BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)
2007 / 2. szám - PROBLÉMA - Régi Tamás: Vadászok és vadászók. Vadászkultúra és gyarmatosítás a XX. század első felében Kelet-Afrikában
RÉGI VADÁSZOK hát, meg azt a tudom is én, hányféle hátramozdítót, akikre az ilyen expedíciónak szüksége van. Innen indulnak útjukra a szafárik (expedíciók), ide is érkeznek vissza. Ide hozzák vagy küldik be zsákmányukat gondozás, szakszerű elpakolás, hazaszállítás céljából. [...] Az udvaron nagy csapat fekete egyeleg. Teherhordók, vezetők serege. Alkalmaztatásra várnak.”36 Széchenyi vadászatain szinte mindig egy szafariszervező cég kapcsolatait, felszereléseit, embereit vette igénybe, mellyel már Magyarországról kontaktust teremtett, és egészen a szafari végéig a cég valamelyik embere vigyázott rá. Ezek voltak a klasszikus vadászszafarik: a gyarmati intézményrendszert használták, tökéletesen beleilleszkedve a brit gyarmati kulturális és társadalmi modellbe, végső soron pedig annak szerves részévé váltak.37 Széchenyiék vonattal, autóval és gyalog közelítették meg a vadászat helyszínét, többnyire néhány napi járásra Nairobitól, ahova vissza-visszatértek. Az elejtett állatok bőrét itt városi mesteremberre bízták, meglátogatták a szállodákat, elmentek orvoshoz, borbélyhoz, kocsmába, ismerősökhöz vagy éppen megjavították a felszerelésüket. Majd újabb „körre” indultak. Ha Nairobiba nem volt esélyük bejutni, meglátogatták valamelyik vidéki tisztviselőtelepet, és ott kipihenték magukat. A XX. század első évtizedeiben egy ilyen gyarmati telepen még szükségképp vadásztak az ott élő férfiak, akiket Széchenyi vadászélményeik leírásán keresztül mutat be: a doktorokat, a kerületi parancsnokokat és helyetteseiket, a tanítókat és a katonákat. Csupa olyan emberi sorsot, amelyet egyáltalán nem irigyelt a magány és az elzártság miatt. Leírta a házakat a falakon található trófeákkal, a vadállatoktól védő sövénykerítésekkel, a falakon lógó puskákkal és tulajdonosaikat a meséikben szereplő sebesüléseikkel együtt. A városi arisztokrata és vidéki gyarmati világgal gond nélkül teremtett kapcsolatot a vadászszafari intézményén keresztül, de a helyi vadász- és egyéb csoportokkal már nehezebben boldogult. Egy helyen így ír bennszülött kísérőiről: „Végignéztem őket, mielőtt elindultak. Akár valami rablóbanda. Ahelyett ugyanis, hogy rendes szerecsen szokás szerint, természetadta, fekete egyenruhájukat viselnék - »városi« szerecsenek lévén -, a legcifrább európai ruharongyokban rukkoltak ki: egyikük szakadt tenisznadrágban, másikuk tarka szvetter-maradványban. Szurokfekete képüktől eltekintve, élénken emlékeztetnek hazai Kolompár cigányainkra.”38 Éppen ezért volt szükségük Big Game Hunterre, vagy ahogyan Széchenyi nevezi: „fehér vadászra”, aki kapcsolatot teremtett a vendégvadász és a helyiek között, ismerte a vadász kívánalmait és a helyi lehetőségeket, körülményeket. Széchenyi nemcsak e mesterségről rajzol tökéletes képet, megismertet néhány művelőjével is. És ha megismertük a „fehér vadász” életvitelét, egész éves munkáját, otthonát, háztartását, akkor megértjük, miért mellőzhetetlen a korabeli vadásztársadalomban. A „fehér vadász” csak az év egy részében tud vadászszafarikat vezetni, az esős évszakban farmján gazdálkodik. Legtöbbjük igyekszik Nairobi környékén birtokot vásárolni, hogy az őt alkalmazó szafari-cég minél könnyebben elérhesse. Tehát gazdálkodik, birtokán bennszülöttek dolgoznak, kapálnak, legeltetik az állatokat, ellátják a ház körüli teendőket. A BGH béreli fel és alkalmazza őket, akikkel az alatt a fél év alatt, amíg a farmon együtt élnek és dolgoznak, kitűnően összeszoknak, és megismerik egymást. Az együtt töltött hónapok alatt kiderül, ki mennyire bírja a munkát, mihez ért, mennyire megbízható. Mire eljön az év első vadászszafarijának az ideje, a „fehér vadásznak” nem kell azzal töltenie az idejét, hogy személyzetet toborozzon az expedícióhoz, hanem összeszokott és kipróbált csapattal jelentkezhet a cégénél. Az addig kapálgató bennszülött sátrakat fog cipelni, a kertészből személyes titkár lesz, a farm konyhai kisegítője pedig a szafari szakácsa. A jó BGH, akinek saját csapata van, egy vagyonba kerül, de a kiszámított idővel és pénzzel gazdálkodó vendégvadásznak felbecsülhetetlen érték. Nem kell személyzetet, teherhordókat keresgélnie, akik esetleg megbízhatatlanok, és elszöknek a szafari idején, mert keveslik a fizetést. A BGH emberei lehet, hogy alacsonyabb bérért, de egész évben folyamatos alkalmazásban állnak. Ha idejüket nem is állandóan vadász-szafarin, de mindig a „szafari-iparban” töltik, így lekötelezettjei a „fehér vadásznak”. Széchenyi sokat és elismeréssel ír a „fehér vadászokról”. Becsüli szerepüket a társadalomban, szakértelmüket, és tudja, hogy nélkülük soha nem lett volna képes zsákmányait megszerezni. Még az is megfordult a fejében, hogy maga is beáll fehér vadásznak, majd pontokba szedve sorolja érveit, miért is döntött másképp.39 Stub, a „fehér vadász” a Csun... egyik legelevenebb, legjobban megrajzolt és legkomikusabb figurája: „Itt fogadtuk fel az ún. White huntert, a professzionista fehér vadászt is, aki szafárinkat rendezni, vezetni és társamat, Károlyi Istvánt, vadászat közben kísérni fogja. Stubnak hívják az illetőt: H. L. Stub. Ötven év körüli, marcona képű, hosszú, vörös harcsabajszú, apró szúrósszemű egyén. Ideges, rengeteget jár a szája. Nem megnyerő külsejű, de nyilván érti a mesterségét. Dél-Afrikából bevándorolt farmer, van itt a közelben vagy húszezer holdas birtoka, ami az itteni vadonságban még nem nagy szó. Szülei skótok voltak, kik annak idején hazájukból Dél-Afrikába költöztek. A mi emberünk már itt született, Európában sohasem járt, nem is kívánja megnézni.”40 „Arra virradtunk, hogy Stub parafasisakjának karimáját ismeretlen tettes eltörte! Na, hiszen csak ez hiányzott. Stub lelki egyensúlya aggályosan megbillent. Még közelébe sem merészkedünk. Reggel óta folyik a vizsgálat. A nyomozás, a tanúkihallgatás, a keresztkérdések, a vád- és védőbeszédek. Stub a sátor előtt ül, fején a bűnjel, a törött kalap. Körülötte félkörben remeg a vádlottak, tanúk, gyanúsítottak serege. Aki csak tudja, mi a kalap, mind meg lett idézve. Stub vészjósló hangja egyre félelmetesebb. Közbe-