BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 2. szám - BÍRÁLAT - Trencsényi Balázs: Csontvázak a szekrényben (Lucian Boia: Történelem és mítosz a román köztudatban)
európai átvételére, s így a XIX. századi magyar kontextusra is, mely szerinte jó példa arra a folyamatra, ahogy egy, a franciától gyökeresen eltérő politikai közeg ezt a modellt meghonosítani igyekezett. Boia - igen elnagyolt - értelmezése szerint itt a sikertelen adaptáció paradigmatikus esetével állunk szemben: habár a homogén nemzetállam mítoszának hatásmechanizmusai mindkét esetben hasonlóak voltak, a társadalmi előfeltételek különbözősége miatt a magyar asszimiláló nemzetkoncepció totális kudarcba fulladt.27 Béia olvasatában a modernitást a nemzetállami mítoszok és a történelmi konstrukciók rendkívül szoros kapcsolata jellemzi. A nemzeti egység megteremtését kitűző mozgalmak ugyanis a múlt „meghódítására” törekszenek: „e projektek nem az emlékezetünkben őrzött történeti tényekben gyökereznek”, hanem épp ezek a vállalkozások teremtik és rendszerezik a történeti reprezentációkat - „amelyek képesek behatolni a kollektív emlékezetbe, következéseképp aktív, gyakran döntő politikai faktorrá tudnak válni”.28 E gondolatmenetek jelentik az elméleti keretet Boiának a román historiográfiai hagyományt feldolgozó munkáihoz is, amelyekben a „kommunizmus mítoszaitól” a nemzeti identitást konstituáló posztromantikus legendáriumig minden román kulturális mitológiát igyekezett dekonstruálni. A román könyvpiacon 1995-ben jelent meg az első ilyen témájú, általa szerkesztett kötet, melynek esettanulmányai a román történeti tudat legaktuálisabb kérdéseit elemezték a mítoszképzés dinamikájának szemszögéből.29 Legambiciózusabb kísérlete pedig kétségkívül a Történelem és mítosz a román köztudatban volt, amely 1997-ben jelent meg. A könyv alapanyagát egyébként Boia a hetvenes években általa írott román historiográfiatörténeti egyetemi jegyzetből merítette, amelyet a nyolcvanas-kilencvenes években kidolgozott politikai mitológiaelmélet segítségével „áramvonalasított”. Ebben a kötetben érezhető leginkább Eliade mítoszértelmezésének hatása. A mitológia Boia számára is normatív keret „a kozmikus és társadalmi jelenségek magyarázatára szánt, a közösség alapértékeivel szoros kapcsolatban álló és annak kohézióját biztosítani törekvő imaginárius konstrukció” amely egyben „értelmezési rendszert és etikai kódot, illetve viselkedésmodellt” hordoz, s ebben az értelemben a politikai-kulturális közösség működésének alapvető létfeltétele (8. old.). A román kontextusban a mitikus konstrukciók problémájának felvetése speciális hangsúlyokat kap. A két világháború közötti időszakban ugyanis a román értelmiség jeles képviselői éppen azon igyekeztek, hogy a nemzeti mitológiát tematizálják, és ennek segítségével egy új, autochtonista filozófiai hagyományt teremtsenek, olyan új román nemzeti diskurzus alapját vetve meg ezzel, amely éppen a történetiség mögött húzódó mitikus regiszterekre épült.30 Mindennek az adott különleges aktualitást, hogy a nemzeti metafizikát teremtő kulturális elit képviselői - Nae Ionescu, Lucian Blaga, Mircea Eliade, Emil Cioran, Constantin Noica, Mircea Vulcanescu - 1989 után lényegében a román értelmiség meghatározó szellemi referenciáiként szolgáltak, miután e generáció szellemi hagyatéka a hetvenes-nyolcvanas években igen bonyolult módon - a vezető szerepét fokozatosan elvesztő történelmi materializmussal hol szemben állva, hol azt valamiképpen felülírva egyszerre volt a nemzeti-kommunista ideológia „belső ellenzéke” és legitimációs partnere.31 323 Boia viszonya is igen ambivalens ehhez a hagyományhoz: mint láttuk, Eliade mítoszelmélete például komoly hatást gyakorolt rá, ugyanakkor a két világháború közötti „neonacionalista” értelmiségi mitologémákat egytől egyig az antidemokratikus és elvetendő mezőbe sorolta. Boia szerint a történészek abban a különleges helyzetben vannak, hogy egyrészről a kulturális hagyomány állandó újraírói, s mint ilyenek, mítoszok teremtői; másrészt viszont mint a „tudományos igazság és elfogulatlanság” normáit interiorizáló szakemberek, a mitologikus konstrukciók legavatottabb kritikusai is. Ahhoz, hogy egyáltalán értelmes történeti és politikai diszkussziót lehessen folytatni, néhány alapvető szellemi „óvintézkedést” kell tenni. Boia a román kulturális kánon revíziójának kulcsát a történeti objektivitás illúziójának lerombolásában látja. Véleménye szerint az objektivitás imperatívusza hamis dilemmába zárta az 1989 után történeti igazodási pontot kereső közgondolkodást: vagy végső soron nem is sérült a történeti igazság a kommunizmus alatt, és akkor minden „úgy van jól, ahogy van”, vagy pedig „meghamisították a történelmet”, akkor pedig vissza kell állítani a nagybetűs Történeti Igazság uralmát (gyaníthatóan az 1945 előtti historiográfiai paradigmákhoz igazodva). Eme zsákutcás kérdésfelvetés helyett Boia szerint a román társadalomnak azzal a ténnyel kellene végre szembenéznie, hogy a történeti „igazságok” episzte- 27 ■ Douä secole de mitologie nationala, 26. old. 28 ■ Uo. 35. old. 29 ■ Mituri istorice românesti, Editura Universitatii, Bucuresti, 1995. 30 ■ A román nacionalista értelmiségi mozgalom történetének leginkább hozzáférhető feldolgozásai: Leon Volovici, Nationalist ideology and anti-semitism: the case of Romanian intellectuals in the 1930’s. Pergamon Press, Oxford, 1991.; Irina Livezeanu: Cultural politics in Greater Romania: Regionalism, nation building, and ethnic struggle, 1918-1930. Cornell University Press, Ithaca, 1995. 31 ■ E kettősség szimbolikus figurája a filozófus Constantin Noica. Lásd Katherine Verdery fentebb már idézett kötetét, illetve Alexandra Laignel-Lavastine disszertációját: Nationalisme et modernité. L'itineraire d'un philosophe est-européen, Constantin Noica, Párizs, 1998. Román fordítása: Fiozofie si nationalism. Paradoxul Noica. Humanitas, Bucuresti, 1998. 32 ■ History and myth in Romanian consciousness. Előszó, 25. old. 33 ■ A junimizmus az 1860-as években lakiból elindult kulturális és poltikai irányzat, mely élesen bírálta az előző - romantikus - nemzedék túlhajtott „nyugatosságát", és a nemzeti liberális politikai és társadalmi programmal egy organikusabb fejlődési modellt igyekezett szembeszegezni. A mozgalom emblematikus figurája a politikus és kulturális közíró, Titu Maiorescu volt.