BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 1. szám - PROBLÉMA - Hornyik Sándor: A művészettörténet krízise és virágzása
mm A minőségi könyvkiadás és a könyvkritika nem lehet meg egymás nélkül. HIRDESSE / p%/a gp ■&;$: $ PMfWIWéMWé • •ON IS A KIADÓJÁNÁL Ír KÖNYVÚJDONSÁGOKAT A BUKSZ-BANl További információ és hirdetésfelvétel: Csömör Margó, Tel/Fax: 212-2827 BUKSZ 2001 mallum” kifejezés is, amelyet Richard Rorty „linguisticum”-jének mintájára alkotott.57 A mára már szállóigévé vált „képi fordulat” nemcsak a XX. század végének populáris kultúrájában (tv, video, internet) érhető tetten, hanem a humán tudományok egyes ágaiban is.58 A képi fordulat teoretizálása azonban nem jelent visszatérést a naiv mimézis, illetve a hasonlóságon nyugvó reprezentáció elméletéhez. Mitchell a képet különböző apparátusok, intézmények, diskurzusok és testek összjátékának tekinti, amelynek jelentése nem írható le pusztán textuális metaforákkal. Mitchell próféciája szerint, ha a művészettörténet hajlandó „beszállni” a képi fordulat értelmezésébe, akkor fölszámolhatja végre jelenlegi marginális pozícióját a humán tudományok rendszerében és az érdeklődés homlokterébe kerülhet. A vizuális kultúra másik vezető teoretikusa, Mirzoeff kevésbé optimista, enyhén szólva szkeptikus a művészettörténet relevanciáját illetően.59 Egyrészt azért, mert az ancien régime ideje úgy 1820 körül lejárt, azóta nem a festészet, hanem a fotó, a film és a virtuális realitás korát éljük. Másrészt pedig a tradicionális humán tudományokban és a művészettörténetben túlságosan is erős az ellenérzés a populáris kultúrával szemben. Viszont ha nem ismerjük a vizualitás komplex rendszerét, akkor nem adhatunk adekvát leírást egyes képeiről vagy szegmenseiről sem. Mirzoeff inkább a cultural studies, a filmelmélet és a posztkolonialista kritika művelőiben fedezi fel a vizuális kultúra egészének értelmezéséhez szükséges nyitottságot. Keith Moxey szerint lehet, hogy Mirroeffnek ebben igaza van, mivel még az October prominens szerzői is ódzkodnak a vizuális kultúra virágzásától, és gyanakodva figyelik kutatóinak önlegitimáló törekvéseit.60 Művészettörténészként azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a visual culture kifejezést először Michael Raxandallel és Svetlana Alpers használta, s egyetért Mitchell-lel a művészettörténet lehetséges jövőjére nézvést. Állítása szerint, ha a művészettörténet képes túllépni a történelem ideologikus értelmezésén és a művészet transzcendentális státusán, továbbá képes a művészetet politikailag és retorikailag motivált, történetileg változó kulturális produktumnak tekinteni, akkor van jövője. □ 58 ■ Lásd a következő kifejezések felbukkanását a legkülönbözőbb diskurzusokban: surveillance (Foucault), spectacle (G. Debord), scopic regimes (M. Jay), ill. spectatorship, iconophilia, scopophilia, ocularcentrism stb. 59 ■ Nicholas Mirzoeff: An Introduction to Visual Culture. Routledge, London, 1999.1-33. old. 60 ■ Keith Moxey: Nostalgia for the Real. The Troubled Relation of Art History to Visual Studies. In: Moxey, /. m., 103-123. old. Moxey elsősorban az October folyóirat 1996-os Visual Culture Qestionnare-jét elemzi. 61 ■ Baxandallt gyakran emlegetik a New Art History kontextusában is, ő maga azonban meglehetősen szkeptikus az új teóriák revelanciájának tekintetében. Vö.: Michael Baxandall: The Language of Art History, New Literary History, 1979/Spring, 453-465. old.