 112. old. 4 ■ Brentano maga is hosszasan érvel amellett, hogy a látszólag nem intencionális mentális jelenségeknek is van tárgyuk, uo. 103-108. old. Azon nézetnek, mely szerint minden lelki jelenség intencionális, akad modern materialista védelmezője is, vö. Michael Tye: Ten Problems of Consciousness. MIT Press, Cambridge, Mass., 1995. 93- 133. old. 5 ■ Brentano Meinong tárgyelmélete hatására módosította azon eredeti álláspontját, mely szerint az intencionalitás relációs fogalom. E problémáról lásd Fabien Cayla: Route et déroute de l'intentionnalité. Éditions de l'éclat, COMBAS, 1991. 45-47. old. 6 ■ Azon elképzelés, mely szerint a hétköznapi cselekvésmagyarázat egy kvázielmélet, a mentális terminusok pedig a teoretikus terminusok analógiájára értelmezhetők, Wilfrid Sellars nevéhez fűződik. Vö. Empiricism and the Philosophy of Mind. In: Science, Perception and Reality. Routledge Kegan Paul, London, 1963.