BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 13. (2001)
2001 / 4. szám - MI A PÁLYA? - Menand, Louis: Az aranykor vége az amerikai felsőoktatásban
MI A PÁLYA? Powell véleménye lyukat ütött a meritokrácia elméletén, mivel rámutatott arra, aminek már kezdettől fogva nyilvánvalónak kellett volna lennie, nevezetesen hogy az egyetemi felvételik, még az olyan helyeken, mint a Harvard, sem voltak soha tisztán meritokratikusak. Az egyetemek az osztályok kiválogatásakor mindig figyelembe vettek nem szabványosított és nem szabványosítható sajátosságokat, gondoljunk csak a zenei zsenikre, a rögbisztárokra, az öregdiákok örököseire és a helyi és országos hírességek leszármazottjaira. Ha az egyetemek csak olyan tanulókat vennének fel, akik maximális pontszámot értek el a SAT teszteken, elég unalmas csoportok verbuválódnának össze.11 Nem véletlenül használta a „különbözőség" szót Powell a Bakkeügy ítélethirdetésekor, és valószínűleg nem sok olyan egyetemi felvételi tájékoztató található ma az országban, amelyben nem fordul elő a „különbözőség” szó vagy ennek valamely szinonimája. Amint az oktatói és hallgatói testületek homogenitása megtört, átalakulások kezdődtek a tudományágak 8 ■ Lásd különösen Carl Schorske: The New Rigorism in the Human Sciences, 1940-1960. In: American Academic Culture in Transformation, 309-329. old. 9 ■ A harvardi oktatás reformja a tárgya Morton Keller Is Phyllis Keller új tanulmányának: Making Harvard Modern: The Rise of America’s University. Oxford University Press, 2001. 10 ■ Lásd Nicholas Lemann: The Big Test. The Secret History of the American Meritocracy. Farrar, Straus and Giroux, 1999. főként a 42-52. old. 11 ■ E gondolatok némelyike Neil Rudenstine-nak, a Harvard visszavonuló rektorának Diversity and Learning at Harvard című tanulmányában is felbukkan, amely az összegyűjtött beszédeit és írásait tartalmazó kötetében jelent meg újra: Pointing Our Thoughts: Reflections on Harvard and Higher Education, 1991-2001. Harvard University Press, 2001. 19-32. old. Lásd még The President’s Report 1993-1995. Harvard University, é. n.). 12 ■ Ernest L. Boyer: Scholarship Reconsidered. Priorities of the Professoriate. Carnegie Foundation for the Advancement of Teaching, 1990. Boyer megállapításait Bruce Kimball is megerősítette (The Condition of American Liberal Education. Pragmatism and a Changing Tradition. College Entrance Examinations Board, 1995). Lásd még Robert Orrill (ed.): Education and Democracy: Re-imagining Liberal Learning in America. College Entrance Examinations Board, 1997. ban is. A liberal arts college esetében a változások már 1990-ben nyilvánvalóak voltak, amit Ernest Boyer ugyanebben az évben megjelentetett korszakalkotó tanulmánya, a Scholarship Reconsidered is igazol.8 9 10 1 12 A változások ma a következőkben figyelhetők meg: a multikulturalizmus (specifikusan etnikai távlatok és tradíciók felvetése) és az értékek (a tudás etikai implikációinak kiemelése) hangsúlyozása; a segélyszolgálatok (a kampusz területén belüli és kívüli szociális segélyszolgálati programok megjelenése) és a közösség iránti megújult érdeklődés; az állampolgári ismeretek Dewey elméletének (a tanítás mint a tanulás és a kutatás együttműködésén alapuló folyamat) újjáéldése. Az aranykor kedvelt szavait (pl. „elfogulatlanság”, „objektivitás”, „ok”, „ismeret”) és kifejezéseit (pl. „tudományos módszer”, „a jelentős művek kánonja”, „a tény-érték distinkció”) számos területen újak váltották fel, így például már nem „tényekről”, hanem „interpretációkról”, már nem „objektivitásról”, hanem „perspektíváról”, és nem „okról” vagy „analízisről”, hanem „megértésről” beszélünk. Az univerzalizmus és a nagyság hangsúlyozását felváltotta a sokféleség és a különbözőség hangsúlyozása; a tudományos normákra, amelyek egykor számos „könnyű” tudományágban is elterjedtek voltak, ma szkepticizmussal tekintünk; folytonosan hangsúlyt kap a „kontextus” és a „kontingencia”; a „tárgyakra” irányuló figyelem átadta a helyét az „ábrázolásokra” irányuló figyelemnek. Ez az irányzat ellenhatásként jött létre az aranykor egyetemének tudományosságára és a hagyományos tudományágak iránti túlzott tiszteletére. Kialakulását nem pusztán a demográfiai diverzifikációnak köszönheti, mivel teoretikusainak többsége - mint például Thomas Kuhn, Hayden White, Clifford Geertz, Richard Rorty, Paul De Man és Stanley Fish - fehér ember, akik ugyanazokon a tradíciókon belül folytatták tudományos tevékenységüket, mint amelyekben iskoláikat végezték az 1950-es és 1960-as években. Ezek a tudósok a legtöbb esetben csak a végső elméleti lökést adták meg azoknak a munkáknak, amelyek már két évtizede folytak. A humán tudományokban rávilágítottak az elfogulatlan kutatás és a „tudományos haladás” fogalmának korlátaira. A hidegháborús diszciplináris modellek már magukban hordozták mindazt, ami később a megszűnésüket eredményezte. Az aranykor diszciplináris formációinak mesterkéltsége volt az, ami a robbanást elkerülhetetlenné tette. A liberal arts tudományágakban kialakult konszenzus felbomlását tapasztalhatjuk, ha fellapozzuk az egyetemek felvételi tájékoztatóit. Hasonlítsuk össze például két, egyébként igen hasonló intézmény, az Amherst és a Wellesley egyetem angol tanszékét. A Wellesley angol szakos hallgatóinak az angol tanszék által meghirdetett tíz kötelező kurzust kell látogatniuk, amelyből nyolcnak a creative writing tantárgytól eltérőnek kell lennie. (A basic writing kurzusok sem számíthatók be a kötelező kurzusok közé.) Ezenkívül minden angol szakos számára kötelező a Critical Interpretation című és egy Shakespeare-kurzus felvétele, valamint az 1900 előtti irodalommal foglalkozó kurzusok közül legalább kettőn részt kell venniük, amelyek közül az egyiknek 1800 előtti irodalommal foglalkozó kurzusnak kell lennie. A középkorral és a reneszánsszal foglalkozó kurzus kivételével az interdiszciplináris kurzusok nem vehetők fel a főszak kötelező kurzusai közé. A meghirdetett kurzusok az angol és amerikai irodalom minden jelentős történeti korszakát lefedik. Ugyanakkor Amherstben az angol szakosoknak csak tíz, a „tanszék által meghirdetett vagy jóváhagyott” kurzust kell felvenniük, ami feltehetően azt jelenti, hogy bármely tanszék kurzusát látogathatják. Nincsenek a diákok számára tematikai vagy korszakbeli megkötések. Mindössze egy alapszintű és egy felsőszintű kurzust kell felvenniük, az utolsó évben pedig ki kell választaniuk három, egymással valamilyen összefüggésbe hozható kurzust, és erről az összefüggésről érvekkel alátámasztva meg kell győzniük a tanszéket. A tájékoz 397