BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)

2000 / 4. szám - BÍRÁLAT - Uhl, Heidemarie: Az 1900 körüli Bécs: a modernitás ambivalens színhelye (Carl E. Schorske: Bécsi századvég. Politika és kultúra)

330 BUKSZ 2000 SCHORSKE TUDOMÁNYTÖRTÉNETI HELYE ÉS HATÁSA AZ AMERIKAI TÖRTÉNETÍRÁSRA A Bécsi századvég az amerikai eszmetörténet (intellec­tual history)­ egyik legsikeresebb, az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet idézett terméke. Akkor íródott, ami­kor a megújhodott eszmetörténet a társadalomtörté­nettel együtt azon volt, hogy megtörje a politikatörté­net és gazdaságtörténet, illetve a Lovejoy-féle 12­13 ha-Gertraud Marinelli-König, Nina Pavlova [hg.]: Wien als Magnet? Schriftsteller aus Ost-, Ostmittel- und Südosteuropa über die Stadt. Wien, 1996) Az „idegenné válás” állandóan propagált rémképe elsősorban a zsidó népességet érintette, amely számára a felvilágosodás és a liberális német kultúra eszményének köve­tése a polgári emancipáció lényeges moz­zanatává vált. A bécsi zsidók „második nemzedéke” már az össznépességen belüli számarányánál jóval nagyobb mértékben volt jelen a gimnáziumokban és az egyete­meken, a művelődés iránti rajongásuk is asszimilációs készségüket jelezte, társadal­mi integrálásukat azonban az antiszemita beállítottságú környezet megtagadta. A szá­zadfordulós Bécset átható antiszemitizmus győzte meg Theodor Herzlt arról, hogy az asszimilációs erőfeszítések hiábavalók, és zsidó nemzeti államot kell alapítani, s ebben a környezetben érték Hitlert is meghatározó tapasztalatai. (Vö. Steven Beller: Die Ge­schichte zweier Städte. Herzls Wien h­gyományos eszmetörténet amerikai történetíráson be­lül addig élvezett monopóliumát. Az eszmetörténet régebbi művelői, bár kétségkívül továbbra is komoly tiszteletnek örvendtek a szakmán belül, az 1970-es évek végére védekező pozíciókba szorultak vissza. En­nek több oka is volt. Egyrészt az eszmetörténet vált, nem kis részben örökölt interdiszciplináris hajlamai folytán is, azzá a szakterületté, ahol leghamarabb hat­ni tudott a hagyományos történetírást kikezdő, azt főként pőre empirizmusa s a belőle fakadó elméleti igénytelenség okán bíráló új áramlatok kihívása, me­lyeket a többnyire külföldről beszivárgó posztstruktu­ralista irodalmi elméletek inspiráltak... Másrészt az in­tellectual history történészei hasznot húztak az empirikus kutatás körén belül bekövetkezett fordulatból is. Az 1950-es és 1960-as években még nagyban dívó szocio­lógiai és kliometrikus módszerekből kiábrándulva, s nem utolsósorban a kulturális antropológia 1970-es években megfigyelhető térhódítása folytán a szakma a­li, amelyek az 1980-as évek óta meghatá­rozzák a tudományos és kulturális képet a Habsburg-monarchia alkonyának városáról, így mint lieux de mémoire, az emlékezet he­lyeiként is olvashatók, a sokrétű mai tapasz­talatok fényében aktualizálva Bécset a jelen­kor kulturális emlékezetében. A mai társadalompolitikai kérdések és a múlt szemlélete közötti feszültség tük­röződik a századfordulós bécsi művészi-in­tellektuális miliő kreativitásának különböző magyarázataiban is. Schorske szerint a libe­ralizmus válsága és a polgárságnak a liberá­lis korszakot követő politikai illúzióvesztése ösztönzött arra, hogy a kultúrában keressék a mind fenyegetőbbnek érzett valóságtól való menekvést és a politikai cselekvés pót­lékát. (Schorske: Wien... i. m. 8. old.) Le Rider (Das Ende... i. m.) és Steven Beller (Wien und die Juden 1867-1938. Wien- Köln-Weimar, 1993) szerint az 1900 körüli Bécs alkotóereje a zsidó származású, anti­szemita környezetben élő intellektuális elit identitáskereséséből eredeztethető (vö. még mennyiségiről a minőségi szemléletmódra helyezte a hangsúlyt, azt követőn, hogy az évtized végére szembe­sültek az új társadalomtörténet elméleti kihívásával. Ez a számokban is megmutatkozott. Egy 1970-es évek vé­gén végzett és nagy publicitásnak örvendő felmérés ér­telmében az amerikai felsőoktatás keretében - a társa­dalomtörténeti perspektíva terjedésének köszönhetően - egyre kevesebb doktorandusz választott magának esz­metörténeti témát disszertációjához.' ' Ebben a válságos helyzetben, midőn a hagyományos eszmetörténet az Hitlers Wien. Transit. Europäische Revue, 10 [1995] 79-94. old.) Az 1900 körüli Bécs iránti mai érdeklődés éppen a modernizációs folyamat - a művé­szeti modernitás és az „antimodern” társa­dalmi környezet közötti feszültségekben ki­fejeződő - kisiklásában és paradoxonjaiban látja a rokonságot a válságos, ambivalens és töredékes modernizáció mai tapasztala­tával. A haladásba vetett hit elhalványulása, a modernitás teleologikus projektuma fölött gyakorolt „posztmodern” kritika a századvé­gi Bécsben rátalál a kollektív és egyéni vál­ságtudat, illetve a nemi identitások ellent­mondásos konstrukciós előképére. (Lisa Fi­scher, Emil Brix [hg.]: Die Frauen der Wiener Moderne. Wien-München, 1997; Harriet Anderson: Vision und Leidenschaft. Die Frauenbewegung im Fin de Siecle Wiens. Wien, 1994; David F. Good, Margarete Grandner, Mary J. Maynes [hg.]: Frauen in Österreich. Beiträge zu ihrer Situation im 19. und 20. Jahrhundert. Wien-Köln-Weimar, 1993) A századfordulós Bécs rekonstrukci­­ ó2 ■ A továbbiakban az angol nyelvterületen használt intellec­tual history terminus jelentését „eszmetörténet”-ként fogom visszaadni, bár egyes esetekben felváltva alkalmazom mind a két megnevezést. Fel szeretném azonban hívni az olvasó fi­gyelmét arra, hogy e megnevezés magyarítása legföljebb pon­tatlan körülírással oldható meg, mivel az intellectual history tá­­gabb jelentést ölel fel, mint a magyar eszmetörténet, vagy a század eleji német történetírásban használt Geistesgeschichte (és a két világháború között Magyarországon is meghonosodó „szellemtörténet”) fogalma. Az Egyesült Államokban az intellec­tual history mint a történetírás egyik alága - a kimondott esz­metörténeten kívül - magában foglalja azon szakterületeket is (pl. a filozófiatörténetet, irodalomtörténetet és némelykor a mű­vészettörténetet is), melyeket nálunk (és általában a többi euró­pai országban is) a történetírástól távolabb eső diszciplínaként kezelnek. 13 ■ Lovejoynak a The Great Chain of Being. A Study of the History of an Idea (Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1936) című könyve az intellectual history és az amerikai historiográfia egyik alapvető műve lett nem sokkal publikálását követően. Lovejoy hatásáról és az általa képviselt eszmetörté­net korai térhódításáról lásd Donald R. Kelley (ed.): The History of Ideas. Canon and Variations. The University of Rochester Press, Rochester, 1990. 14 ■ Egyetlen számottevő kivételként említhető Hayden White munkássága, aki 1973-ban megjelent Metahistory. The Histori­cal Imagination in Nineteenth-Century Europe (The Johns Hop­kins University Press, Baltimore, 1973) című művében s már azt megelőzően írt cikkeiben magára vállalta a feladatot, hogy belülről támadja az amerikai történetírást a kívánatos elméleti megújhodás érdekében. Lásd erről bővebben Peter Novick: The „Objectivity Question" and the American Historical Profes­sion. Cambridge University Press, Cambridge, 1988. 600-607. old., illetve Gyáni Gábor e témakört érintő esszéit: Miről szól a

Next