BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)

2007 / 1. szám - LEVELEZÉS - Erős Vilmos: Verbiage - sorvezetővel

6 BUKSZ 2007 írjuk meg a népi(nemzeti) történelmet.” Hát ez egy érdekes coup de theatre! Ezt az emploiment 21 white-i kategóriáját alkalmazva olyasformán kell elképzelnünk, Szabónak, amikor leült tanulmánya megírásához, még halvány gőze sem volt arról, hogy mit fog írni a XIX. századi asszimilációról (nota bene: 1942-ben, tehát egy évvel korábban a Hitelben már megjelenteti az Asszimiláció a magyarság történetében című tanulmányát,22 de alapvetően kifejti mindezt a bizonyosan a Revue d’Histoire-beli írást megelőzően készült szintézisben, A magyarság életrajzában), majd amikor rájön nézeteinek vészterhes konklúzióira, akkor sem közli ezt velünk expressis verbis (hogy tehát Mályusz elképzelései alapján már nem lehet magyar történetet írni), hanem cikkét azért még megjelenteti, aztán ugyő népiségtörténet. Itt csak Móricz Zsigmondot idézhetjük fel, csak ne azt fújná, ami süvölt. Mert: 1. „A magyar asszimiláció” címmel Szabónak semmiféle munkája nem jelent meg 1944-ben (tehát Ön itten költ, Dániel!). Megjelent ugyan 1944- ben, német nyelven A magyarság életrajza Ungarisches Volk címmel,23 de Ön szerintem nem is erre gondol (valószínűleg nem is tud németül, ráadásul „történetét” 100%-ig cáfolja). Ha esetleg a Revue d’Histoire-beli cikkre utal, akkor még egyszer értesítem, hogy az nem az Ön által citált címen és nem 1944-ben, hanem 1943-ban jelent meg (vö. a korábbiak.) 2. Az időrendnek, a lesajnált „histoire événementielle”-nek itt azért is különös jelentősége van, mert a Nemzetszemlélet és magyarságtudat című cikksorozat (ha Önnek ez, Dániel, nem tűnt volna fel, pedig pontosan megadtam a bibliográfiai adatokat, és bár eddig - mint piszkálódó szándékkal megjegyezték - három 2425 különböző helyen adtam közre [egyszer elmagyarázom, miért ennek tényleg van története], úgy látszik nem volt elég), együtt az említett német nyelvű összefoglalással, Szabó szóban forgó tanulmánya után jelent meg. Ebben pedig - mint 4-szeri közlésemből talán látható - nemhogy visszavonja, vagy akár csak módosítja előző munkájának konklúzióit, hanem éppen a történetpolitika szintjére emeli azokat, hiszen itt fejti ki a szerinte egyedül üdvözítő s a politikai nemzettel szemben konstituálódó népi nemzet gondolatát. Ráadásul utóbbinak helyes kifejtését Mályusz Elemérhez köti, annak is különösen A magyar történettudomány című művét emelve ki, tehát ez semmi egyéb, mint a történetpolitika rangjára emelt kiállás a népiségtörténet és a népi nemzet fogalma mellett. 3. Az tehát, hogy Szabó 1945 után nem folytatja a korábbi formában megkezdett népiségtörténetet, egyesegyedül a politikai klíma megváltozásának köszönhető. Ezenfelül ez a kijelentés ebben a formában nem is igaz, hiszen ha a népiségtörténet egyik (persze csak historiográfiailag, nem pedig rhetorice kibontható) hozadékának a településtörténetet tekintjük, akkor ebbe a sorba hibátlanul beleilleszthetők a hatvanas évek nagy falutörténeti monográfiái. (Vö. A falurendszer kialakulása Magyarországon, illetve A középkori magyar falu.)21 Hozzátenném, most kiadott 25 íves 21 ■ Mise en intrigue-t is mondhatnék. 22 ■ Vö. 11. sz. jegyzet. 23 ■ Vö. Stefan Szabó: Ungarisches Volk. (Geschichte und Wandlungen.) Herausgegeben von dem Ungarischen Institut für Geschichtsforschung. Verlagsanstalt Danubia. Bp.-Leipzig. é. n. [1944] 24 ■ Időközben 4 25 ■ Vö. Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. (X-XV. század.) Akadémiai, Bp. 1966; uö: A középkori magyar falu. Akadémiai, Bp., 1969. 26 ■ Vö. Erős 2006. 27 ■ Vö. Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok, 1950. 178-198., 478-488. old. uő: A hajdúság kialakulása. Alföld, 1956. 3. szám, 50-57. old. 28 ■ Persze itt felvetheti, hogy ilyen recenziónak nem is feladata a szerzőt a popperi értelemben megcáfoló elmélet felállítása, de a BUKSZ e rovatában (azért szaktanulmányjellegű recenzió) ez nem feltétlenül igaz. Másrészt Ön is kísérletezik ilyesmivel, de - láthattuk - ez bizonyítékok hiányában lufi. Harmadrészt az engem megcáfoló s Beksics Gusztávra alapozó elmélete kifejtését a Sictur ad Astra egy következő számában megjelenő cikkére hárítja. E cikknek az alapja - ha jól sejtem - egy 2006 tavaszán Debrecenben elkövetett előadása, ami nem sok jóval kecsegtet. Azt ugyanis érdeklődéssel várom, hogy mondjuk a Szabó-Mályusz-viszony vagy a Volkstumskunde elemzése helyett (amelyekben természetesem még számos probléma tisztázást kíván) miként fogja levezetni Beksicsből az Ugocsa megyét vagy A magyarság életrajzát. forrásgyűjteményemben 26 egyetlen sort sem találtam arra, hogy Szabó István 1945 után megtagadta volna a népiségtörténetet, sőt az ezt korábban művelőkkel és nagyra értékelőkkel (pl. Wellmann Imre, Jakó Zsigmond, de legfőképpen Ila Bálint) közvetlen elvi és baráti kapcsolatban maradt. De azt is felidézném, hogy az ötvenes években írott hajdú tanulmányainak ez is az egyik fő konklúziója a hajdúk tősgyökeres magyar eredetének bizonyítása, tehát legalábbis részben ezek is etnikai fogantatásúak. Mi marad meg ezután dörgedelmeiből, Dániel! Alapjában semmi, s tulajdonképpen - mint utaltam már erre - Ön az, aki csak deklarál és nem bizonyít, persze nincs is nagyon mit, hiszen éppen Ön az, akinek mondanivalója merő negativitás, s amit művel, az nem más, mint szócséplés, verbiage.28 Mert remélem, nem azért ragadott tollat, hogy számon kérje, miért nem közöltem a Szabó franciául megjelent tanulmányához mellékelt térképeket (miért közöltem volna? Ennek Szabó eredeti tanulmányához semmi köze, s nem is szerepel az eredeti kéziratban) vagy hogy milyen joggal írta a kiadó az én nevemet a kötet címlapjára, miközben az itt közölt szövegek (amelyek a könyv nagyobb részét teszik ki) valódi szerzője Szabó István. (Kb. olyan joggal, mint az Új Mandátum Kiadó Magyar Pantheon sorozata. Gondolom, ott a szerkesztő szerzőként való feltüntetése azt jelenti, hogy a kötet végső fokon a szerkesztő koncepcióját tükrözi - miként az én kötetemnél is. Ráadásul, az említett sorozattal ellentétben, az én könyvem nagyobbik része eddig publikálatlan szövegközlés az én rekonstrukciómban [láthatta, hogy néz ki az eredeti], amiért én vállalom a felelősséget, tehát védhető a kiadói álláspont.) Szóval ezek imponderábiliák, s be kell vallanom, hogy tollat is csak azért ragadtam (s írtam meg ezt a választ), mert ellentétben egyes szerzők (például Dénes Iván Zoltán) buta és alattomos piszkálódásaival (akik valóban csak deklarálnak, illetve minősítenek, mondjuk az Élet és Irodalom hasábjain). Ön legalább vetted a fáradságot, valóban átrágta Magát könyvemen, s nyílt sisakkal fejtette ki problémáit.