BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)
2000 / 4. szám - BÍRÁLAT - Uhl, Heidemarie: Az 1900 körüli Bécs: a modernitás ambivalens színhelye (Carl E. Schorske: Bécsi századvég. Politika és kultúra)
330 BUKSZ 2000 SCHORSKE TUDOMÁNYTÖRTÉNETI HELYE ÉS HATÁSA AZ AMERIKAI TÖRTÉNETÍRÁSRA A Bécsi századvég az amerikai eszmetörténet (intellectual history) egyik legsikeresebb, az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet idézett terméke. Akkor íródott, amikor a megújhodott eszmetörténet a társadalomtörténettel együtt azon volt, hogy megtörje a politikatörténet és gazdaságtörténet, illetve a Lovejoy-féle 1213 ha-Gertraud Marinelli-König, Nina Pavlova [hg.]: Wien als Magnet? Schriftsteller aus Ost-, Ostmittel- und Südosteuropa über die Stadt. Wien, 1996) Az „idegenné válás” állandóan propagált rémképe elsősorban a zsidó népességet érintette, amely számára a felvilágosodás és a liberális német kultúra eszményének követése a polgári emancipáció lényeges mozzanatává vált. A bécsi zsidók „második nemzedéke” már az össznépességen belüli számarányánál jóval nagyobb mértékben volt jelen a gimnáziumokban és az egyetemeken, a művelődés iránti rajongásuk is asszimilációs készségüket jelezte, társadalmi integrálásukat azonban az antiszemita beállítottságú környezet megtagadta. A századfordulós Bécset átható antiszemitizmus győzte meg Theodor Herzlt arról, hogy az asszimilációs erőfeszítések hiábavalók, és zsidó nemzeti államot kell alapítani, s ebben a környezetben érték Hitlert is meghatározó tapasztalatai. (Vö. Steven Beller: Die Geschichte zweier Städte. Herzls Wien hgyományos eszmetörténet amerikai történetíráson belül addig élvezett monopóliumát. Az eszmetörténet régebbi művelői, bár kétségkívül továbbra is komoly tiszteletnek örvendtek a szakmán belül, az 1970-es évek végére védekező pozíciókba szorultak vissza. Ennek több oka is volt. Egyrészt az eszmetörténet vált, nem kis részben örökölt interdiszciplináris hajlamai folytán is, azzá a szakterületté, ahol leghamarabb hatni tudott a hagyományos történetírást kikezdő, azt főként pőre empirizmusa s a belőle fakadó elméleti igénytelenség okán bíráló új áramlatok kihívása, melyeket a többnyire külföldről beszivárgó posztstrukturalista irodalmi elméletek inspiráltak... Másrészt az intellectual history történészei hasznot húztak az empirikus kutatás körén belül bekövetkezett fordulatból is. Az 1950-es és 1960-as években még nagyban dívó szociológiai és kliometrikus módszerekből kiábrándulva, s nem utolsósorban a kulturális antropológia 1970-es években megfigyelhető térhódítása folytán a szakma ali, amelyek az 1980-as évek óta meghatározzák a tudományos és kulturális képet a Habsburg-monarchia alkonyának városáról, így mint lieux de mémoire, az emlékezet helyeiként is olvashatók, a sokrétű mai tapasztalatok fényében aktualizálva Bécset a jelenkor kulturális emlékezetében. A mai társadalompolitikai kérdések és a múlt szemlélete közötti feszültség tükröződik a századfordulós bécsi művészi-intellektuális miliő kreativitásának különböző magyarázataiban is. Schorske szerint a liberalizmus válsága és a polgárságnak a liberális korszakot követő politikai illúzióvesztése ösztönzött arra, hogy a kultúrában keressék a mind fenyegetőbbnek érzett valóságtól való menekvést és a politikai cselekvés pótlékát. (Schorske: Wien... i. m. 8. old.) Le Rider (Das Ende... i. m.) és Steven Beller (Wien und die Juden 1867-1938. Wien- Köln-Weimar, 1993) szerint az 1900 körüli Bécs alkotóereje a zsidó származású, antiszemita környezetben élő intellektuális elit identitáskereséséből eredeztethető (vö. még mennyiségiről a minőségi szemléletmódra helyezte a hangsúlyt, azt követőn, hogy az évtized végére szembesültek az új társadalomtörténet elméleti kihívásával. Ez a számokban is megmutatkozott. Egy 1970-es évek végén végzett és nagy publicitásnak örvendő felmérés értelmében az amerikai felsőoktatás keretében - a társadalomtörténeti perspektíva terjedésének köszönhetően - egyre kevesebb doktorandusz választott magának eszmetörténeti témát disszertációjához.' ' Ebben a válságos helyzetben, midőn a hagyományos eszmetörténet az Hitlers Wien. Transit. Europäische Revue, 10 [1995] 79-94. old.) Az 1900 körüli Bécs iránti mai érdeklődés éppen a modernizációs folyamat - a művészeti modernitás és az „antimodern” társadalmi környezet közötti feszültségekben kifejeződő - kisiklásában és paradoxonjaiban látja a rokonságot a válságos, ambivalens és töredékes modernizáció mai tapasztalatával. A haladásba vetett hit elhalványulása, a modernitás teleologikus projektuma fölött gyakorolt „posztmodern” kritika a századvégi Bécsben rátalál a kollektív és egyéni válságtudat, illetve a nemi identitások ellentmondásos konstrukciós előképére. (Lisa Fischer, Emil Brix [hg.]: Die Frauen der Wiener Moderne. Wien-München, 1997; Harriet Anderson: Vision und Leidenschaft. Die Frauenbewegung im Fin de Siecle Wiens. Wien, 1994; David F. Good, Margarete Grandner, Mary J. Maynes [hg.]: Frauen in Österreich. Beiträge zu ihrer Situation im 19. und 20. Jahrhundert. Wien-Köln-Weimar, 1993) A századfordulós Bécs rekonstrukci ó2 ■ A továbbiakban az angol nyelvterületen használt intellectual history terminus jelentését „eszmetörténet”-ként fogom visszaadni, bár egyes esetekben felváltva alkalmazom mind a két megnevezést. Fel szeretném azonban hívni az olvasó figyelmét arra, hogy e megnevezés magyarítása legföljebb pontatlan körülírással oldható meg, mivel az intellectual history tágabb jelentést ölel fel, mint a magyar eszmetörténet, vagy a század eleji német történetírásban használt Geistesgeschichte (és a két világháború között Magyarországon is meghonosodó „szellemtörténet”) fogalma. Az Egyesült Államokban az intellectual history mint a történetírás egyik alága - a kimondott eszmetörténeten kívül - magában foglalja azon szakterületeket is (pl. a filozófiatörténetet, irodalomtörténetet és némelykor a művészettörténetet is), melyeket nálunk (és általában a többi európai országban is) a történetírástól távolabb eső diszciplínaként kezelnek. 13 ■ Lovejoynak a The Great Chain of Being. A Study of the History of an Idea (Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1936) című könyve az intellectual history és az amerikai historiográfia egyik alapvető műve lett nem sokkal publikálását követően. Lovejoy hatásáról és az általa képviselt eszmetörténet korai térhódításáról lásd Donald R. Kelley (ed.): The History of Ideas. Canon and Variations. The University of Rochester Press, Rochester, 1990. 14 ■ Egyetlen számottevő kivételként említhető Hayden White munkássága, aki 1973-ban megjelent Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe (The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1973) című művében s már azt megelőzően írt cikkeiben magára vállalta a feladatot, hogy belülről támadja az amerikai történetírást a kívánatos elméleti megújhodás érdekében. Lásd erről bővebben Peter Novick: The „Objectivity Question" and the American Historical Profession. Cambridge University Press, Cambridge, 1988. 600-607. old., illetve Gyáni Gábor e témakört érintő esszéit: Miről szól a