BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 13. (2001)

2001 / 3. szám - BÍRÁLAT - Szolláth Dávid: A kultúra narratív szempontú kutatása (Thomka Beáta (szerk.): Narratívak 1. Képleírás és képi elbeszélés; Narratívák 2. Történet és fikció; Narratívák 3. A kultúra narratívái)

BUKSZ 2001 válaszoló, reflexív olvasót helyezi szembe, amelyet épp a modern irodalom hoz létre, s akit már nem oly könnyű „elcsábítani”. A fikció retorikáját ezért szük­ségesnek látja kiegészíteni az olvasás fenomenológiá­jával és esztétikájával. E törekvésében Iserhez és Jausshoz csatlakozik, azaz az individuális olvasói vá­laszok, illetve a kollektív olvasói elvárások kérdéskö­réhez. A fejezet végén Ricoeur - akinek gondolkodói magatartását általában a szintetizáló törekvések jel­lemzik - a Temps et récit koncepcióját a recepcióesz- A további kötetek AZ IRODALOM ELMÉLETEI I. Szerk. Thomka Beáta Ford. Beck András, Bárdos Miklós, Lovas Edit, Rajsli Emese, Sereghy Boldizsár Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996. 216 old. [Paul de Man, Gérard Genette, Victor Omegne, Jean Cohen tanulmányai.] AZ IRODALOM ELMÉLETEI II. Szerk. Thomka Beáta Ford. Cseresnyés Dóra, Gács Anna, Gilbert Edit, Gocsár Ákos, V. Horváth Károly, Vitéz Ildikó Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996. 210 old. [Hans Robert Jauss, Dorrit Cohn és A. N. Veszelovszkij tanulmányai.) AZ IRODALOM ELMÉLETEI III. Szerk. Thomka Beáta Ford. Beck András, Hetesi István, Szigeti Csaba Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997. 178 old. [Stanley Fish, Michail Bahtyin és Roland Barthes tanulmányai.] AZ IRODALOM ELMÉLETEI IV. Szerk. Thomka Beáta Ford. Bárdos László, Farkas Zsolt, Házas Nikoletta, Katona Gergely Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997. 150 old. [Friedrich Nietzsche, Wolfgangsser, Paul Ricoeur és Kibédi Varga Áron tanulmányai.]­tétikáéval rokonítja. A horizont-összeolvadással jel­zett jelenséget „egy sorba állítja” a représentance-vi­­szonnyal, amely a múlt idegenszerűségének dialekti­kus feloldódását jelenti egy olyan folyamatban, mely az elbeszélő szöveg olvasói konfigurációjában csú­csosodik, s a rejtélyes mást az analóghoz közelíti.6 7 8 A harmadik kötet a narrativitás kérdésének a his­toriográfia és az antropológia elméleteiben betöltött szerepét térképezi fel. A kötet közös munka eredmé­nye, a szövegeket itt N. Kovács Tímea válogatta és előszavazta. A Narratívák 5-mal szinte egyszerre je­lent meg a Helikon Kulturális antropológia és irodalom­­tudomány című száma (1999. 4), szintén N. Kovács Tímea szerkesztésében, így tevékenységének körül­tekintő szemlézése megkívánná a könyv és a folyó­iratszám együttes olvasását, de sajnos erre megint csak nincs itt módom. A historiográfiai részt és a válogatást nyitó szöveg, Mark Currie tanulmánya (Elbeszélés, politika, történe­lem) egy lehetséges előtörténet kontextusában helye­zi el a kilencvenes évek narrativitás-diskurzusait. Elbeszélése a strukturalista narratológiához mért derridai elmozdulás elemzéséből indul ki, ebből a szemszögből tárgyalja Foucault, az újhistorizmus és Stephen Greenblatt, valamint Herni K. Bhabha posztkoloniális kritikájának jelentőségét a „szocio­­narratológiában”. A Currie-féle történetvariáns fel­vétele a kötetbe nemcsak azért volt szerencsés vá­lasztás, mert elemzi és kritizálja a kötet egy másik ta­nulmányát (Bhabháét), hanem azért is, mert az utá­na következő három szöveg Derrida helyett inkább Hayden White munkáira reflektál, amelyeket viszont Currie nem említ. A könyv első felének tematikus egysége (Történelem, emlékezet, narratíva alcímmel) így legalább két, többé-kevésbé különböző gyökerű diskurzusra osztható. Az egyik (Jörn Rosen, Paul Ricoeur, David Carr) elsősorban a narratíva histori­ográfiában betöltött szerepét vizsgálja, a másik (Cur­rie, Bhabha) a narratíva ideológiaképző szerepére és politikai hatásaira fókuszál. A kiinduló probléma(halmaz) ezekben és a kötet második felében közölt etnográfia-módszertani írás 6 ■ A szöveg a Temps et récit egyik fejezete (Seuil, Paris, 1985, 3. kötet, 284. old.: Le monde du texte et monde du lec­­teur), gondolatmenete körkörös szerkesztésű, vagyis Ricoeur az első oldalakon saját représentance-elméletét tárgyalja, hogy Booth, Michel Charles, Iser és Jauss elemzése után, mintegy harminc oldallal később, a konklúziók levonása közben megint visszatérjen a représentance-hoz. A magyar szövegben nehe­zen követhető ez az ív, mert a szó először „reprezentáció (re­­présentance)" alakban jelenik meg (9. old.), egy oldallal később csak franciául, a szöveg végén viszont folyamatosan (38-39. old.) „ábrázolandóság" alakban, a francia eredeti zárójelezett közlése nélkül. A tanulmány nem sokkal később Jeney Éva for­dításában is megjelent. (Paul Ricoeur: Válogatott irodalomel­méleti tanulmányok. Szerk. Szegedy-Maszák Mihály, ford. An­­gyalosi Gergely, Bogárdi Szabó István, Jeney Éva, Lőrinszky Il­dikó, Miss Zoltán, Vajda András. Osiris, Bp., 1999. 310-353. old.: A szöveg és az olvasó világa.) Itt konzekvensen (a szerin­tem megfelelőbb) képvselettel helyettesítik a szót, ám ennek ellenére ez a fordítás más szempontokból sokkal problematiku­sabb, mint a Narrativák 2-ben közölt - lásd például a félreve­zető címet. (vö.: Erdélyi Ágnes: Fordítás? BUKSZ 2000. Tél, 384. old.) 7 ■ Thomka Beáta: Beszél egy hang. Kijárat, Bp., 2001. 158. old. 8 ■ Takáts József (Antropológia és irodalomtörténet-írás. BUKSZ, 1999. Tavasz, 38-47. old.) arra hívja fel a figyelmet, hogy az irodalomtörténet-írásnak is volna mit tanulnia az antro­pológiától: a vizsgált tárgy elidegenítésének módszertani eljárá­sát; közösségi teljesítménynek tekinteni az irodalmi alkotáso­kat; odafigyelni a vizsgált korszak/közösség önértelmezésére; megtanulni a „bennszülöttek” szemszögéből látni.

Next