BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)
2000 / 4. szám - BÍRÁLAT - Uhl, Heidemarie: Az 1900 körüli Bécs: a modernitás ambivalens színhelye (Carl E. Schorske: Bécsi századvég. Politika és kultúra)
VÁRI ÉS UHL- SCHORSKE újabb történésznemzedék szemében némileg devalválódott, Schorske volt szinte az egyedüli, aki újítani tudott. Tágabban nézve ez abban állt, hogy az intellectual historyt kontextuálissá tette. Korábban az ennek jegyében dolgozó historikusok főként a magas kultúra történelmi hagyományt képező szövegeinek az egymásra hatását vizsgálták, tehát az egyes eszmék láncszemszerűen egymáshoz kapcsolódó és századokon át önmaguk körén belül fejlődő áramlatainak a különbségeit és hasonlóságait kutatták. Schorske ezzel szemben kiterjesztette az intellectual history érdeklődési körét, miután kutatásaiba a társadalmi és a történelmi közeget is bevonta: szerinte ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy bizonyos irodalmi és művészeti irányzat politikailag aktív vagy e téren passzív korban lép-e színre, lévén hogy az eszmék mindig a társadalmi közeg függvényei. Az összefüggés ugyanakkor fordítva is áll: egyetlen történelmi közeg sem létezhet saját specifikus eszméi nélkül. Emellett Schorske hitvallása szerint az eszmék csak nemzedéki konstellációkban mutatják meg magukat számunkra, hiszen az egyén a saját társadalma és nemzedéke által megszabott érdeklődési kör figyelembevételével, azok tudatosításával hozza létre saját identitását. Ez a kizárólagos textuális interpretációt felváltó, és a szövegeket (legyenek azok vizuálisak vagy irodalmiak) a társadalmi közegükre kifejtett hatás függvényében értelmező, s ugyanakkor a történelmi szöveget alakító hatásra is figyelő módszer Schorskét hamarosan a „contextual intellectual history” irányzatának egyik vezéregyéniségévé avatta.16 A BÉCSI SZÁZADVÉG KRITIKAI ÉRTELMEZÉSE Schorske kétségkívül iskolát teremtett az amerikai történetírásban, s tanítványainak és követőinek a száma idővel egyre nagyobb lett.” Az 1980-as évek végére könyve szinte elmaradhatatlan kiindulási és hivatkozási ponttá lett a történész berkekben akkor- Hegelianism: The Path Toward Dialectical Humanism, 1805-1841. Cambridge University Press, Cambridge, Mass., 1980; Peter Jelavich: Munich and Theatrical Modernism. Politics, Playwriting and Performance. Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1985; Jeffrey D. Needell: A Tropical Belle Epoque. Elite Culture and Society in Turn-of-the-Century Rio de Janeiro. Cambridge University Press, New York, 1987; Michael S. Roth: Knowing and History. Appropriations of Hegel in Twentieth-Century France. Cornell University Press, Ithaca, 1988; Deborah Silverman: Art Nouveau in Fin-de-Siécte France. Politics, Psychology and Style. University of California Press, Berkeley, 1989; Gwendolyn Wright: The Politics of Design in French Colonial Urbanism. University of Chicago Press, Chicago, 1991; továbbá a Schorske tiszteletére Michael S. Roth áltál szerkesztett tanulmánykötetet: Rediscovering History. Culture, Politics, and the Psyche. Essays in honor of Carl Schorske. Stanford University Press, Stanford, 1994. Robert S. Wistrich: Die Juden Wiens im Zeitalter Kaiser Franz-Josephs. Wien- Köln-Weimar, 1999. 405. sköv. old.); míg Moritz Csáky elsősorban a közép-európai régió kulturális-etnikai sokszínűségének, azaz annak jelentőségére utal, hogy a művészek és értelmiségiek nagy része nem Bécsből, hanem a soknemzetiségű Monarchia egyéb részeiből származott. (Moritz Csáky: Die Wiener Moderne. Ein Beitrag zur Theorie der Moderne in Zentraleuropa. In: Rudolf Haller [hg.]: Nach Kakanien. Annäherung an die Moderne. Wien-Köln-Weimar, 1996. 59-102. old.; Uo.: Ideologie der Operette und Wiener Moderne. Ein kulturhistorischer Essay zur österreichischen Identität. Wien-Köln-Weimar, 1996., magyarul: Az operett ideológiája és a bécsi modernség. Kultúrtörténeti tanulmány az osztrák identitásról. Bp., 1999.) Az ellenmondásos nemzeti és kulturális azonosulások és a német kultúrától különböző osztrák kulturális identitás kialakításának a problémája az elemzés fő szempontjai Michael Poliak munkáiban (Wien 1900. Eine verletzte Identität. Konstanz, 1997), és erre épül Peter Sprengel és Gregor Streim tétele is a bécsi és a berlini modernitást összehasonlító elemzésében, mely szerint Hermann Bahr a sajátosan osztrák modernitás létrehozója. (Berliner und Wiener Moderne. Vermittlungen und Abgrenzungen in Literatur, Theater, Publizistik, Wien-Köln-Weimar, 1998.) A bécsi modernitás különböző értelmezéseinek, egyéni és kollektív tapasztalati hátterének közös horizontja továbbra is művészet és társadalom negatív viszonya. „A művészi modernitás a modernizáció fonákjára mutatott rá. A modernitás mindent napvilágra hozott, amit a modernizáció előrelendítése érdekében elnyomtak és akadályoztak: a szép, esztétikus élet álmát, az ösztönök feneketlen mélységeit, a szorongást, az erőszak eshetőségét. A bécsi modernitás teljesítménye a modernizáció ambivalenciájának felmutatása volt.” (Ernst Hanisch: Der lange Schatten des Staates. Österreichische Gesellschaftsgeschichte im 20. Jahrhundert. Österreichische Geschichte 1890-1990. Wien, 1994. 261. old.) Szemben azzal az igyekezettel, hogy az 1900 körüli Bécset a fényes kulturális örökség újabb klasszikus korszakaként népszerűsítsék - hiszen a „Traum und Wirklichkeit. Wien 1870 bis 1930” című kiállítás (1985. március-október) óta a bécsi századvég az osztrákok önképének, illetve a külföld Ausztria-képének meghatározó tényezőjévé vált (lásd a „Fin de siécle” címszót in: Susanne Breuss, Karin Liebhart, Andreas Pribersky: Inszenierungen. Stichwörter zu Österreich. Mit einem Vorwort von Anton Pelinka. Wien, 1995. 131-134. old.) le kell szögezni: Klimt, Schnitzler, Freud és Wittgenstein Bécse - hogy csupán a századforduló egészen a mindennapi áruvilágba is benyomuló legfontosabb ikonjait említsük - elválaszthatatlan a modernitás negatív potenciáljától, Lueger és Hitler Bécsétől. HEIDEMARIE UHL Fordította: Pajkossy Gábor ■ történelem? Posztmodern kihívás a történetírásban és Történelem: tény vagy fikció. In: Uő.: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág, Bp., 2000. 11-30., 48-70. old. 15 ■ Lásd az 1980-as Bukarestben megrendezett XV. történeti világkongresszus alkalmából kiadott kötetet. Michael Kämmen (ed.): The Past Before Us. Contemporary Historical Writing in the United States. Cornell University Press, Ithaca, 1980. Lásd különösen Robert Darntonnak e kötetben olvasható írását a hagyományos eszmetörténet fokozott térvesztéséről (Intellectual and Cultural History. I. m. 327-354. old.) 16 ■ Érdemes rá utalni, hogy Schorskénak, e kontextualista törekvéseivel majdnem párhuzamosan, egy az övéhez hasonló kontextualista irányzat is hódításnak indult a politikai gondolkodás történetével foglalkozó történészek körében. Ennek vezéralakjaiként az 1970-es években főleg Quentin Skinner, John Dunn és J. G. A. Pocock számított. 17 ■ Elég, ha megemlítjük az alábbi műveket: John E. Toews.